Az orosz „Gamma-SZ1” rádiólokátor állomás

A 64L6 „Gamma–SZ1” egy háromkoordinátás, centiméteres hullámsávú, felderítő rádiólokátor állomás. (Néhány forrás a radart a ’90-es években 96N6E „Gamma–SZ1E” néven említi.) Ezt a típust a P–37 távolságmérőből és a PRV–13, illetve PRV–16 magasságmérőből álló komplexum kiváltására tervezték. A Gamma–SZ1 kifejlesztésével a gorkiji Rádiótechnikai Kutató Intézetet (НИИРТ) bízták meg. A kiírás szerint az radarnak egyaránt alkalmazhatónak kell lennie a honi légvédelmi csapatoknál és a légierőnél is. Az eszköz prototípusát a honi légvédelemnél gyakorlatokon tesztelték. A 64L6 eredményesen szerepelt a honi légvédelem moszkvai alegységénél végzett csapatpróbán. A lokátort 2003-ban állították rendszerbe, illetve kezdték meg a sorozatgyártását. A Gamma–SZ1 radart a Muromszki Rádióelektronikai Gyár gyártja, együttmüködve a Provdinszkiji Rádióelektronikai Gyárral (ПЗРА) és az Összorosz Rádiótechnikai Kutató Intézettel (ВНИИРТ).

A tervezésnél a konstruktőrök lehetőséget hagytak a további modernizációnak. A sorozatgyártás megkezdése előtti teszteléseken bebizonyosodott, hogy az eszköz teljes mérték-ben megfelel az alábbi követelményeknek:    

–    légicélok felderítése, három koordináta mérése;

–    a felderített légicélok gyors azonosítása;

–    a cél típusának gyors felismerése;

–    az aktív zavaró gép oldal- és helyszögének megállapítása;

–    digitális információ kiadása a megjelenítő rendszerre.

A Gamma-SZ1 lokátor állomás elemei:

–    M–1 gépkocsi: antenna- és forgatórendszer, adó- és vevő berendezés, felismerő be-rendezés;

–    M–2 gépkocsi: vezérlőrendszer, információ feldolgozó és megjelenítő rendszer, kommunikációs rendszer;

–    M–3 gépkocsi: tartalék anyagok és kisegítő berendezések;

–    két generátor (ESZ–99H6), amelyeket az M–1 és az M–2 vontat.

Az M–1 és az M–2 felépítmény KRAZ–260G alvázra telepített. Maximális sebesség: közúton 50 km/h, terepen 30 km/h.

A radar antennája – fázisvezérelt sík antennarács, amely a légtér pásztázását a felderítési diagrammnak megfelelően a függőleges síkban elektronikus úton végzi – az M–1-es gép-kocsin került elhelyezésre. A légtérpásztázás képessé teszi a lokátort a kisugárzott energia program szerinti szabályozására.

Az adórendszer alapja egy modern, orosz vákuum eszköz: szélessávú, soksugaras, nagyteljesítményü, hosszú élettartamú klisztron, amely főbb tulajdonságai tekintetében felveszi a versenyt a napjainkban a világon gyártott hasonló berendezésekkel.

A Gamma–SZ1-et nagyfokú automatizáció jellemzi a légicélok felderítése és az üzemmód megválasztása terén. A radar üzemmódjának kiválasztása a kezelő által feldolgozott adatok alapján vagy automatikusan történik. Az adatok digitális feldolgozását végző rendszer az M–2-es gépkocsin található és a következőket biztosítja:

–    a légicélok automatikus üzemmódban történő felderítése;

–    a légicélok automatikus vagy félautomatikus üzemmódban történő követése;

–    automatikus vagy félautomatikus üzemmód választás;

–    automatikus azonosítás;

–    adatok gyüjtése és kiadása az információ megjelenítő rendszerre.

A passzív és aktív zavarok elnyomása automatikusan történik. A lokátor megbízhatóan képes üzemelni bonyolult zavarviszonyok között is. A nagyfokú zavarvédettséget az alábbiak biztosítják:

–    kisteljesítményü, ám széles kisugárzott impulzusok;

–    kis oldalszirmok;

–    a sugár helyszögben történő mozgatásakor az ismétlődési frekvencia és az impulzusszélesség változtatása;

–    automatikus erősítés szabályozás;

–    a vevő dinamikájának automatikus szabályozása;

–    a vakriasztás szintjének stabilizálása;

–    autokompenzátor használata (ACP);

–    megadott üzemmódok használata speciális zavarok esetén;

–    doppler típusú szürés alkalmazása.

A lokátor automatizált, folyamatos funkcionális ellenőrző és diagnosztikai rendszerrel rendelkezik (95%-os megbízhatóság) és tájékoztatást ad bármely egységének aktuális üzem-képességéről. Az eszköz felépítése modul rendszerü, amely nagyban megkönnyíti a javítást. Az üzemmódok beállítása automatikusan vagy a kezelő által történik. Lehetőség van a lokátor állomás kihelyezhető kezelői munkahelyről történő vezérlésére is, amelynek maximális távolsága optikai kábel esetén 1000 m, rádiókapcsolat esetén 15 km.

Az adó- és vevő rendszer főbb harcászat-technikai adatai:

–    felderítési távolság: 10-300 km, speciális üzemmódban: 400 km;

–    oldalszögben: körkörös felderítés;

–    helyszögben: -2° – +30°;

–    maximális felderítési magasság: 30 km;

–    távolságmérés pontossága: 50 m;

–    oldalszög-mérés pontossága: 15’;

–    magasságmérés pontossága: 400 m;

–    távolság szerinti felbontóképesség: 250 m;

–    oldalszög szerinti felbontóképesség: 1,4°;

–    egyidejüleg követhető célok száma: 100;

–    forgási sebesség: 6 fordulat/perc;

–    kiadható információ típusa: plot, útvonal.

Üzemeltetési feltételek:

–    levegő hőmérséklet: -50°C – +50°C;

–    páratartalom: 98%-ig;

–    maximális tengerszint feletti magasság: 2 km.

A 64L6–1 néhány főbb üzemeltetési adata:

–    telepítés-bontási idő: 40 perc;

–    elektromos táplálás: hálózati vagy független;

–    két meghibásodás közötti garantált üzemidő: 500 óra;

–    meghibásodás átlagos javítási ideje: 30 perc;

–    folyamatos üzem: 72 óra;

–    bekapcsolási idő: 5 perc, gyorsított üzemmódban 3 perc.

Modifikációk:

–    64L6 (Gamma–SZ1) – az alaptípus;

–    64L6E (Gamma–SZ1E) – az első modifikáció, bemutatók céljára fejlesztették;

–    64L6–1 (Gamma–SZ1) – a következő modifikáció, a legfőbb különbség: BAZ–69092–13-as alváz;

–    64L6M (Gamma–SZ1M).

A 64L6M (Gamma–SZ1M) a mai napig az utolsó változat, katonai források szerint 2012 végéig 20 ilyen típusú lokátor állomás került rendszerbeállításra a légierő rádiótechnikai csapatainál.

Mivel az orosz légvédelem alapját képező radarról van szó, a fenti harcászat-technikai adatok részletesek, de korántsem teljesek (vevő berendezés típusáról, felépítéséről, az idegen-barát felismerő rendszerről nem tettek közzé egzakt adatokat).