A hiperszonikus pillantású Nebo–M, a szuperradar

A mobil, többcélú, AESA (Active Electronically Scanned Array) technológián alapuló fázisvezérelt antennájú Nebo–M komplexum képes kisméretü, kis visszaverő felületü, hangsebesség feletti és lopakodó technológiával rendelkező repülő eszközök felderítésére, követésére és ezen információk légvédelmi rakétacsapatok számára történő továbbítására, akár bonyolult zavarviszonyok között is – jelentette be az Orosz Védelmi Minisztérium sajtótájékoztatóján Alekszej Zolotyuhin ezredes, sajtószóvivő.

A digitális Nebo–M teljesen automatizált légvédelmi felderítő lokátorállomás: a komplexum felderíti a repülő eszközt, önállóan meghatározza, hogy repülőgép, lopakodó repülőgép, ballisztikus rakéta vagy akár drón és ezt követően továbbítja az információt a légvédelmi rakétacsapatok (S–300 vagy S–400) és a haditengerészeti erők számára. A több elemből álló komplexum körkörös felderítő üzemmódban 200 légicél automatikus távol- és magasság paramétereinek felderítésére és követésére képes akár 600 kilométeres távolságig. Szektoros kutató üzemmódban a Nebo–M 20 különböző, 1800 kilométer távolságon és 1200(!) kilométeres magasságon repülő ballisztikus rakéta felderítését és követését is végezheti. Az új Nebo–M 3D-s radar komplexum egy központi adatfeldolgozó és vezetési pontból és három különböző, – 4 tengelyes, 24 tonnás, terepjáró alvázra épített – radarból áll. A mobil rendszer telepítési ideje, harckésszé tétele 15 perc. A rendelkezésre álló információk alapján a három radar nagysebességü, keskenysávú mikrohullámú belső adat kommunikációt alkalmaz a felderítési adatok vezetési pontra történő továbbítására.

A bejelentéssel egyidőben nem hozták nyilvánosságra, hogy pontosan hová kerül telepítésre a közeljövőben a feltételezetten hat radar komplexum, azonban szakértők szerint akár a sarkkörön túlra is. Szergej Grinyaev, az orosz Stratégiai Elemző és Előrejelző Központ főigazgatója állásfoglalása alapján az ország biztonsága szempontjából a lehetséges fenyegetés északi irányból, a sarkkörön túlról várható, ezért a legveszélyeztetettebbnek ítélt irányban kell fejleszteni a védelmet. Az elemző kiegészítette, hogy a legnagyobb fenyegetést az jelenti, hogy nukleáris töltetü rakétákkal a fedélzetén egy tengeralattjáró a sarkkör felől elérheti akár Oroszország partjait is. Ennek értelmében az új típusú távolfelderítő lokátorok sarkkörön túlra történő telepítése tökéletesen megfelel az orosz katonai doktrínának, továbbá prognosztizálható az is, hogy nem ez az eszköz lesz az utolsó eleme a térségbe tervezett csapatok fejlesztésének.

Oroszország korábban már megkezdte egyes légvédelmi csapatainak sarkkörön túlra történő diszlokálását és felszerelésüket az új fejlesztésü ПОДСОЛНУХ (Napraforgó) típusú, horizonton túli (OTHR – Over-the-horizon radar) felderítésre is képes, korai előrejelző lokátorral a távoli északon fekvő Vorkuta város körzetébe. Még októberben az Orosz Védelmi Minisztérium nyilvánosságra hozta azon tervét, hogy több új fejlesztésü felderítő- és rakétaelhárító radaron dolgozik, annak érdekében, hogy 2020-ra Oroszország teljes területét lefedjék. Moszkva bejelentette továbbá, hogy a Kalinyingrád körzetébe telepített korai előrejelző lokátor csapataik (korábbi cikkünkben a rendszer telepítéséről már írtunk: Oroszország újratervezi korai előrejelző radarrendszerét) az év végére elérik teljes készenlétüket.

Feltehetjük a kérdést: a „Nébó-hegy tetejéről” az oroszok tényleg látják majd az Ígéret Földjét?

Fordította/összeállította: Somogyi Péter alezredes