Búvárbaleset! Búvárbaleset! Búvárbaleset!

Egy laikusnak nem tünik fel, de a hozzáértők látják, hogy a Tisza éppen árad: igaz, hogy a víz szintje csak alig emelkedett az elmúlt hetekben, a sodrása azonban jelentősen megnőtt, ráadásul elég sok uszadékot (s tegyük hozzá szomorúan: hulladékot) visz magával.

Bár az idő a parton már kellemes, a víz még közel sem mondható „fürdőzésre alkalmas”-nak. A hivatalos jelentés szerint 10 Celsius-fokos, ezt azonban azonnal megcáfolja a katonák által hozott mérőmüszer kijelzője, amely mindössze 7 fokot mutat. Ezt látva az egyszerü földi halandó azonnal borzongani kezd, s már a „fürdőzés” gondolatától is csaknem szívrohamot kap; a katonabúvárok azonban csak „egyszerüen” tudomásul veszik: ma ebbe a vízbe kell merülniük. Legfeljebb száraz neoprén ruhát öltenek magukra, amely maximális védelmet nyújt a hideg víz − és így a kihülés − ellen is.Öt búvár készülődik a mai merülésre. Amíg egymás felszerelését ellenőrzik, a foglalkozás vezetőjétől, Szekeres Tibor őrnagytól megtudjuk: a mentőbúvár-tanfolyam résztvevői a mai napon hajtják végre a kurzus tematikájában szereplő nyílt vízi merülést. Az MH Összhaderőnemi Parancsnokság Szárazföldi Hadmüveleti és Kiképzési Főnökség müszaki főtisztje elárulja azt is, hogy a mentőbúvárok kéthetes tanfolyama április első hetében kezdődött Budapesten. Először elméleti és egészségügyi foglalkozásokon vettek részt, majd a második héten Szentesre „költöztek”, hogy teljesítsék a számukra kötelezően előírt felméréseket és foglalkozásokat.

A mentőbúvár egyébként nagyon fontos beosztás, jelenléte minden egyes katonai merülésnél elengedhetetlen. Ő felügyeli azt, hogy a merülés során minden rendben menjen, emellett pedig, ha szükséges – például ha a vízben bajba jut vagy rosszul lesz egy búvár – ő az, aki azonnal a segítségére siet.Mentőbúvár pedig csak az lehet, aki legalább „másodosztályú búvár” minősítéssel rendelkezik – azaz minimum 3-4 éve üzi ezt a tevékenységet –, emellett pedig elvégzi az előírt kéthetes tanfolyamot is, amelynek végén sikeres vizsgát tesz. E vizsga egyébként csak egy évig érvényes, így a Magyar Honvédség minden egyes mentőbúvárának minden esztendőben meg kell újítania a „jogosítványát”.

„Minden évben két alkalommal, általában tavasszal és ősszel szervezzük meg ezt a tanfolyamot, mégpedig szentesi bázissal, mivel a müszaki ezrednél található a Magyar Honvédség egyetlen búvárkiképző bázisa” – mondja Szekeres őrnagy, hozzátéve: teljesen véletlen, hogy a mostani – az idei első –, tavaszi kurzuson nincsenek olyan búvárok, akik újonnan szeretnék megszerezni a mentőbúvár-képesítést: valamennyien újítani jöttek a vizsgájukat.Az öt résztvevő három alakulattól érkezett: Martin László és Gulyás Tamás főtörzsőrmesterek az MH 1. Honvéd Tüzszerész és Hadihajós Ezred katonái; Udvardi Tibor őrmester és Szántai Zsolt szakaszvezető az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Müszaki Ezrednél szolgál; míg Gyalai Attila szakaszvezető az MH 25/88. Könnyü Vegyes Zászlóalj búvára. Valamennyien tapasztalt, óriási rutinnal bíró szakemberek, akik évek óta rendelkeznek a mentőbúvár-képesítéssel.

A húsvéti ünnepek miatt négynaposra „rövidült” gyakorlati hét minden egyes percét igyekeztek kihasználni – mondja a tanfolyam vezetője, miközben a búvárok már beöltözve készülnek a mai napi első merülésre –, így délelőtt és délután is voltak merülések: kezdetben a laktanyában található tanmedencébe, ezt követően pedig a Tiszába. Sőt, a medencében mérték fel a búvárok fizikai alkalmasságát: a mentőbúvár-minősítés megszerzése ugyanis nagyon komoly fizikai állóképességet is igényel.Csak néhány tétel a „tortúrából”. Bemelegítésként 200 méter „sima” úszás a medencében, amit 300 méter, ABC-felszereléses úszás követ. Ez a rövidítés a búvár legalapvetőbb felszerelését, vagyis a maszkot, az uszonyt és a légzőcsövet jelenti. Ezután 50 métert kell egy levegővel úszni a víz alatt, majd 15 kilogrammos súly 50 méteres távolságba történő „elúsztatása” a következő feladat. A fizikai felmérőt tizenöt perces „taposás” zárja, amelynek utolsó öt percében már a kezét sem szabad használnia a búvárnak.„Nem egyszerü, de azért meg lehet csinálni” – mondják többen is a tanfolyamon részt vevők közül. Néhányan már harmadszor-negyedszer esnek át ezen a felmérőn, amit a különféle mentési gyakorlatok végrehajtása követ − a medencében vagy éppen az „élő” vízben.

„A mai napon két foglalkozási helyet rendeztünk be a Tisza partján” – magyarázza a látottakat Szekeres őrnagy. Az egyik helyen a vízbe biztosítókötéllel lemerült búvár a folyó mélyén elakad, nem tud tovább úszni. Mindezt kötéljelzések segítségével tudatja a parton várakozó merülőtársával, aki viszont a mentőbúvárt riasztja. Utóbbi feladata, hogy a biztosítókötelet követve megtalálja a bajba került békaembert, kiszabadítsa, s a felszínre, majd a partra segítse, ahol – ha szükséges – elsősegélyben is részesíti.„Búvárbaleset! Búvárbaleset! Búvárbaleset!” – hangzik fel szabályosan, háromszor a mentőbúvár kiáltása, amikor bajba került társát a víz felszínére hozza. Szabad karjával közben a vizet csapdossa, hogy a parton állók is azonnal észrevegyék, s elindítsák felé a mentőcsónakot.A másik feladat egy kicsit már bonyolultabb: biztosítókötél nélkül merülő búvárt (aki ebben az esetben egy csónakból, a partról vagy éppen egy hídról vízbe esett embert játszik) kell a vízből kimenteni. A feladatot nehezíti a folyó sodrása, illetve az „abszolút zéró” látótávolság, amikor minden víz alatti tevékenységet a „kézzel látva” kell elvégezni.„A kívülálló nehezen tudja elképzelni, milyen az, amikor egy millimétert sem lát előre a búvár. Velem előfordult már itt, a Tiszában, hogy kezemmel kopogtattam a maszkom üvegét, mégsem láttam semmit a felkavarodott és lebegő iszaptól” – meséli az egyik résztvevő, Udvardi őrmester. Hozzáteszi: véleménye szerint mindenképpen jó, hogy évente újra és újra vizsgázniuk kell, hiszen így igazából „beégnek az ember izmaiba” azok a teendők, amiket egy esetleges valódi búvárbaleset esetén el kell végezniük. Olyankor ugyanis nagyon kevés idő jut a gondolkodásra, a teendőket reflexből kell végrehajtani. Ráadásul az egészségügyi protokollok gyakran változnak, így azokat sem árt évenként átismételni.