Huszonöt év Pápán

Persze a korábban megbízott parancsnokként dolgozó ezredes sem a semmiből került hirtelen a katonai pályára és egyáltalán Pápára: mint mondja, „hosszú sora van annak”, hogy miért is lett katona.

„Négy öt-generációra visszatekintve találni katonatisztet a családomban. Édesapám és a bátyám is egyenruhát hordtak, és mindketten Veszprém megyében dolgoztak. Sőt, a bátyám később itt, a pápai repülőtéren fejezte be katonai pályafutását” – vall az indíttatásról Gangler László ezredes.

Noha egy közel harmincéves katonai karrier állomásait tényszerüen összefoglalni igen nehéz, természetes, hogy az akkori Kilián György Repülő Müszaki Főiskolán eltöltött négy év sok tekintetben meghatározta a jövőt. A repülőtér parancsnoka ma is nagyon szívesen emlékszik vissza az ottani tanárok, oktatók egy részére, akik nem csupán katonai mintát, de egyfajta férfimintát is adtak a főiskolások számára. Különös, hogy a sors huszonöt évvel ezelőtt Szolnokról rögtön Pápára irányította: egészen pontosan a hadmüveleti központban tölthette be első tiszti beosztását, és 1999-ben már a központ váltásparancsnokaként kezdte meg tanulmányait a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen.

„Kitüntetéses diplomával végeztem a Zrínyin. Közben felszámolták a 47. Pápa Harcászati Repülőezredet, de abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az újonnan megalakuló bázisrepülőtér kijelölt parancsnoka 2001-ben visszahívott helyettesének és törzsfőnökének. Érdemes belegondolni abba, hogy milyen óriási változást jelentett az itt lezajlott folyamat a repülőtér életében. Az ezredfordulóig itt hihetetlenül aktív élet volt. Minden munka − a repülő-müszakiak tevékenységétől kezdve a logisztikán át a tervezésig bezárólag – a repülés érdekében folyt. Mindenki azért dolgozott, hogy a repülőgépek felszállhassanak, majd pedig gyökeresen új feladatot szabtak meg számunkra: fel kellett készülnünk a tervezett NATO-beruházások fogadására, valamint a repülőtér állagának megóvására és őrzés-védelmére. Ez az új feladat nagyon sok kihívással járt, hiszen a repülőezred felszámolása során minden egyes anyagi eszközt és technikai berendezést beszállítottak már a központi raktárakba. Mire a döntés megszületett, hogy a bázisrepülőtér mégiscsak a rendszerben marad, addigra ezeket az eszközöket már szétosztották más alakulatok között. A 120 fős állomány nagyon nehéz körülmények között kezdte meg akkor a munkát” – eleveníti fel a repülőtér életében bekövetkezett egykori változásokat a parancsnok.

2004-ben aztán megkezdődtek a beruházások, elindult a modernizáció, és a szentkirályszabadjai repülőtér bezárásával az állomány létszáma már 420 főre emelkedett. Ráadásul a reptér újabb funkcióval is bővült, hiszen az ország nyugati részében feladatot teljesítő kutató-mentő helikopter is Pápára került.

Persze Gangler László ezredes sorsa nem fonódott minden pillanatban egybe a várossal: szinte természetes, hogy a Magyar Honvédség afganisztáni szerepvállalásából ő maga is tevékenyen kivette a részét.

„Az MH Tartományi Újjáépítési Csoport harmadik váltásával utaztam ki a müveleti területre törzsfőnökként. Úgymond „kék ruhásként” teljesen más típusú feladatokat kellett végrehajtanom, és nagyon hasznosnak bizonyult, hogy korábban bekapcsolódtam már a NATO harcászati értékelő programjába (TACEVAL). Vizsgázott ellenőrként repülőterek földi védelmével foglalkoztam, tehát voltak fogalmaim arról, hogy mit jelent egy tábor vagy egy katonai konvoj őrzés-védelme és hogyan kell ezt szakszerüen megszervezni” – fogalmaz a reptérparancsnok.

Egyik külszolgálat vonzotta a másikat: az ezredes Afganisztánból kis túlzással rögvest az olaszországi Poggio Renaticóban települt Egyesített Légi Hadmüveleti Központba (Combined Air Operations Centre, CAOC) tette át a székhelyét, ahol légtértervezési feladatokkal foglalkozott. A mindennapi munka során hasonló feladatokkal megbízott kollégáival együtt a katonai repülések érdekében folyamatosan egyeztettek a civil légtérfelhasználókkal, továbbá nekik kellett megtervezniük a NATO kiemelt gyakorlatainak légtérszerkezetét is. Külszolgálatának utolsó időszakára esett a líbiai háború, így természetesen a hadmüveletek légtérszervezésében is tevékeny részt vállalt.

Időközben a repülőtér életében pozitív változás következett be: 2007-ben megkezdődtek az egyeztetések arról, hogy esetlegesen Pápára települne a Stratégiai Légiszállítási Képesség (Strategic Airlift Capability, SAC) -program, ami mind a repülőtérnek, mind a városnak több szempontból is előnyére vált volna – és mint tudjuk, a feltételes mód néhány éve már feleslegessé is vált.

„Részt vettem az előkészítési munkálatokban. Azt a célt tüztük ki magunk elé, hogy állandóan itt állomásozó erőt tudjunk a repülőtérre hozni, hiszen ez biztosítja a repülőtér képességeinek hatékony kihasználását. Egy repülőtér esetében ugyanis teljesen mindegy, hogy egy repülőgép száll-e fel naponta vagy tizenöt: ugyanazokat az eszközöket kell üzemeltetni, ugyanazt a tevékenységet kell folytatni. Ráadásul 2001−2007 között sokszor felmerült a kérdés: érdemes-e Pápát csupán tartalék repülőtérként fenntartani? Rendkívül jó infrastruktúrával, korszerü navigációs-fénytechnikai berendezésekkel rendelkezünk, a pályatest pedig a mai napig az egyik legjobb az országban. Szerencsére a Nehéz Légiszállító Ezred (HAW) idetelepülésével mindkét probléma megoldódott. Az éves müveleti számunk 4000-5000 között alakul pillanatnyilag, ami nem kevés. A repülőtér olyan, mint egy kis logisztikai központ, ugyanis a három, nagy teherbírású C−17 Globemasterhez kisebb teherszállító gépekkel, például C−130-asokkal hozzák ide az árut és a személyzetet. Mindemellett gondoljunk bele abba is, hogy közel ezer külföldi állampolgár települt le a 35 ezres lélekszámú Pápán, ami gazdaságilag is hasznot jelent. Végezetül pedig: az, hogy idetelepült az ezred, sokat segített a magyar katonák elismertségében, pozitív megítélésében is” – zárja a beszélgetést a parancsnok.

Fotó: CAOC-5, Galovtsik Gábor és a szerző