Kevés szó esik róluk, ritkán emelik ki őket, de az MH Tartományi Újjáépítési Csoport toronylövészei kulcsfontosságú szerepet látnak el és feladatuk igencsak embert próbáló. Ők a konvojok „szemei”, ők azok, akikre a legnagyobb felelősség hárul a menetoszlopok biztosításában.
Általában korán indul számukra a nap, időben fel kell készülniük a indulásra. Mivel a jármüvek nyitott tetején mindig ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, már az öltözködésre nagy hangsúlyt kell fektetniük. Porvédő szemüveg, porvédő maszk, kendő, a nyári időszakban napszemüveg, camelback (víztároló hátizsák), télen pedig annyi meleg ruha, amennyit csak magukra képesek húzni. Indulás előtt leellenőrzik még egyszer fegyvereiket, majd rögzítik azokat a géppuska állványokra, bepakolják a „munkahelyükre” a szükséges felszerelést és megkezdődik a folyamatos figyelés.
A HMMWV, illetve Mercedes G280 gépjármüvek tornyaiban nem ritkán 10-12 órát kell állniuk egy nap vagy egy-egy hosszabb út során akár még ennél többet is. A menet során állandóan figyelniük kell, emellett ők látják el a forgalom szabályzási feladatokat, biztosítják a konvoj zavartalan haladását. Ha az oszlop megáll valahol, ők akkor is a tornyokban maradnak és őrködnek, csak néhány percre szállhatnak le, amikor leváltják őket, ekkor tudnak pihenni, enni néhány falatot, aztán újra vissza a magasba.
Ha bármely konvojt megtámadnák, nekik kell elsőként viszonozni az ellenséges tüzet, géppuskáikkal elsősorban ők képesek elhárítani a fegyveres támadásokat. Ezt a toronylövészek is nagyon jól tudják, tisztában vannak szolgálatellátásuk fontosságával. Az MH PRT két géppuskása, Baksics Krisztián szakaszvezető és Saicz Béla szakaszvezető személyesen mondták el melyek munkájuk nehézségei és szépségei.
Mindketten egyetértettek abban, hogy nem könnyü huzamos időn keresztül állni a toronyban, közben pedig figyelni és még a legapróbb gyanús részletet is kiszúrni. Főleg rossz terepviszonyok esetén, – amelyre bőven van példa Afganisztánban – amikor igencsak kapaszkodniuk kell a jármüvek tetején.
Száraz időben a homok és por az igazi „ellenség” számukra, minden védekezés ellenére is beszürődik a ruházat, illetve a védőfelszerelés alá, így egy-egy porosabb út után, talán még ő maguk se ismernének rá a tükörből visszatekintő arcra. Most a tél közeledtével, ahogy napról-napra hidegebb van, kezdik azt is érezni, hogy a nyáron hütést biztosító menetszél már nem igazán kedvez számukra és inkább lemondanának róla.
De kétségkívül a toronylövészek életének szépségei is vannak, ugyanis remek kilátás nyílik a magasból. Az élmény, amit a robogó jármüvek tetején naponta megtapasztalnak, a látvány, ami eléjük tárul fentről, sok mindenért kárpótolja őket.