Ha nem tudnánk, hogy mindez csak gyakorlat, könnyen azt hihetnénk, hogy valódi békefenntartó katonák valódi tüntetőkkel csapnak össze, valós körülmények között. Robbannak a Molotov-koktélok, mindent beborít a ködgyertyákból felszálló füst, és még egy barikádot is el kell bontaniuk a katonáknak. Az MH KFOR Kontingens műveleti területre készülő hetedik váltásának zárógyakorlatán jártunk Tatán.
A leselejtezett autógumiból, építési törmelékből és kimustrált bútorokból épített barikád mögött percről percre egyre többen vannak. A kezdetben szótlan tömeg magatartása hirtelen változik meg: először csak fütyülnek, és az öklüket rázzák a katonák felé, majd később már egyre többször hallatszik a „KFOR takarodj!” és a „Menjetek haza!” kiáltás is…
A tömeggel szemben felsorakozott, a teljes testet védő felszerelésben és plexipajzs mögött álló békefenntartók egyelőre nem reagálnak a hőzöngők fenyegetőzéseire. A parancsra várnak… Aztán hirtelen reccsen a rádió a század parancsnokának kezében, utasítás érkezik az elöljárótól: „A tömeget oszlasd fel! A barikádot bontsd szét!”
Az egyszerre és lassan meginduló, kezében gumibotot tartó nyolcvan katona még messziről is félelmetes látványt nyújt. Az összegyült tömeg azonban nem tágít, sőt vizes palackokat, gerendákat, ködgyertyákat dobnak a békefenntartók felé. Néhány üveg Molotov-koktél is előkerül: a katonáknak résen kell lenniük, hogy a lábaiknál robbanó benzines palackokat alig néhány tizedmásodpercen belül eloltsák a náluk lévő porral oltóval, elkerülve ezzel egy-egy súlyos égési sérülést.
Tisztára, mint a valóságban, ahogy azt a különböző hírcsatornák tavaly őszi, koszovói tudósításaiban láttuk. Persze mindez nem véletlen, hiszen a mostani gyakorlattal véget érő misszió előtti felkészítésnek pontosan az volt a lényege, hogy olyan helyzetekre trenírozza a leendő koszovói békefenntartókat, amelyekkel Európa legfiatalabb országában könnyen találkozhatnak.
„A mostani zárógyakorlatot egy olyan hadmüveleti helyzetbe állítottuk, amely néhány hónappal ezelőtt a valóságban is megtörtént az egyik koszovói településen” – mondja Kása István alezredes. A tatai MH 25. Lövészdandár 101. Tüzérosztályának parancsnoka néhány hónap múlva az MH KFOR Kontingens hetedik váltásának parancsnoka lesz.
Elárulja: a valósághoz leginkább hasonlító körülményeket kívánták előállítani a zárógyakorlat során, de már az egész felkészítés ennek szellemében zajlott. Felhasználták ehhez az előző váltásokban szolgálók tapasztalatait is.
Az augusztusban müveleti területre induló hetedik váltás egyébként elsősorban a tatai lövészdandár katonáira épül, de néhány szakbeosztást más alakulatoktól érkezett tisztek és altisztek látnak majd el – mondja a kontingensparancsnok, akinek „fél szeme” a beszélgetés közben is a „srácokat” nézi.
Néhány méterre tőlünk ugyanis komoly „összecsapás” zajlik, a „rossz fiúkat”, azaz ahogy honvédségi berkekben mondják, az alájátszókat a dandár lövészzászlóaljának katonái adják. Aztán amikor a hőzöngőket sikerül a barikádtól messzire szorítani, a CRC, vagyis a tömegkezelési feladatra kivezényelt század bontórészlege lát neki az útakadály elbontásának: alig néhány perc, és a torlaszt felszámolják, biztosítva ezzel ismét az eddig lezárt útszakaszon a mozgást.
A KFOR egyik legfontosabb feladata ugyanis éppen a szabad mozgás biztosítása egész Koszovó területén. Így erre a feladatra már itthon fel kell készülni.