A Dunántúl legnagyobb harcászati gyűjteménye

Nem turista látványosságként, hanem a katonai hagyományok folytatása iránti elkötelezettségből hozták létre a technikai parkot, amihez a lelkesedésen és a gyüjtőszenvedélyen felül jelentős szakmai segítséget kaptak a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumtól, hiszen nem csak számukra fontos, hogy a technikai eszközök, fegyverek ne a raktárak mélyén porosodjanak, hanem az érdeklődők számára is megtekinthetők legyenek.

Bár a hadtörténeti intézethez, a szolnoki repülő-múzeumhoz vagy a keceli gyüjteményhez viszonyítva a nagyatádi kisebb, a lassan gyarapodó hadipark számos kifogástalan állapotban lévő haditechnikai eszközzel rendelkezik – vadászgépek (MiG-21 BIS és MiG-23 MF), harckocsik (T-34, T-54 és T-55), tüzérségi lövegek (122 mm-es tarack, 45 mm-es páncéltörő ágyú), a kiállító helyiségekben kézi- és maroklőfegyverek, gránátok, lőszerek, komplett egyenruhák, kitüntetések, katonai kiadványok, illetve szabályzatok – az idelátogatók számára mégsem okoz csalódást. Belépődíj nincs, a technikai eszközök kívül-belül megtekinthetők, megérinthetők, megmászhatók, ami müködtethető, az korlátozott mértékben kipróbálható (például kézifegyverek töltőfogása, célra tartása).

Ami a hab a tortán, az a tárlatvezetés. Toma József nyugállományú alezredes hatalmas lelkesedéssel mutatja be a különféle fegyvereket – bármilyen csoportnak és naponta többször is. Az anekdoták a kiállított gépekről éppen úgy hozzátartoznak tárlatvezetéséhez, mint a technikai adatok, a „kütyük” és funkcióinak ismerete, a történelmi csaták leírása, melyekben az adott fegyverek részt vettek, vagy a rendszerbe állítás, illetve a végleges kivonás időpontja és háttere. A látogatók pedig még nem tudtak olyan kérdést feltenni, amire ne kaptak volna választ.

Józsi bácsi – ahogy a helyiek nevezik – nekünk is elmondta, hogy az itt látható 11-es lajstromszámú MiG-23-as vadászgép 1989. június végén leszállás közben a betonon kigyulladt. Pilótája Soproni Károly volt, akinek köszönhetően csak a függőleges vezérsíkot kellett kicserélni, ugyanis a gép hajtómüvének égőtere hosszirányban kirepedt és ez okozta a tüzet. Az oroszországi nagyjavítást követően – bár az egyik legstabilabb gép lett – az eredeti négyszínü orosz festés miatt, eleinte furcsán néztek rá. A gép csaknem 1100 órát töltött a levegőben, utolsó repülésére pedig 1996. december 4-én került sor. Hosszas szervező és előkészítő munkát követően 2009. augusztus 31-én érkezett a technikai parkba. Ebben közremüködött a városi és a nagykanizsai tüzoltóság, a városgondnokság, valamint a baráti kör tagjai. Ezt követte a gép történetének felderítése, a rekonstrukciós munka, rögzítés, állagmegóvás. A vonatkozó jogszabályok alapján a baráti kör vezetésének át kellett adnia a gyüjtemény csaknem felét a városi múzeumnak. Ezt azért tették örömmel, mert így teljesülhet az a törekvésük, hogy a hadipark fennmarad, bővülhet, idővel pedig Nagyatád város közkincse lehet.

Több történet között azt is elmondták, hogy az egyik felújított harckocsit kíváncsiságból feltették egy internetes árverésre, s a licit már elérte az ötmillió forintot, amikor kiszálltak a játékból.

Az igazi fegyverek mellett olyan érdekességekre is büszkék, mint az Egri csillagok forgatásán használt, és sehol máshol nem található díszfegyverek és buzogányok – de ezt már Hortobágyi Ferenctől tudtuk meg. Az elnök azt is elmondta, hogy millió forinton felüli az az összeg, amit sikeres pályázatokkal gyüjtöttek össze, s ennek zöme a hadiparkra kellett. Nem titkolják: kemény munka van mögötte, jóformán minden pályázatra rámozdulnak. Jól látható: rendkívüli alapossággal restaurálják az ide került haditechnikai eszközöket. Az igényesség elsősorban Toma Józsefnek köszönhető, aki nyitás óta továbbra is a harckocsik között él.

Ott jártunkkor – legnagyobb meglepetésünkre – a hadiparkba érkezett Mira Hoxha, Albánia magyarországi nagykövetasszonya a kíséretében lévő Alfred Tafa ezredes, katonai attaséval, és egy albán tábornoki egyenruhával gazdagította a park katonai ruhatárát. De korábban nem jött üres kézzel Németországból Gerhard Machacek sem. Ő egy MG42-es (1942) géppuskát, egy 1988-as puskát, egy Arisaka 50 mm-es japán puskát, valamint egy Walter PP pisztolyt hozott.

Bár a hadipark tette ismertté a harckocsi ezred baráti körét, mégis, ennél lényegesen többről szól az egyesület. Végigdolgozták az életüket, akár pihenhetnének is. Ehelyett hatalmas munkabírással keresik az újabb kihívásokat. Mint mondták: örömüket lelik benne. A sereg a sírig nem ereszti el az embert, s ez hatalmas összetartó erőt jelent számukra.