„Kettéhasított” múzeum a német hadseregről

A történelmi falakat mintegy kettéhasítja egy gigantikus modern üveg-acél ék, amely abból az irányból hatol be az eredeti konstrukcióba, amelyből a Drezdát lebombázó szövetséges gépek érkeztek a város fölé. A német hadsereg, a Bundeswehr történelmi-politikai szerepével foglalkozó múzeum a hét évig tartó, 62,5 millió eurós (mintegy 18 milliárd forintba kerülő), csaknem teljes átalakítás után egyfajta önvizsgálat színhelyévé vált. Arra keres választ, hogy miként emlékezhet háborúira a mai Németország, amely nehezen tudja feldolgozni militarista múltját és a holokauszt gyalázatát.

„A katonai múzeumok általában a haditechnikát mutatják be, ez az intézmény viszont mindenek előtt a történelemmel foglalkozik” – magyarázta el a francia hírügynökségnek Gorch Pieken, az új kiállítóhely tudományos igazgatója. A (régi) épület a nácik veresége után felosztott Németország szovjet övezetében létrejött és az ország újraegyesülésével megszünt Kelet-Németország (NDK) hadseregének múzeuma volt, majd a berlini fal leomlása után a Bundeswehr vette át. „Ebben az országban, amelynek mindig kényes volt a viszonya a hadseregével, élénk vitákra számítunk. Ez a múzeum a véleménynyilvánítás helye” – hangsúlyozta a szakember.

A 13 ezer négyzetméteres kiállítási térben a látogató elé tárulnak a német történelem legsötétebb fejezetei, és egészen a jelenlegi afganisztáni színtérig követhetők a német katonai missziók. Külön rész foglalkozik azzal, hogyan miként semmisítették meg a zsidókat a náci rendszer idején. A hadsereg zsidó származású építésznek adta a megbízást a múzeum áttervezésére, és ő - az amerikai Libeskind - jegyezte a tíz éve felavatott berlini Zsidó Múzeumot is. Az egyik legismertebb kortárs építésznek számító 65 éves tervező a Soa túlélőinek leszármazottja. Libeskindnek nagy része volt a 2011. szeptember 11-i terrormerényletekben lerombolt New York-i ikertornyok helyére kerülő új épületegyüttes tervezésében is.

Az átalakítással létrejött régi-új drezdai épületegyüttes két részre tagolódik. Egy történelmi útvonal kronologikus sorrendben mutatja be az 1300-tól napjainkig német részvétellel zajlott háborúkat. A másik, tematikus csoportosítás olyan kérdéseket jár körül, mint „a háború és az emlékezet”, „a politika és az erőszak” vagy éppen „a háború és a játékok”. Az utóbbiban azzal is foglalkoznak, hogy miként kerültek a gyerekszobákba a játékkatonák. A Csillagháború egyik hősének maszkja mellett látható, a múlt század harmincas éveiben készült, az ábécé elsajátítására szolgáló játék rögtön arra tanította a gyerekeket, hogy miként rakják ki fakockákból Adolf Hitler, a Führer nevét.

A legfelső emeleten egy kilátópontról megtekinthető, hogy milyen látványt nyújtott a mára csaknem teljesen újjáépült Drezda közvetlenül az 1945. február 13. és 15. közötti szövetséges szőnyegbombázás után, amely több tízezer életet követelt. A porig rombolt város több évtizedig tabu témának számított Németországban, de az idő múlásával a lakosság II. világháborús szenvedéseinek jelképévé vált. Ez azonban csak egyfajta háttér a múzeum által bemutatott anyaghoz, amely a náci Németország által elkövetett bünökre helyezi a hangsúlyt: például kiállították a Luftwaffe által már 1939. szeptember 1-jén, a II. világháború első napján lebombázott lengyel Wielun város utcaköveit, és az ugyancsak pusztító légitámadás célpontjává vált hollandiai Rotterdam romjait is. Egy terem az elvesztett kezeket-lábakat pótló leleményes müvégtagokat mutatja be, ismertetve néhány olyan személy élettörténetét is, aki ezeket hordta. Egy komor sarok a halálról szól: egy acélsisak két tátongó lyukkal, mellette egy öngyilkos német katona koponyamaradványai, majd egy német anya levele a fronton lévő fiához, amelyet a tábori posta a következő pecséttel látott el: „Vissza a feladónak, meghalt a Nagy-Németországért”.

A látogatást a mai Németország és hadserege közötti, vitáktól sem mentes viszonyra utaló két jelkép zárja. Az egyik az a vörösfoltos öltöny, amelyet Joschka Fischer külügyminiszter, a Zöldek vezetője viselt, amikor a Bundeswehr koszovói szerepvállalását ellenző aktivisták 1999-ben festékkel öntötték le. A miniszter akkor kijelentette: „Azt mondtuk, soha többé háborút! De mindig hangoztattuk azt is, hogy soha többé Auschwitzot!”. Kissé távolabb egy üveg mögött a Bundeswehr egyik Afganisztánban megrongálódott jármüve látható.