Összetett közös tréning Koszovóban

A Nyugati Többnemzetiségü Harccsoport (Multinational Battle Group- West, MNBG- W) magyar müveleti százada április 6-án a kora hajnali órákban indult a Pec/Peje városában található Villaggio Italia táborból a mintegy 130 kilométer távolságban található Bondsteel táborba. A NATO téren felsorakozott állományt Virágos Kis Sándor főhadnagy, századparancsnok igazította el az oszlopmenet során betartandó rendszabályokról. Az összesen 16 darab technikai eszközből álló gépjármüoszlop a három szakasznak megfelelően három részre bontva gördült ki a kapun, 10 perces eltérésekkel. Az összesen mintegy négy órás utat követően reggel 9-kor az első oszlop elérte az amerikai tábor kapuját, ahol a jól megszokott, szigorú beléptetési eljáráson átesve, az eszközök begurultak Camp Bondsteel-be.

Az MNBG- E részéről kijelölt, a felkészítésért felelős alegység parancsnoka egy rajt küldött a kapuhoz, hogy felvezessék az érkező magyar századot a parkolóhelyre. Az összes harc – és gépjármü leparkolását követően a Medal of Honour Hall-ba kellett vonulni a teljes állománynak, ahol Shayne Simon őrnagy, a tréningért felelős kijelölt parancsnok köszöntötte a magyar katonákat, majd ismertette a tábor felépítését illetve a következő két nap programját. A tájékoztatót követően minden szakasz mellé kijelöltek egy amerikai rajt, akik segítettek a szállások elfoglalásában és a táborban történő mozgásban a kiképzés során.

Az első nap felkészítési foglalkozásai a Magyar Honvédségben jól ismert forgószínpad szerüen kerültek lebonyolításra, három foglalkozási hellyel, amelyek között a szakaszok rotálták egymást. Az egyik helyszínről a másikra történő mozgást a kijelölt amerikai rajok segítették. Az első foglalkozási helyen egy speciális fegyver szimulátorban kellett bizonyítani a felkészültségüket a magyar katonáknak. A lezárt helyiségben 2 db vetítővászon volt rögzítve, amire egy számítógépes játékhoz hasonlóan különböző küldetéseket vetített a kezelő. Mindkét vászonnal szemben 5-5 fő helyezkedett el a homokzsákok mögött, akiknek együtt dolgozva kellett a felbukkanó ellenséget leküzdeniük. Ezt M-4-es gépkarabéllyal, M-249 SAW és M-240B géppuskákkal hajtották végre, amelyek ugyan szimulációs fegyverek voltak, hangjuk és a lövés közbeni viselkedésük teljesen a valódit utánozta. Az egyik küldetés szerint fedezék mögül kellett a támadó ellenséget megállítani, a másik szerint éjjel rohamozó ellenséget kellett feltartóztatni, míg az utolsó feladat során folyamatos előremozgás során kellett tüzelni. Minden egyes betöltött gyakorlat végrehajtását követően, a kezelő visszajátszotta a történéseket, egyenként kiértékelve minden egyes katona teljesítményét a leadott lövések és a találatok számbavételével. A második foglalkozási helyen a kutyás egység, a K-9 tartott bemutatót, demonstrálva képességeit. Két német juhásszal ismerkedtek meg a magyar katonák. Egyikük, a 8 éves főtörzsőrmester a drogkeresésben és az akadálypálya leküzdésében jeleskedett, a másik kutya pedig, egy 4 éves őrmester a szakaszok önként jelentkező tagján mutatta be miképp kell elkapni és a földre vinni egy szökevényt. Akik voltak olyan bátrak, hogy a védőöltözetet magukra vették és eljátszották a „rossz fiút”, komoly harcot vívtak az ebbel, amely meglepően nagy erőről és komoly kiképzettségről tett tanúbizonyságot, gazdája minden parancsát követte hezitálás nélkül.

Az utolsó foglalkozási helyen a híres helikopter – amely már egy film címét is megihlette – várt a magyar lövészekre. A Fekete Sólyom, a Black Hawk méltóságteljesen várakozott a leszállóhelyen. A személyzet tagjai közül a fedélzetmester tartott eligazítást az állománynak, ismertetve a helikopter megközelítésének rendszabályait, az repülés során betartandó szabályokat és a landolást követően a tevékenység rendjét. Ezután a helikopter befogadó képességének megfelelően, a katonák 11 fős váltásokban, gyakorlatban is végrehajtották az elméletben korábban már elsajátítottakat, eleinte álló rotorral, majd később már forgó lapátok mellett. A nap végén mindhárom szakasz eligazításra sorakozott fel, ahol a másnapi feladatok kerültek tisztázásra. Ezt követően mindenki a szállására vonult, hogy a tábor felett felcsendülő takarodó hangjaira álomra hajtsa a fejét. A pihenésre szükség is volt a hosszú napot követően, különösen azért, mert az amerikai trénerek másnapra is komoly feladatot határoztak meg. A második napon a korai ébresztőt követően reggeli következett, majd a szakaszok az előző esti eligazításnak megfelelően indultak el feladatvégrehajtásra. Az első szakasz az MNBG- E felelősségi területének délnyugati részén tevékenykedett, a második szakasz az északi –, a harmadik pedig a délkeleti területen hajtott végre feladatot. Az első szakasz helikopteres átszállítást követően Strpce település közelében landolt, ahol gyalogjárőrt hajtott végre, majd gépjármüvel átszállításra került Breza városába, ahol szintén gyalogos járőrözési feladatot kellett teljesítenie. A járőrök során a katonák megismerkedtek a teljes egészében szerbek lakta települések sajátosságival, a stratégiai pontok elhelyezkedésével.

A második szakasz gépjármüves járőrt hajtott végre a STAG (Őz) útvonalon Viti településre, ahol gépjármüről szállva gyalogosan folytatták útjukat. A város megismerését követően ismét gépjármüre szálltak és Vrbovac valamint Mogilla érintésével megérkeztek Letnica településre, ahol megtekintettek egy, a KFOR erők által korábban őrzött, kiemelten fontos objektumot (Property with Designated Special Status, PrDSS) a Fekete Madonna templomot. Ismételt gépjármüre szállást követően Debelde településre hajtottak, amelynek közelében bejárták azt a macedón határszakaszt, amelyen az MNBG- E kijelölt erői közös járőrözési feladatokat hajtanak végre a koszovói határőrökkel. A harmadik szakasz szintén járőrözési feladatot hajtott végre, gépjármüvel Gjinale településre, ahová megérkezve gyalog folytatták a járőrt. A szakasz egy részét a Koszovói Biztonsági Erők laktanyájából helikopterrel átszállították Donje Karcevo településre, ahol ismét gyalogos járőrt hajtott végre az állomány.

Mindeközben a szakasz másik fele folytatta a járőrözést az előbbi településen. Az ilyen jellegü közös kiképzések lényege kettős. Egyrészt a Koszovóban állomásozó KFOR erők csökkentésével egyidejüleg demonstrálni, hogy a müveleti képesség továbbra is ugyanolyan szinten van a területen, mint korábban. Másrészt, hogy az ország különböző részein tevékenykedő harccsoportok állományában található századok megismerjék egymás képességeit, felelősségi területeinek sajátosságait. A két napos tréning befejeztével, Shayne Simon őrnagy elismerését fejezte ki a magyar század felkészültségét, feladat végrehajtását, lelkesedését illetően. Kijelentette, hogy a jövőben is szívesen dolgozna együtt a magyar alegységgel, amely igazi profizmusról tett tanúbizonyságot.