„Horváth hadnagy utolsó leszállása”

„Eltünt” - ez egy egyszerü kis szó, mely mindenkinek mást jelent. A családnak a reményt, a sok évtizedes várakozást, hogy visszatér, akiről semmi hír sincs. Annak a pilótának, akinek a harcokban nyoma veszett, majd a háború végén hazatért, egy kalandos történetet. Azoknak, akik soha nem kerültek elő, legtöbbször a hősi halált. Horváth György hadnagy személyi kartonján „Eltünt, Esztergom. 1945. február 19.” szerepel, mert az utolsó bevetéséről nem tért vissza.

2009. október 25-én a Szlovák Köztársaság területén fekvő Búcs község mellett Porubszky Béla és Zsákovics László vezetésével egy repülőgép lezuhanási hely felkutatása kezdődött el. A környékbeli lakosok elmesélték, hogy az eke rendszeresen beleakadt valamibe a szántáskor, ezért néhány darabot évtizedekkel ezelőtt kiemeltek. A helyszínen a kutató gödör kiásása közben sikerült beazonosítani, hogy egy Me-109-es vadászgép roncsait találták meg. Az igazi meglepetés azonban az volt, hogy először csont darabokat, majd a Magyar Királyi Honvéd Légierőben rendszeresített hadnagyi váll-lapokat találtak! Miután befejezték a munkálatokat kerestek olyan magyar kapcsolatot, aki segíthet beazonosítani a pilótát, és felkutatja a családot. Porubszky Béla 2009. október 27-én telefonon értesítette Punka Györgyöt a Magyar Roncskutató Egyesület repüléstörténészét az előkerült leletekről. Néhány nap múlva Légrády Lajos, Punka György, Wölfinger Balázs és Magó Károly zászlós Szlovákiában megtekintették a gép előkerült darabjait, a földi maradványokat, és a két váll-lapot, mely egyértelmüvé tette, hogy magyar pilóta halt hősi halált Búcs mellett. A kiemelési, és exhumálási munkálatokhoz szükséges engedélyeket a Szlovák Köztársaságban Zsákovics László a Military Historical Museum exhumálási engedéllyel rendelkező szakembere intézte.

November 16-án reggel kezdődtek a munkálatok. A magyar csapatot Légrády Lajos, Valter János főtörzsőrmester, Markó Ferenc és Magó Károly zászlós alkotta. Minden lapát föld át lett rostálva, hátha előkerül a személyazonosságot igazoló fém tábla, a „dögcédula”. Délelőtt került elő a feltárás legkülönlegesebb lelete a textil pilótajelvény, melyet a pilóta a jobb mellén hordott. Hihetetlen jó állapotban megmaradt a földben ez a kis szövet darab. Első nap 130 centi mélységig lett feltárva a terület. A második nap munkálataiban Punka György, Katona József és Rozsos Ákos is részt vett. 170 centi és 2 méter között sok sárkány darab került elő, legmélyebbről az egyik MG-131 típusú géppuska. Estére kb. 40 köbméter föld átszitálásával befejeződött a roncs feltárása. Harmadnap a repülőgép darabjainak kielemzése következett. Légrády Lajos javaslatára a beazonosítható darabokat az eredeti helyük szerint lettek elhelyezve egy nagy ponyván. Délutánra látványos képet mutatott a roncs azzal, hogy a főbb elemek (hütők, futószárak, légcsavar, fegyverek) a helyükre kerültek. Este elkezdődött a személyhez köthető leletek feldolgozása. A felismerhető ruhadarabok, gombok, patentok külön lettek válogatva, majd rendszerezve. Az utolsó napon, csütörtök reggel készült egy kis sírhant a gödör aljára, melyre egy sírcsokrot helyeztek el az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis és a Magyar Roncskutató Egyesület kutatói, majd egy perc néma csenddel tisztelegtek a hősi halált halt pilóta emléke előtt. Dr. Magyar Lóránt orvos szakértőre (a Magyar Roncskutató Egyesület tagja) várt a legfontosabb feladat. Megtisztította a csontokat, és egy fehér vászonra mindet az emberi csontváz felépítésének megfelelő helyre tette. Az előkerült földi maradványokat átvizsgálva, Dr. Magyar Lóránt igazságügyi orvosszakértő megállapította, hogy az előkerült csontok igen nagy valószínüséggel egy 20-25 éves, felnőtt korú férfitől származnak. A csontmaradványok állapota típusosan a II. világháborúban elhunyt holttestek állapotának megfelelő. A maradványokból DNS vizsgálatra történő mintavétel megkísérelhető a személyazonosság megerősítésének érdekében. A munkálatok befejezése után a földi maradványokat a szlovákiai hadisírgondozó iroda képviselője átvette, és elmondta, hogy az emberi maradványokkal kapcsolatos munkákat alaposnak és szakmailag felkészültnek ítélte. Ez volt az első eset, hogy egy II. világháborúban eltünt magyar pilóta nyughelye feltárásra került külföldön.

A magyar katonai nyilvántartásokban található személyi, vagy veszteségi kartonok alapján hadnagyi rendfokozattal, Esztergom környékén egyedül Horváth György hadnagy tünt el 1945. február 19-én. Az emberi maradványok előkerülési helye Esztergomtól légvonalban 20 kilométerre fekszik észak nyugatra. (A századtársai jelentése alapján Horváth hadnagy gépe Esztergomtól 15 kilométerre északra lángolva lezuhant!) Horváth hadnagy előkerülését erősíti az a tény, hogy a személyi, vagy veszteségi kartonokban másik hadnagyi rendfokozatú pilótát, Jencs Zoltán hadnagyot jelentik eltüntnek, aki 1944. december 10-én tünt el Székesfehérvár légterében, de ez 70 kilométerre van az emberi maradványok előkerülési helyétől.

Az eltünt pilóta ünnepélyes fogadására a Magyar Honvédség 86. Szolnok Helikopter Bázisán kerül sor 2010. október 1-én 10.00-kor. 

 1945. február 19-én egy 5 kilométer sugarú körön belül (Búcs – Muzsla – Köbölkút) volt bevetve három szovjet gárdaezred! Ebből mind a három jelentett győzelmet, vagy veszteséget, ezért bizonyítható, hogy komoly légi harcok voltak. Horváth hadnagy megtalálási helyéhez legközelebb Fedor Alekszejevics Sznyegirev főhadnagy jelentett légigyőzelmet, mert egy Me-109-es lelövését igényelte Karvától északra. A repülőgép roncs Karvától mindössze 4 kilométerre fekszik északra, ami olyan szintü egyezés, hogy talán nem túlzás azt állítani, hogy Sznyegirev főhadnagy lőtte le a magyar gépet. A földi légvédelem általában nem tüzelt akkor, ha kialakult egy légi harc, mert a sajátjukat is eltalálhatják. Horváth hadnagy esetében szinte biztos a légi harc ténye, mert a szovjet igénylés helye, és a megtalálás között nagy az egyezés. További bizonyíték arra, hogy harcolt a magyar pilóta, hogy a lőszer javadalmazásnak körülbelül csak a 30 százaléka került elő. Azonban a túlerőben lévő szovjet vadászok is szenvedtek veszteséget ezen a kis területen lezajlott összecsapásban. Az egyik szovjet ász Jegorov gárda főhadnagy légi harcban súlyosan megsérült és fogságba esett. Jak-3-asa Béla és Muzsla között zuhant le, azonban erre a területre sem német, sem magyar pilóta nem jelentett légi győzelmet, ezért a gépét azon pilóták egyike lőtte le, aki nem élte túl az utolsó bevetését. Horváth hadnagy 6 kilométerre, a német pilóták körülbelül 25 - 30 kilométerre zuhantak le Jegorov gépétől. Horváth és Jegorov bizonyíthatóan egy légtérben harcoltak, de nincs meg a német századok bevetéseinek részletes adatai, ezért nem zárható ki, hogy a németek is harcolhattak ezen a területen. Ha Horváth lőtte le Jegorovot, akkor a magyar pilótának nem volt ismeretlen a szovjetek elleni küzdelem, mert korábban már kettőt igazoltan lelőtt. Minden eshetőséget figyelembe véve Jegorov gárda hadnagyot valószínüleg Horváth György hadnagy lőtte le.  Horváth György hadnagy családját Magó Károly zászlós értesítette a szlovákiai fejleményekről. A család kérése, hogy az emberi maradványok kerüljenek haza Magyarországra, továbbá kérik, hogy végezzék el a DNS vizsgálatot, amennyiben a maradványok állapota ezt lehetővé teszi.  A Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a HM Hadisírgondozó Iroda és az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis közösen intézkedett arról, hogy a pilóta Magyarországra kerülhessen.