Feltaláló, fegyvergyártó, életművész

A fiatal Samuelt már tizenegy éves korában elkezdte foglalkoztatni az ismétlőpisztoly ötlete, az igazi áttörést pedig tizenhat éves korában, indiai útja alatt érte el. A hajón a folyton forgó kormánykerék adta neki az ihletet a tervezéshez, miszerint forgó cellák segítségével egymás után több lövést is le lehetne adni. A hosszú hajóút alatt fából megépítette a pisztoly modelljét, hazatérve pedig apja és egy baltimore-i fegyverkovács segítségével 1832-ben, tizennyolc éves korában összeszerelte az első Coltot. Pénze azonban még sokáig nem volt a gyártásához.

Híres ötlövetüje volt az első Amerikában szabadalmaztatott ismétlőfegyver, mely a gyakorlatban is bevált, kezdetben mégis számos nehézséggel kellett megküzdenie az ifjú feltalálónak. Először Európába utazott, ahol szabadalmaztatta találmányát, majd piacokon, kocsmákban, nyilvános rendezvényeken reklámozta pisztolyát. Az első darabok azonban még nehézkesek és kiszámíthatatlanok voltak, így nem is ért el velük átütő sikert.

Hazájában sem boldogult jobban, Andrew Jackson elnöknél ugyanis hiába próbált állami megrendelést szerezni, egy gazdasági válság miatt pedig cége tönkrement. Colt csak a szerencsének köszönhette, hogy sikerült talpra állnia, ekkoriban indult ugyanis egy támadás Floridában a seminole indiánok ellen, melynek során a Coltok először bizonyíthatták hatékonyságukat.

Ezután egy időre elfordult a fegyvergyártástól, és Samuel Morséval, a távíró feltalálójával kezdett közös vállalkozásba. 1847-ben ismét rámosolygott a szerencse, amikor Texas állam rangerei, a törvény ottani őrei ezer pisztolyt rendeltek tőle. Mivel ekkor már nem volt fegyvergyára, ideiglenesen társult Eli Whitney Blake-kel, hogy a rendelésnek eleget tudjon tenni, majd a connecticuti Hartfordban megalapította saját gyárát.

Innentől kezdve már nem pártolt el tőle a szerencse, ugyanis Texas miatt hamarosan háború tört ki Mexikó és az Egyesült Államok között, s ennek során a forgótáras revolverek szélesebb körben is ismertek és elismertek lettek. Fegyvereit előszeretettel használták a vadnyugati csetepatékban is, aminek következtében Colt vagyona szépen gyarapodott. A befolyó pénz egy részét fejlesztésekre fordította, és a Connecticut folyó mellett megalapította a Colt Fegyvergyárat, melynek müködése nemcsak a hadviselést, de a termelést is forradalmasította.

Az első fegyverek gyakori meghibásodásai arra sarkallták a tervezőt, hogy szabványalkatrészeket gyártson, melyeket könnyüszerrel lehetett cserélni vagy pótolni. Colt – ezzel összefüggésben – lehetőségeihez mérten automatizálta a termelést, munkásait egy-egy munkafolyamat elvégzésére specializálta, ezzel pedig kialakított egy gyártósort, ahol módszerével egy nap alatt akár százötven pisztolyt is legyárthattak.

Ekkor már a hadseregtől is kapott megrendeléseket, fegyvere pedig valódi világhírre tett szert − meghódította Európát, sőt, a királyi és fejedelmi udvarokat is. Gyakran előfordult, hogy a Colt Fegyvergyár például I. Miklós, II. Sándor orosz cárok, vagy VII. Frigyes dán király számára készített aranyozott vagy díszberakásos fegyvereket, emellett értékesítési hálózata világszerte terebélyesedett. A Colt olyan híres márkanév lett, hogy többen is megpróbálták hamisítani.

Amikor kitört a polgárháború, a gyáros az Unió oldalára állt, melyet természetesen fegyverrel is „támogatott”. A fegyverbeszállításért ezredesi rangot kapott, csatába azonban soha sem jutott el, mivel 1862 januárjában, negyvenhét évesen váratlanul meghalt. Hatalmas vagyont hagyott hátra. Egyesek szerint ötmillió dollárt, más becslések szerint tizenötmilliót. Fegyvergyára a mai napig üzemel, termékei világszerte ismertek és keresettek.