2024. 04. 13. szombat
Ida
: 392 Ft   : 367 Ft Benzin: 625 Ft/l   Dízel: 687 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Ott repül a malac!

Art of WAR  |  2010. 04. 29., 09:39

Mint minden évben, idén is éles lövészettel köszöntik a tavaszt a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár Harci-támogató Zászlóaljának katonái. Mivel azonban az alakulat helyőrségi lőtere nem alkalmas az ágyútarackokkal tüzelésre, a lőgyakorlatot ezúttal is a mindenki által csak Csörlőháznak nevezett lőtéren hajtják végre.

Amint a szemet gyönyörködtető, sárga virágban pompázó, aratásra váró repcetáblák eltünnek a falu határában, véget ér az aszfaltút is. A kezdetben még jó minőségü, murvázott ösvényen haladva hatalmas porfelhőt ver fel terepjárónk kereke, s mindezt még nehezíti az előttünk poroló, Ural tehergépjármü is. Aztán néhány száz méter múlva már hatalmas nyomvályúk tördelik szét az utat, a tavaszi esők vájta mélyedésekben könnyen elakadhat még a legmodernebb összkerék-meghajtásos járgány is. Csak sofőrünk rutinján múlik, hogy megússzuk felborulás és tengelytörés nélkül…

A Magyar Honvédségnél szolgáló katonák többsége számára pontos jelentéssel bír az a kifejezés, hogy Ötfa. Szinte mindenki tudja, hogy ez a hely egy jól felismerhető tájékozódási pont a Várpalota „fölött” található, Csörlőháznak nevezett lőtér közelében. Itt találkozik a Bakonykutiból, illetve a Csórról induló, a honvédségi területet keresztül szelő murvás út. Persze egy civil könnyen eltéved a föld-, és kavicsösvények útvesztőjében, ha nem lenne az „előfutó” Ural talán mi is egészen Vlagyivosztokig mennénk az úttalan utakon.

Szóval feltünik az Ötfa, s a közelében beásott, jól álcázott tüzér üteg. Itt, a Keleti-Bakony Baglyas és Akasztó nevet viselő hegycsúcsai között kiépített tüzelőállásban már órák óta lázas munka folyik: a tatai dandár tüzér katonái készülnek az idei első éleslövészetükre. Bár már csak alig fél óra van hátra a tüzparancsig, még mindig van mit „csinosítani” a tüzelőállásokban. Például az egyik lövegtalpat kell még mélyebbre ásni. Ez az első hallásra könnyünek tünő feladat ezen a területen szinte megvalósíthatatlan. A néhány centis földréteg alatt kemény dolomit és mészkő lapul, amelyen szikrát hány a csákány hegye.

Kopár, sziklás-cserjés-bozótos területnek tünik az egész környék, melyet csak itt-ott dob fel egy-egy zöldellő tölgy, vagy akácfa. Persze ez csak a látszat, mivel a terület a természetvédők számára maga a földi paradicsom. A terület növényvilága rendkívül gazdag, gazdag, száznegyven védett és hat fokozottan védett növényfaj található itt. Közülük is ki lehetne emelni a homoki nőszirmot, az ezüstvirágot és az ezüstös útifüvet. Emellett az állatvilág is értékes, különleges ízeltlábúak és madarak lakják a vidéket, parlagi sasok, kígyászövjek repkednek a magasban. Nem kell sokat keresgélni, már az első sziklarepedésben tojásait költő szürke tollú madárkára bukkan az ember. Nem véletlen, hogy a katonák is annyira figyelnek a környezetük óvására, külön parancs szabályozza tevékenységüket e védett területen.

A lövészet előtti előkészületek lassan véget érnek, mindenki feszülten figyeli a rádióból érkező utasításokat. A felhangzó számsorozatok a laikus számára teljesen érthetetlenek, azonban nekünk bőven elég azt tudnunk, hogy a célterület innen közel hat kilométerre található, s mivel a terepviszonyok miatt nem látszik, a tüzérek ezúttal úgynevezett közvetett irányzással hajtják végre a feladatot. Azaz az innen néhány kilométerre található figyelőből kapják meg a célok koordinátáit, s ezek alapján irányozzák be a hatalmas, D–20-as ágyútarackokat.

– Ha löveg mögé állsz, láthatod, amikor a lövedék – vagy ahogy mi hívjuk, a malac – kirepül a csőből. Akár két másodpercig is követheted a szemeddel, mielőtt eltünik. Csak arra vigyázz, hogy jól fogd be a füled és nyisd ki a szád, nehogy a légnyomástól megsérüljön a dobhártyád – súgja az egyik lövegparancsnok, miközben a kezében tartott sárga zászlóval jelzi: az ágyú irányozva van, várják a töltési és a tüzparancsot.

„Vezérlöveg tölts!” – reccsen meg a rádió, mire az ágyú mellett álló katonák lázas tevékenységbe fognak. Egyikük a szürke színü, százötvenkét milliméteres, „alig” negyvenhárom kilogramm súlyú gránátot helyezi a csőbe, amit társa egy hatalmas töltőfa segítségével tol fel pontosan a helyére. A jelenet megismétlődik, amikor a sárgaréz hüvelybe töltött indítótöltetet is behelyezik az ágyúcsőbe. A lövegparancsnok most piros zászlót emel a magasba, ami azt jelenti, a löveg tüzkész.

„Tüz!” – érkezik az éterből az újabb parancs. A zöldre festett D–20-as elsül, a csőszájfék két oldalán hatalmas lángoszlopok törnek elő, mindent füst borít, az égett lőpor jellegzetes szaga terjeng, és még a föld is megremeg a lábunk alatt. S valóban úgy van, ahogy mondták, a csőből kirepülő malac néhány szempillantásig jól látható, aztán eltünik a szürkéskék égben…

Az események hirtelen felgyorsulnak, már mindhárom löveg tüzel, majd az össztüz után hirtelen ismét csend borul a tájra. Aztán a távolból tompa puffanások hallatszanak: a gránátok elérték a célterületet. Közel fél percet töltöttek a levegőben.

E lőtér sajátossága, hogy a célterületen keresztülmenő, Várpalotát Téssel összekötő főút miatt csak meghatározott időszakokban szabad éles lőgyakorlatot végrehajtani. Azaz a lezárt lőteret időnként „nyitni” kell, hogy a feltorlódott jármüvek átjuthassanak a veszélyes szakaszon. Egy ilyen nyitást kihasználva indulunk mi is a Csörlőházhoz, mivel ott hamarosan a Harci-támogató Zászlóalj egyik páncéltörő ütege, illetve harckocsi szakasza is éles lőfeladatot hajt végre. A tüzérek pedig a közvetlen irányzást gyakorolják.

– Ahogy mi mondani szoktuk, a zászlóalj katonái harcszerü körülmények között teljesítik most a feladatukat. Ez azt jelenti, hogy a lőtéren töltött négy nap során nem verünk tábort és sátrakat, hanem úgynevezett körletben tevékenykedünk. Azaz a katonák a technikai eszközökben, vagy éppen a szabad ég alatt alszanak – mondja tüzszünetet idejét kihasználva Kása István őrnagy, a Harci-támogató Zászlóalj törzsfőnöke, a mai lőgyakorlat vezetője. A főtiszt elmeséli azt is, hogy az alegység kiképzési tervében rögzített foglalkozás elsősorban nem az éles lőfeladatokra fókuszál, hiszen legfontosabb célja a tüzérség érdekében dolgozó felderítő rendszer tevékenységének gyakorlása és az üzemeltetési tapasztalatok összegzése. Az már csak „hab a tortán”, hogy mindezt lőgyakorlattal kombinálják, amely természetesen mindig nagy élmény a katonáknak.

Bár a lőtértorony felől érkező hangjelzés arra figyelmeztet, hogy hamarosan folytatódhat a lőgyakorlat, Kása őrnagy még elmondja: a gyakorlaton csak a zászlóalj töredéke tud részt venni. Hiszen az állomány egy része éppen külszolgálaton van Szarajevóban, mások pedig jelenleg készülnek az EUFOR kontingensbe. Az alegység ugyanis évek óta saját magát váltja Bosznia-Hercegovinában, a legközelebbi, július közepén útnak induló váltóállomány parancsnoka Gulyás Géza alezredes, a zászlóalj első embere lesz. Bár ő természetesen nem tudta kihagyni az alkalmat, hogy megtekintse fiai kiképzését, így a mai napon igazoltan van távol a misszió előtti felkészítés foglalkozásaitól.

Nincs idő folytatni a beszélgetést, hiszen a figyelőépület előtti tüzelőállásokban már felsorakoztak a zászlóalj páncéltörő osztályának technikai eszközei. A BRDM–2 típusú harcjármüvekre épített Konkursz páncéltörő rakéták hatalmas lángcsóvát eregetve hagyják el az indítóállványokat. A célterületre kihelyezett, egykor szebb napokat látott technikai eszközökbe becsapódó rakéták robbanásait még több száz méter távolságból is jól látni.

A tavaszi lőtér átka! A szétrepülő, forró repeszek meggyújtják a tavalyi száraz növényzetet, a méter magas kórók között gyorsan terjed a tüz, amelyet még jobban táplál a reggel óta fújó erős szél. Az előírások szerint ilyenkor azonnal félbe kell szakítani a lövészetet, s meg kell fékezni a lángokat. Az ügyeletes tüzoltó alegység rögvest útnak is indul, majd a helyszínre kiérve jelentik: nagy területen tombol a tüz, muszáj segítséget kérni a várpalotai hivatásos tüzoltóktól is. Persze a lőtérről is minden embert rögtön gépjármüvekre ültetnek, hogy szikracsapókkal, ásókkal felszerelkezve felvegyék a harcot a lángokkal.

A tüzoltás csaknem egy órán keresztül tart, utána azonban folytatódik a lövészet. Igazi különlegesség szemtanúi lehetünk, T–72-esekből álló harckocsi szakasz sorakozik fel a tüzmegnyitás terepszakaszán. Az első lövés történelmi, ezen a lőtéren emberemlékezet óta nem lőttek harckocsik.

Miután a lánctalpasok is lelőtték a számukra kijelölt célokat, ismét felhangzik a „Tüzet szüntess!” szignál. Hosszabb pauza következik, a katonáknak ekkor van idejük elfogyasztaniuk a már reggel kiosztott ebédjüket. A hátizsákokból vagdalthús konzervek, és előre csomagolt, szeletelt kenyér kerül elő. Az előrelátóbbak némi zöldséget, paprikát, uborkát is hoztak magukkal, még otthonról. Van, aki az ágyútalpon ülve, mások a lőállások földsáncának támaszkodva falatozik jóízüen a „páncélos gyíkhúsból”. Aztán a kijelölt dohányzóhelyen még egy szál cigarettára is van idő, majd a lövészet folytatódik. A tervek szerint ma este hatig lőnek, és még csak délután egy óra van…

Ha tetszett a cikk, kövesse a
Háború Művészetét a Facebookon!

Még több friss hír

2024. 03. 18., 13:56
Az Oroszország és Ukrajna közötti háborúban mindkét fél, de elsősorban az ukránok több ízben bevettettek különböző típusú és méretű (pl. Sea Baby, Magura, stb.), robbanóanyaggal megrakott drónhajókat, hogy ezekkel mérjenek csapást az ellenfél tengeri és kikötői célpontjaira.
2024. 03. 11., 11:50
Az MH Klapka György 1. Páncélosdandár katonái többhetes elméleti és gyakorlati képzés keretében sajátították el a Spike LR2 típusú páncéltörő rakéta használatát és karbantartását, a tatai laktanyában, illetve a Magyar Honvédség Központi Gyakorlóterén, a Bakonyban.
2024. 03. 18., 15:07
2024-ben az EUFOR parancsnoki teendőit ellátó nemzet, így magyar csoport biztosítja a misszió MEDEVAC (Medical Evacuation), azaz egészségügyi kiürítési képességét. Beszélgetés a misszióra való felkészülés részleteiről és a külföldi szolgálat körülményeiről Dajka Attila alezredessel, az EUFOR Helikopter Alegység parancsnokával és dr. Forgács Levente hadnaggyal, az alegység egyik orvosával.
2024-03-25 13:49:47
„Az ejtőernyős állomány képességének fenntartása kihívás, felkészítésük nehéz, ám az alkalmazásuk pillanatában rendkívül fontos, nélkülözhetetlen szerepet kapnak” – nyitotta meg kötetlen hangnemben a 2024-es ejtőernyős napot Sánta Gábor dandártábornok, az MH vitéz Bertalan Árpád 1. Különleges Műveleti Dandár parancsnoka.
2024-03-22 13:32:24
Az Olasz Légierő a közelmúltban búcsúzott a HH-212A helikoptertől, amely több mint 40 év intenzív olaszországi és külföldi szolgálat után vonult nyugdíjba. A HH-212A típus hadrendbe állítása óta több mint 180 000 órát repült, és több száz életet mentett meg.
2024-03-07 11:04:37
Semmi, mert egy hasonló méretű, ARV vontatókocsi siet segítségére, hogy biztonságos helyre szállítsa. A pótolhatatlan eszköz kezelését öthetes kiképzés alatt sajátították el a hódmezővásárhelyi és tatai honvédek, tudásukról pedig a március első hetében rendezett táborfalvai vizsganapokon adtak számot.
   MÁSOK ÍRTÁK
2024. 04. 11., 10:42
Az MH Egészségügyi Központ állománya a ROLE-2 egészségügyi komplexum elemeinek telepítését gyakorolta.
2024. 04. 09., 13:17
Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter dr. Töll László ezredes, hadtörténész, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka személyében új miniszteri biztost nevezett ki.
2024. 04. 08., 14:59
Hatvanhárom második világháborús aknagránát szunnyadt egy Csép melletti szántóföldön, több mint 250 kilogrammnyi össztömegben. Az MH 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezred katonái többnapos munkával tisztították meg a területet.
2024. 04. 05., 13:00
A Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnoksága köszöntötte csütörtökön a 100 éve született Tóth Lajost.

  JETfly Magazin

2024. április 12-én, pénteken nem sokkal fél 10 után érkezett meg Kecskemétre a magyar részre készült, PT-ZHP ideiglenes lajstrommal ellátott KC-390-es katonai szállítógép. Helyszíni fotókkal frissítjük cikkünket!