Éleslövészetre készülnek a hadihajósok

Kecses lomhasággal úszik ki az újpesti hadikikötőből a Dunaújváros névre keresztelt AM–31-es aknamentesítő hajó. Hegymenetbe, azaz a folyásiránnyal szembe fordulva elindul a Megyeri-híd felé. Még félúton sem jár, amikor felhangzik a „tüzelésre felkészülni!” parancs. Daruka Norbert főhadnagy, tüzvezető tiszt utasítására a hadihajós katonák néhány másodpercen belül tüzkésszé teszik a Dunaújváros PAV–4-es és PAV–1-es légvédelmi gépágyúit. Félelmetes látvány, amint a három hatalmas, 20 milliméteres fegyver összesen hat darab, feketére festett csövén megcsillan a nap…„1-es, cél a vízen!” – hangzik az újabb parancs, amire szinte azonnal érkezik is a válasz: „a cél megvan!”. „Rövid sorozatokkal tüz!”. Az ember azt várja, hogy néhány másodpercen belül felhangzik a négycsövü gépágyú tüzelésének jellegzetes robaja, ehelyett azonban csak egy csattanás jelzi, a fegyver kezelője végrehajtotta feladatát. Ezúttal ugyanis csak „szárazon” gyakorolnak a katonák, ami azt jelenti, még vaklőszert sem használnak.A hadihajós katonák azt a manőversort hajtják végre újra és újra, amelyet az Iron Cat 2011 gyakorlat során kell majd teljesíteniük Szerbiában, a Tisza folyó 10–12-es folyamkilométere között található titeli vízi lőtéren. Azaz a négycsövü PAV–4-essel 1000–1200 méter, az egycsövü PAV–1-esekkel pedig 800–1000 méteres távolságból kell majd leküzdeniük a vízen és a parton elhelyezett, ötször három méteres célokat. Az amúgy sem egyszerü feladatot még az is nehezíti, hogy a magyarok nem saját technikai eszközeikkel, hanem a szerbektől a lövészet idejére „kölcsönkapott” hajókkal hajtják majd végre a lőgyakorlatokat.„Az állomány a gyakorlatra történő felkészülés végén tart. Úgy látom, felkészültek az előttük álló feladatokra” – mondja Hajdu Gábor mérnök ezredes, az alakulat parancsnoka, aki ezen a napon a „fiait” jött ki ellenőrizni a hadikikötőbe.

Az AM–31-es fedélzetén a parancsnoktól megtudjuk azt is: hosszú évek óta készülnek arra, hogy a szerbiai vízi lőtéren hajtsanak végre éles lőgyakorlatot. A Magyar Honvédség ugyanis nem rendelkezik ilyen kiképzési objektummal, saját lőgyakorlataikat – gumikerekes szállítóeszközre szerelt gépágyúkkal – a Veszprém közelében található úgynevezett nullaponti lőtéren szokták végrehajtani minden évben kétszer, tavasszal és ősszel. Vízről még nem lőtt a hadihajós alosztály egyetlen katonája sem.Márpedig a szárazföldi tüzelés módja jelentősen különbözik a vízről történő tüzkiváltással. A katonáknak ugyanis egyebek mellett figyelniük kell a víz és a hajó mozgására, valamint a szélre is, hiszen mindezek jelentősen befolyásolják a célzás pontosságát.

A gyakorlatra összesen 18 magyar katona utazik ki – közli az ezredes, miután, a rövid ellenőrzést követően elbúcsúzik a szerbiai éleslövészetre készülő katonáktól –, tizenketten fegyverkezelők, a többiek pedig főkormányosok, tüzvezető tisztek.A szerbekkel kötött megállapodás egyébként három évre szól. A tervek szerint jövőre ők látogatnak el Magyarországra, hogy a szárazföldről történő tüzkiváltást gyakorolják. A magyarok legközelebb 2013-ban utaznak majd a szerbiai vízi lőtérre, de akkor már saját hajókkal hajtják végre az éles lőfeladatokat.

„Látom rajtuk, hogy egy picit izgulnak. Szerintem ez azonban leginkább lámpaláz, hiszen egyikük sem hajtott végre még soha éleslövészetet külföldön. Én azonban biztos vagyok benne, hogy a feladatot kiváló értékeléssel teljesítik majd” – mondja immár újra a parton Hajdu ezredes, miközben a Dunaújváros megint kifut, hogy a katonák ismét elgyakorolhassák a Szerbián rájuk váró manővereket.