Ahonnan a légi háborút vezényelték

Tábornok úr! Ez a bázis hogyan illeszkedik a NATO légtérellenőrző rendszerébe?A Többnemzeti Légi Hadmüveleti Központ Észak-Afrikától egészen Magyarországig felel a légtér biztonságáért, ez a felelősségi körzetünk. A bázis a NATO Déli Régió Légierő-komponens (a törökországi Izmirben lévő) parancsnokságának alárendeltségében szolgál. A mi szakembereink dönthetnek Albániától a mediterrán országokig a légtérsértések esetén a szükséges intézkedésekről, esetleg a készültségek riasztásáról is. Ez lehet vizuális azonosítás vagy „árnyékkövetés”, és amennyiben súlyosabb a helyzet, a nemzetközi előírások betartásával akár fegyveres beavatkozás is.

Magyar katonák már több éve szolgálnak Poggio Renaticóban. Milyen feladatot látnak el a jelenlegi váltás tagjai?Velem együtt heten szolgálunk a nemzetközi csapatban. Három fő 24/72 órás váltásban dolgozik, közülük ketten a légtérrendészeti tevékenységet felügyelik. Légtérsértés esetén a szabályzat előírta lépéseket követően – ellenőrzés, riasztás – az ő javaslatukat meghallgatva dönthet az ügyeletes parancsnok az akció további folytatásáról. Ez azt is jelenti, hogy éjjel-nappal velem van egy mobiltelefon, mivel minősített esetben azonnal ki kell adni a parancsot az érintett ország készültségi gépeinek. Ha szükséges, innen történik a kecskeméti Gripenek riasztása is. Egy alezredesünk feladata a légtérfelhasználás tervezése, irányítása, ellenőrzése. Vannak logisztikusaink is, akik a munkánk feltételeit biztosítják.Úgy gondolom, hogy ezek a riasztások szerencsére inkább csak félreértések és nem valós terrorcselekmény miatt következnek be.Az igazság csak az ellenőrzött információkból és a készültségi gépek pilótáinak jelentése után derül ki. Az engedélyeket hibásan kérőknek vagy a megkapott repülési terveket rosszul használóknak eszébe sem jut, hogy például az olasz készültség riasztása a szlovén légtérbe súlyos milliókba kerül. És ennek − a Eurofighter géppár üzemi költségén túl −a lokátorrendszer aktivizálása is része.Az elmúlt időszakban nemcsak ellenőrzött, de tervezett is légi hadmüveleteket a többnemzeti csapat. Innen irányították a líbiai légi müveleteket.

A CAOC-5 szakemberei 2011. március 31-től tervezték és vezették a térségben zajló légi hadmüveleteket. A Biztonsági Tanács repülési tilalmi zónára vonatkozó döntése után a NATO döntései is gyorsan megszülettek. A „bunkerben” azokban a hónapokban megfordult az időrend, 72 óra folyamatos munka után jöhetett csak a 12, vagy jó esetben 24 óra pihenő. Ismét divatba jött a tábori ágy, sokan a folyosón aludtak, a kevésbé szerencséseknek a fotel jutott. A magyarokon kívül spanyolok, portugálok, olaszok, németek, amerikaiak, franciák, szlovének, albánok, horvátok váltották egymást a berendezések előtt. Minden szónál többet mond talán az a tény, hogy napi egymillió liter kerozint használtak el a légtérben járőröző és csapásmérő repülőgépeink. Feladatainkat két nagy részre – a légtérzárlatra és a célok megsemmisítésére – lehet bontani. A célok megsemmisítése történhetett előzetes elhatározás alapján: ilyenkor volt idő kiválasztani a szükséges típust és fegyverzetet, sőt figyelembe venni az adott repülőgép-vezető kiképzettségét is. Máskor pedig egy hirtelen felbukkanó célt kellett a zónában járőröző gépeknek azonosítás után megsemmisíteniük.Modellezzük le egy Benghazi mellett felbukkanó harckocsi-csoportosítás megsemmisítését. Megérkeznek a svéd Gripenek fotói a térségből…Először a rendelkezésünkre álló más információk alapján ellenőriztük a fotófelderítők képeit. Ha minden paraméter megfelelő volt, kiválasztottuk a célterülethez legközelebb járőröző, alkalmas géptípust és annak függesztett fegyverzetét, mindemellett meg kellett állapítanunk a gép rendelkezésére álló üzemanyag mennyiségét vagy a legközelebbi tankergép pozícióját is. Pozitív válaszok esetén jött a következő lépés: az adott légierő döntéshozóját – a mi elnevezésünkkel, a „zöld kártya–piros kártya hordozóját” – tájékoztattuk, hogy a repülőgépükkel mit tervezünk. Ha például Rafale volt a kiválasztott típus, a francia képviselővel folytattunk konzultációt, ő pedig átnézte az összes információt – belekalkulálva az esetleges veszteségeket is –, és ha egyetértett vele, jóváhagyta. A következő lépés már a csapásmérési parancs kiadása volt. Sok esetben egy ilyen parancs vétele a pilóta számára felért egy kisebb főnyereménnyel, hiszen többórás monoton járőrözés után végre elindulhatott a feladat végrehajtására. Csak a viszonyítás kedvéért, az A–10-es csapásmérők Avianóból négy óra alatt érték el a célterületet, járőröztek, majd a visszaút ismét négy óra volt!

A repülési feladatokkal párhuzamosan készültségben voltak a kutató-mentő specialisták is.A tengerpart közvetlen közelében hajóegységek álltak készenlétben a speciális szakemberek és helikopterek azonnali indítására. A pilótáink azzal a biztos tudattal repülhettek, hogy katapultálásuk esetén a földet érés helyét perceken belül biztosítják a harci helikopterek, és a tengerészgyalogosok megérkezéséig megvédik őket a levegőből.A békében „lejátszott” hadgyakorlatok után élesben zajlott minden. Mennyire változtak meg a katonák a feladat súlyát átérezve?A dimenziók változtak meg, hiszen egy gépeltérítés során százak sorsáról, most viszont ezrek életéről szólt a döntés. A célpontok körzetében sokszor gyerekeket, nőket mutatott a pilóta nélküli Global Hawk kamerája. Ezt a felfokozott idegállapotot el kellett viselni – magyar katonaként először átérezve –, és sikerült bebizonyítanunk, hogy a többi, harci tapasztalatokkal rendelkező nemzet mellett mi is sikeresen helytállunk.

A CAOC-5-ben szolgáló magyar katonák:Pető István dandártábornok – parancsnokhelyettes; Gangler László alezredes – légtértervezés, légtérgazdálkodás; Szántai Zsolt alezredes – a támogatócsoport parancsnoka; Oláh Imre alezredes – hadmüveleti központ, váltásparancsnok; Mohácsi Róbert őrnagy – hadmüveleti központ, váltásparancsnok; Szikla Károly zászlós – hadmüveleti központ, operátor; Sáfián Zsolt zászlós – logisztikai csoport.

Tőrös IstvánFotó: CAOC-5