Büszkék lehetünk a katonáink teljesítményére

„A Magyar Honvédség a hétfő kora délutáni órákban hívta össze a Katasztrófavédelmi Operatív Bizottságát, majd a beérkezett felkéréseknek megfelelően alakulataik azonnal megkezdték az élet és vagyonmentést Devecser és Kolontár körzetében. A Dunántúli alakulatoktól indult gépjármüveikkel és vegyvédelmi mentesítő eszközeikkel vették fel a harcot a maró sárözönnel. Az esti órákban Veszprémből és Székesfehérvárról száz katonát vezényeltek a térségbe, majd a székesfehérvári Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóalj mintegy negyven katonája és tizennyolc technikai eszköze kezdte meg a mentést. A Honvédkórház is részt vállalt a katasztrófa-elhárításból. A főleg égési sérülteket katonai helikopterek szállították a budaörsi repülőtérre. Hende Csaba honvédelmi miniszter a hétfő délelőtti állománygyülésen mondottakhoz hüen, az esti órákban elhagyta az Országgyülés plenáris ülését és a helyszínre menve, a katasztrófa térségében, katonái között a helyszínen tájékozódott a Magyar Honvédség megfeszített munkájáról”- idézzük a 2010. október 4-i katasztrófa első napjáról készített tudósítást.

A Magyar Honvédség huszonkét perccel azután, hogy a tragédia bekövetkezett leadta a riasztást. A gát átszakadása után másfél órával megkezdődhetett a mentés. A katasztrófával összefüggő feladatok végrehajtásában összesen kétezerháromszáz katona dolgozott a térségben. A gátszakadás napján a honvédség két helikoptere huszonhárom sérültet szállított Budaörsre. A Honvédkórház-Állami Egészségügyi Központban közülük tizenegyet láttak el.További katasztrófát előzött meg, hogy az éjjellátó eszközök segítségével a Magyar Honvédség légi felderítői - éjszakai felderítési feladat közben, október 8-án - észlelték a gát falán az újabb repedéseket. A védelmi bizottság úgy döntött, hogy kiürítik Kolontárt. Később felszólították Devecser lakosságát is, hogy készüljön a kitelepítésre. A helyszínre érkezett Orbán Viktor kormányfő, Hende Csaba honvédelmi miniszter, Hatala József országos rendőrfőkapitány és Bakondi György országos katasztrófavédelmi főigazgató. Hajnali hat órakor azonnal megkezdődött a lakosság kitelepítése. A munkába a Magyar Honvédség nagy erőkkel kapcsolódott be. Az alakulatok részt vettek Kolontár teljes lakosságának kitelepítésében. Buszokkal és tehergépjármüvekkel szállították az embereket biztonságos helyekre. Négyezer tábori ágy és a hozzá tartozó nyolcezer lepedő és takaró biztosításával segítették az emberek elszállásolását. A kitelepítésben a fővárosi MH Támogató Dandár mellett a kaposvári, a székesfehérvári, veszprémi, szolnoki, tatai, győri, várpalotai alakulatok katonái segítettek.A honvédek később a vörösiszap és a romok kézi erővel történő eltávolításában, annak elszállításában, az épületek, udvarok, utak megtisztításában is segítettek. A létesítmények kármentesítését, az ingóságok mentését végezték, valamint gipszszórással a talaj és a Marcal folyó tisztításában vettek részt. A katasztrófa következményeinek felszámolását a Magyar Honvédség összesen 31 749 gépjármüvel végezte el, ennek során 98 km útszakaszt tisztított meg.

A Kolontáron megsemmisült közúti híd helyére előbb pontonhíd került, majd az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Müszaki ezred – mindössze hat nap alatt - egy tartós hidat épített. Egy negyven tonna teherbírásút, úgynevezett vegyes szerkezetü, „hadihidat”, amely összekötötte a Torna patak által – a katasztrófa során – kettévágott falut.Az élet újrakezdéséhez nyújtott szinte azonnali lehetőséget a honvédség. Devecser polgármestere kereste meg a minisztert azzal a kéréssel, hogy több család hazaköltözne a városba, de nincs hová. A közeli Meggyeserdőpusztán négy évvel korábban zárta be a honvédség az egyik logisztikai bázisát. Tavaly tehát - amikor a szükség úgy hozta - néhány nap alatt a használaton kívül álló helységekből hatot lakhatóvá tettek. Ezen kívül mintegy hetven üresen álló lakó ingatlan felajánlása is megtörtént más helyőrségekben.A tragédia nyomai – egy év után – a térségben már nem láthatóak. Az emberi lelkekbe azonban kitörülhetetlenül bevésődtek azok a napok, hetek, hónapok. Ami megtörtént, azon már változtatni nem lehet. Az emberi összefogás, segítségnyújtás szép példája azonban újra és újra emlékünkben kell, hogy éljen. S mi büszkék lehetünk a katonáink teljesítményére!