Beiktatták tisztébe az új protestáns tábori püspököt

Katonás ünnepségnek lehetett szemtanúja a táboripüspök-szentelés több száz civil és katona résztvevője. A Budapest-Nagyvárad téri gyülekezet templomában ez alkalommal nem orgona, hanem katonazenekar kísérte az énekeket a történelmi zászlók jelenlétében. Az eseményen köszöntötték Hende Csaba honvédelmi minisztert, Für Lajost, az Antall-kormány honvédelmi miniszterét, Benkő Tibor vezérezredest, Szarka Gábor HM-kabinetfőnököt, Simicskó István, Balog Zoltán, Szászfalvi László és Prőhle Gergely államtitkárokat, a HM Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat lelkészeit, Bíró László katolikus tábori püspököt, a Tábori Rabbinátus képviselőit és a Honvédelmi Minisztérium, valamint a Magyar Honvédség munkatársait.

Gáncs Péter evangélikus püspök a 46. zsoltár szavaival köszöntötte a jelenlévőket, Bölcskei Gusztáv református püspök pedig az aznapi ószövetségi igeszakasz, az 1Móz 39 alapján hirdette Isten Igéjét. Mint mondta, a Bibliaolvasó Kalauz olyan, mint a napi hadiparancs, amely ez alkalommal a parancsok világáról beszél József története kapcsán. A parancsok teszik egyértelmüvé a feladatokat és a felelősségköröket, azonban csak olyan viszonyban müködnek, ahol a parancsot kiadó és a parancsot végrehajtó között feltétlen a bizalom.

Ahogy a testőrparancsnok házában, úgy a tábori lelkészi szolgálatban és annak vezetésében is alapvető a bizalom. „A parancsok világa konfliktusos. József is konfliktusba kerül, amelyben a legfontosabb, hogy megőrizze a belé vetett bizalmat” – fogalmazott Bölcskei Gusztáv. Az olvasott igeszakasz alapján hozzátette: a püspöki küldetés, ahogy József munkája is, egyfajta tehermentesítés a konfliktusokban, a szolgálatban, a meggyötört helyzetekben.

A Zsinat elnöke kijelentette: az újonnan tisztébe iktatott püspök nyugalmat teremtő vezető lesz, olyasvalaki, aki jól ismeri a katonaéletet, a ranglétrát. „Növekedni csak Istennel együtt lehet igazán. Az Úr Józseffel volt – ez az egyházi szolgálattevők egyetlen igazi reménysége. Az az Úr van velünk, akit a próféciák úgy hívtak: Immánuel, velünk az Isten, és aki azt ígérte, hogy velünk van minden napon, a világ végezetéig.”

A Szentlélekért való könyörgés után felolvasták a Honvédelmi Minisztérium határozatát a Zsinat és az evangélikus egyház közgyülése által a tábori püspöki címre felterjesztett Jákób János kinevezéséről, majd az ünnepélyes eskütétel és az odaszentelés imádsága következett. A felszentelt püspökre a négy magyarországi református püspök és Szemerei János evangélikus püspök kérte egy-egy igével Isten áldását.

Az újonnan tisztébe iktatott tábori püspök a Jn 21,17 alapján tett bizonyságot a gyülekezet előtt elhívásáról. „Amikor személyessé vált számomra Krisztus megváltói müve, öröm és hála volt a szívemben, hiszen eldőlt a jövőm, mint a Krisztusért hálóját otthagyó Péter apostolnak. Neki teszi fel Jézus a kérdést: szeretsz-e engem? A keresztyén hit nem norma- és szabályrendszer, nem tan, hanem feltétlen bizalom Jézus Krisztus és az ember között, aki megérti Isten neki adott szeretetét, és hálából az életét adja érte” – mondta prédikációja elején Jákób János. Jézus nem kérdezi, megháláljuk-e az értünk hozott áldozatot, csak annyit tudatosít kérdéseivel Péterben, hogy ha szereti őt, karolja fel az elesetteket. „Jézus Krisztus is így bízta rám az enyémeket, a katonákat, akik nagyon fontosak neki” – fogalmazott a tábori püspök, és hozzátette: Jézus nagyon is jól ismerte a katonákat és a tábori élet kiszolgáltatottságát. Irgalmas volt az ellene küldött katonával, akinek Péter levágta a fülét, nagyra értékelte a kapernaumi százados sokakat megszégyenítő hitét, és halála után egy római századosból bukott ki a hitvallás: igen, ez az ember valóban Isten fia volt.

Jákob János elmondta: már a díszzászlóaljban eltöltött sorkatonai szolgálata alatt nagyon a szívéhez nőtt a sereg. A katonaságot nemes és szép hivatásnak nevezte, ahol a hüséggel helytálló, jellemes életü honvédek, ha kell, az életük árán is megvédik mások életét. Mindez nagyon nehéz, különösen, amikor egy külföldi katonai misszióban elesett bajtársuk koporsója mellett kell megállni, vagy amikor a katonák saját bőrükön tapasztalják a halál közelségét.„Védeni kell az életeket, akár az életemet is feláldozva” – fogalmazott a tábori püspök, aki maga is megjárt már forró helyzeteket, amikor Boszniában teljesített szolgálatot. Mint mondta, a lelkészek életközösségben segítik a katonákat a táborban és a lövészárokban egyaránt, és tanítják őket arra, ami valóban egyetlen vigasztalás a Heidelbergi Káté első kérdés-felelete alapján élet és halál kérdéseiben is: nem a magamé, hanem az én hüséges Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok. „Bármilyen messzire is vezéreljen a parancs a családomtól, a biztonságot adó bázistól, mennyei Atyám mindig közel, mindig egyetlen imádságnyira van tőlem.”

Jákob János életrajza

Jákob János 1962. augusztus 20-án született Sárbogárdon. 1988-ban nyert felvételt a Református Teológiai Akadémiára Budapestre, majd segédlelkészi éveiben Fehérvárcsurgón és Bodajkon szolgált. 1995-ben szentelték lelkésszé Kaposváron. Tanulmányai végeztével az újraindult tábori lelkészség kötelékébe került, először Székesfehérvárra, majd Tatára irányították. 1996. június 24-től az IFOR kötelékében Horvátországban, Okucaniban teljesített szolgálatot. A féléves misszió után Ceglédre került, ahol kelet-magyarországi tábori esperesnek nevezték ki, őrnagyi rendfokozattal.

2001. február elején visszahelyezték Székesfehérvárra, dunántúli esperesnek nevezték ki, ugyanekkor alezredessé is előléptették. 2005. február óta vezette a tábori püspökség hivatalát, ezredesi rendfokozatban. 2012. február elsején nevezték ki a protestáns tábori püspöki szolgálat ellátására., egyházi beiktatása február 14-én történt meg.

Jákob János 1991-ben kötött házasságot Kóródi Judit Ibolyával, a fehérvárcsurgói református gyülekezet lelkipásztorával. Isten kegyelméből azóta ott élnek együtt, három gyermekük született. A mai napig mindketten végzik szolgálatukat, hiszik és vallják eljegyzési Igéjüket: „Eben-Haezer!” = Mindeddig megsegített bennünket az Úr!