Megemlékezés a Slim Lines táborban

Késő délután katonai tiszteletadással engedtük félárbocra a nemzeti színü zászlót. A velünk együtt szolgáló portugál katonák, a zászlóaljparancsnok vezetésével sorakoztak fel mellettünk, így emlékezve az Afganisztánban elhunyt katonáinkra.

Ők ketten „nemcsak” két név a hírekben, ez sokkal személyesebb annál. Talán, ha más helyőrségben szolgáltak volna, akkor könnyebb lenne feldolgozni. Éreztük a megemlékezés így nem érhet véget, az elhunytak a KF0R-4 kontingensben szolgálatot teljesítők többségének nemcsak bajtársai, hanem barátai is voltak.

Május 22-én délután, szentmisén emlékeztünk meg az elhunytakról. Este a félárbocra engedett nemzeti színü zászló előtt felállítottunk egy tablót, amelyen a két társunk fényképe volt látható. Lehajoltunk meggyújtani gyertyákat a fényképük előtt, mire megfordultunk katonák sokasága sorakozott fel néma csendben vezényszó és forgatókönyv nélkül.

Gondolatainkat megfogalmazva, Bolla Zsolt százados emlékezett meg a két katonáról. „Emlékezzünk a katonáinkra, akik hősi halált haltak, de ne feledjük a barátainkat, akikkel együtt szolgáltunk” – hangzottak a szavak, amelyek jól jelképezték gondolatainkat. Hiszen nem csak bajtársakat, kollégákat veszítettünk el, hanem a barátainkat is, akikkel emlékeink, múltunk közös volt.

Szavakkal leírhatatlan, amikor látjuk edzett katonatársainkat zokogni, amint az emlékek előtódulnak és az érzelmeknek nem lehet parancsolni. Rendezetten, beosztástól, rendfokozattól függetlenül indultunk gyertyát gyújtani s tisztelegtünk a két bekeretezett fénykép előtt. Sokunkban csak itt tudatosult végérvényesen, hogy elmentek és ezen nem változtathatunk.

Véget ért a megemlékezés, de mégsem tudtunk elindulni szobáink felé, csak a néma csend telepedett ránk és a táborra.

Ezzel a cikkel szeretnénk mély együttérzésünket kifejezni e két katona családjának!

(MH KFOR Kontingens negyedik váltás katonái.)