A szövetségesek tartják a menetrendet

Az atlanti szövetség egyesített fegyveres erőinek brunssumi parancsnokságán tartott sajtótájékoztatón Langheld azt mondta: pillanatnyilag kevéssel az előzetesen rögzített menetrendnél előbbre tartanak, de a helyzet e tekintetben időnként valamelyest módosulhat. Összességében minden esély megvan rá, hogy az ISAF müveletei 2014 végén rendben befejeződnek, és addigra az afgán fegyveres erők saját maguk fognak gondoskodni az egész ország biztonságáról.

Az ISAF keretében jelenleg 129 ezer katona tartózkodik Afganisztánban. Szeptember végére ez a szám 111 ezerre, az év vége felé pedig 100 ezer alá csökken. Ezzel párhuzamosan folytatódik az afgánok kiképzése. Az afgán hadsereg most 183 ezer kiképzett katonát számlál, novemberre 187 ezren lesznek. A rendőrség létszáma 148 ezer fő, novemberre 159 ezerre növelik.

Mint Joseph Reynes amerikai tábornok, a brunssumi parancsnokság müveleti főnöke elmondta, a rendőrök kiképzése érzékelhetően elmaradt az afgán hadsereg fejlesztési ütemétől, ezért e téren sok a pótolni való. A nagy kérdés azonban az – derült ki a sajtótájékoztatón –, hogy milyen mértékü és jellegü lesz az afganisztáni nemzetközi jelenlét 2014 után. Erről nem a katonák, hanem a politikusok hoznak majd döntést.

Langheld tábornok úgy vélekedett: tisztán katonai-szakmai szemszögből nézve ennek a döntésnek a jövő év tavaszáig, legkésőbb nyaráig meg kell születnie ahhoz, hogy a kivonulást megfelelően meg tudják szervezni. Az biztos, hogy az ISAF harcoló alakulatai 2014. december 31-ig lényegében távoznak. Azért csak lényegében, mert az afgánok kiképzése nyilvánvalóan folytatódik majd, és a kiképzőket is védelmeznie kell valakinek. A NATO katonai tervezői egyelőre csak addig mennek el a jóslatokban, hogy alighanem több ezer külföldi katona marad majd Afganisztánban 2014 után is.

Az ISAF harcoló erőinek kivonásához mintegy 200 ezer konténert, illetve jármüvet kell elszállítani – közölte Colin Richardson kanadai alezredes, aki a logisztikai kérdések illetékese a brunssumi parancsnokságon. A hadfelszerelésnek azonban csak egy részét viszik haza. Más részét vagy megsemmisítik – illetve, ha fegyverekről van szó, hatástalanítják azokat –, vagy pedig átadják az afgánoknak. Az ISAF utáni időszakra vonatkozó terveknek azért is mielőbb meg kellene születniük a katonák szerint, hogy megtervezhessék, mit kell elszállítani, és milyen felszerelés maradjon Afganisztánban. A lehetséges szállítási útvonalakat illetően Richardson azt a reményét hangoztatta, hogy nem lesz akadálya a Pakisztánon át a tengerhez vezető útvonalak használatának. Ennek hiányában is meg tudják azonban oldani a feladatot – hangsúlyozta. Felhívta a figyelmet az északi szállítási útvonal adta lehetőségekre, Oroszország, valamint Kazahsztán, Üzbegisztán, illetve Kirgizisztán bekapcsolásával. Az „érzékeny” szállítmányokat – főként a fegyvereket – ugyanakkor alapvetően légi úton juttatják ki Afganisztánból.

A brunssumi rendezvényen az MTI tudósítója úgy értesült, hogy az átadási-átvételi folyamatban hamarosan – talán már idén novemberben – sorra kerülhet az Afganisztán és Pakisztán közötti határtérség, amely kifejezetten érzékeny terület, hiszen a határ két oldalán, nagyon nehezen áttekinthető terepen gyakran lelnek menedéket mind a kabuli kormány ellen küzdő tálibok, mind a nemzetközi terroristák.

Az Egyesült Államok afganisztáni müveletei annak idején kifejezetten annak a célnak a meghirdetésével indultak, hogy Afganisztán ne legyen többé a terroristák biztonságos menedéke. A mostani brunssumi tájékoztatón Reynes tábornok – arról szólva, hogy milyen Afganisztánt lenne kívánatos hátrahagyni – úgy fogalmazott, hogy „müveleti szempontból jelentős terrorista menedékhelynek” nem lenne szabad maradnia.

A további felelősségátadási-átvételi folyamat szempontjából alighanem kulcsfontosságú lesz, hogy az afgán fegyveres erők mennyire lesznek képesek megbirkózni a pakisztáni határvidék biztosításával. Az MTI kérdésére Langheld tábornok egyértelmüen leszögezte, hogy ez katonai, nem rendőri feladat lesz.

A sajtótájékoztatón szóba kerültek azok az időnkénti erőszakos cselekmények is, amelyeket az afgán fegyveres erők kiképzett tagjai követnek el a nemzetközi erők tagjai ellen. Wolf Langheld azt mondta: ezek az esetek nagyon aggasztóak – nem csupán a NATO, hanem az afgán vezetés szemszögéből is –, és igyekeznek megfelelő intézkedéseket foganatosítani. A brunssumi parancsnokság vezetője szerint az ilyen incidensek hátterében nem mindig „beszivárgás” érhető tetten, hanem esetenként „az afgán katonák tapasztalatlansága”. Az ISAF zsargonjában egyébként ezeket a incidenseket „zöld a kék ellen” támadásoknak nevezik. A brunssumi sajtótájékoztatón elhangzott az is: ma már gyakrabban fordul elő „zöld a zöld ellen” támadás, ami azt jelenti, hogy afgánok rontanak a kormányerőkhöz tartozó afgánokra.