Eltemették Kolozsvári György hadnagyot, a Magyar Honvédség hősi halottját

Több mint ezren kísérték utolsó útjára Kolozsvári György posztumusz hadnagyot, a Magyar Honvédség hősi halottját kedden délután, Tatán. A 37 éves hivatásos katona Afganisztánban szenvedett életveszélyes sérülést, miután augusztus 23-án az egyik magyar konvojt támadás érte. Egy héttel ezelőtt, szeptember 7-én, a Honvédkórházban vesztette életét.

A katonai tiszteletadással megtartott temetésen jelen voltak az MH 25. Klapka György Lövészdandár, valamint az MH Tartományi Újjáépítési Csoport nyolcadik váltásának katonái is. A Honvédelmi Minisztériumból dr. Hende Csaba miniszter, dr. Simicskó István államtitkár, Fodor Lajos közigazgatási államtitkár, valamint Benkő Tibor altábornagy, a HM Honvéd Vezérkar főnöke vett végső búcsút a hősi halott katonától Tatán, a Kocsi úti temetőben.

Kolozsvári György feleségének kérésére a gyászszertartás kezdetén magyar népdalokat játszott a katonazenekar, miközben a nemzeti színü lobogóval letakart koporsó mellett egymást váltották a díszőrök.

– Ismét egy szeretett, és tisztelt bajtársunk ravatalánál állunk. Bekövetkezett az, amitől mindannyian tartottunk, Kolozsvári György zászlós, élete legnehezebb küzdelmében végül alulmaradt, legyőzte őt a halál. Úgy halt, ahogy élt: hőn szeretett hazája szolgálatában, kötelességteljesítés során vesztette fiatal életét – mondta búcsúztatójában Sándor Zsolt ezredes. A tatai lövészdandár parancsnoka ezt követően felelevenítette a hősi halott katonai pályafutását. Kitért arra, hogy Kolozsvári György kiváló katonai vezető képességeinek, emberségének, bajtársiasságának köszönhetően hamar kivívta elöljárói és beosztottjai tiszteletét, megbecsülését.

Sándor ezredes kiemelte: „amikor a kötelesség szólította, ő mindig elsőként jelentkezett. Így teljesített szolgálatot a világ, háború szaggatta övezeteiben.” Elmondta: Koszovóban, 2000-ben és 2005-ben, Afganisztánban, 2007-ben a PRT második váltásában, 2008-ban, Bosznia-Hercegovinában és végül ismét Afganisztánban, a Tartományi Újjáépítési Csoport nyolcadik váltásában szolgált, összesen 1015 napot, távol hazájától a hazájáért. Öt alkalommal kapta meg a Békefenntartásért Szolgálati Jelet, a Szolgálati Érdemjel bronz és a Tiszthelyettesi Szolgálati Jel harmadik fokozatát, emellett pedig öt alkalommal részesült dandárparancsnoki pénz-, és tárgyjutalomban.

– Embersége, kivételes katonai vezetői felkészültsége, saját magával szemben támasztott magas követelményei a lövészzászlóalj és a dandár meghatározó személyiségévé tették őt – mondta az alakulat parancsnoka, majd arról beszélt, hogy Kolozsvári György példamutatásával, felkészültségével, emberségével maradandó emlékmüvet állított az afganisztáni többnemzeti környezetben. Dicsőséget szerzett a dandárnak, az egész Magyar Honvédségnek és a Magyar Köztársaságnak. Halálával mind az alakulat, mind pedig a honvédség pótolhatatlan veszteséget szenvedett.

– Annyira reménykedtünk, annyira bíztunk! Most oly nehéz elfogadni, hogy a hős katona, a szerető férj, a csodálatos apa nincsen többé. Az acélember, aki annyi nehézségen, annyi kemény kihíváson küzdötte túl magát, nincs többé. Nincs többé, és mégis itt van velünk! Kisfiús mosolya, gesztusai, őszintesége, embersége, egész lénye velünk marad – mondta Sándor ezredes.

„Azok a bajtársaink, akiket elveszítettünk, nem a földben pihennek, hanem benn lakoznak a szívünkben. Emléked őrizze örök tisztelet és megbecsülés. Ígérem, soha sem feledünk! Tisztelt hadnagy úr, kedves Gyuri, nyugodj békében!” – fogalmazott búcsúztatója végén a tatai dandár parancsnoka.

Tata város nevében Michl József polgármester búcsúzott a hősi halott katonától. Mint elmondta: gyászol az ország, gyászol a Magyar Honvédség és gyászol Tata város közössége is. „Nem tudunk másra gondolni, csak arra, milyen kicsin múlott, hogy Gyuri már nem élhet” – mondta a polgármester, majd arról beszélt, hogy a vizsgálatból tudni lehet, katonáink mindent megtettek. És az orvosok is mérhetetlen erőfeszítést tettek az életéért.

– Kolozsvári György katonaember volt. Tudatosan vállalta az ezzel járó kemény, kockázattal teli életet. Mindene volt a hivatása. Tataiként a legfontosabb, legnehezebb missziókban szolgált. Családjától, szeretve féltett gyermekeitől többször is hosszú távollétet vállalt – mondta Michl József. A város polgármestere búcsúztatójában hozzátette: a magyar katonák létszáma az afganisztáni béketeremtésben nem tünik jelentősnek. De a négy magyar katona halála minden összehasonlítást értelmetlenné tesz. „Mi békét teremteni mentünk a távoli Baghlanba. Segíteni, hogy legyen iskola, kórház, épüljenek utak és hidak. Kolozsvári György, hősi halott katonatársával együtt, Afganisztánban e nemes célokért szolgált. Mindannyian büszkék vagyunk rá, mindannyian büszkék lehetünk Afganisztánban szolgáló magyar katonáinkra” – emelte ki Michl József.

A hősi halott katonától Takács Tamás alezredes, katolikus tábori lelkész Szent János evangéliumának szavaival búcsúzott. Majd elmondta: mindennek megvan a maga ideje a világon, a születésnek, a halálnak, a szólásnak és a hallgatásnak. Most legszívesebben hallgatna, mert amiről szólnia kellene, arról nagyon nehéz beszélni.

A PRT nyolcadik váltásának katonáihoz szólva Takács alezredes hangsúlyozta: „számotokra még nem fejeződött be az afganisztáni misszió, mert küldetésetek van. A ti missziótok az, hogy legyen közületek valaki, aki idővel odaáll Gyuri gyermekei elé, és elmondja nekik, milyen jó ember volt az apjuk.”

Kolozsvári György posztumusz hadnagyot, utolsó földi útjára, afganisztáni bajtársainak sorfala előtt kísérték el családtagjai, rokonai, bajtársai, barátai és a Honvédelmi Minisztérium vezetői. Sírjánál tatai katonatársa és barátja, könnyeivel küszködve beszélt a hősi halált halt katonáról. „Nem tudom elfogadni és felfogni halálodat. Nem tudok rólad múltidőben beszélni. Itt vagy velünk, a családod mellett! Augusztus 23. óta nem telik el úgy perc, óra, hogy valaki ne mondaná: Gyuri ezt így csinálná! Folyamatosan tódulnak az emlékek, amiket senki nem vehet el tőlünk. Búcsúztatni jöttünk ide, de nem búcsúzunk! Emlékezünk!” – mondta a zászlós.

Kolozsvári György posztumusz hadnagy koporsóját a díszszázad díszsortüze mellett helyezték a földbe. Sírjára több százan tették rá az emlékezés virágait.