Klaviatúra-kalózok (3. rész) - Áldás és átok

Az internetes kommunikáció kezdetén, a Web 1.0 korában az információ áramlásának legfőbb jellemzője az egyirányúság volt. A tartalom előállítója közölt valamit, a befogadó pedig elolvasta, megnézte, meghallgatta anélkül, hogy befolyásolni vagy véleményezni tudta volna azt. A csendes állóvizet aztán a Web 2.0 forradalma korbácsolta fel, s az internet tengere azóta is viharosan tombol. A Web 2.0 megszüntette az egyirányú kommunikációt. A felhasználó maga is a tartalom előállítójává vált. Fórumok, kommentrendszerek, linkmegosztó site-ok, feltöltő oldalak tömkelege segített abban, hogy a befogadó ne csak olvasson, de véleményezzen, vitázzon, saját tartalmakat töltsön fel a világhálóra. Ezt a folyamatot koronázta meg a közösségi oldalak villámgyors fejlődése. A Twitter, a YouTube, a Tumblr és társai mellett elképesztő sebességgel foglalta el a trónt a Facebook, amelynek mára mintegy másfél milliárd felhasználója van világszerte.

A Facebookban rejlő lehetőségeket hamarosan a gazdasági világ is észrevette. A legnagyobb multiktól a legkisebb kereskedésekig minden szereplője használja a felületet, amely – rendszerének lényegéből adódóan – a hatékonyság tekintetében köröket ver minden más PR- vagy marketing webes megoldásra. 

Természetesen a hadseregek sem maradhattak ki a Web 2.0 alkalmazásainak használatából. A népszerüsítés egyik leghatékonyabb formáját a közösségi oldalak tálcán kínálták. Ám ami az előnye, az a hátránya is az ilyen jellegü platformoknak. Egyfelől olyan információs szabadságot biztosítanak, amelyet előtte soha nem tapasztalhattunk. Másfelől óriási biztonsági kockázatot is jelentenek egy védelmi szervezet, valamint annak tagjai számára. 

A nyílt adatszerzés fogalma minden eddiginél jobban előtérbe került. A nyílt forrásokból dolgozó hírszerzés (Open Source Intelligence) nem új keletü dolog, de a Web 2.0 megjelenésével valóban fontosabb, mint valaha.

Müveleti területen „jópofa ötletnek” tünhet egy ilyen felirat, s ha csak a szük családnak küldjük is el, de valaki közülük megosztja, a felette lévő arcmásunkkal kiemelt biztonsági kockázatot teremtettünk

„A folyamat lényege, hogy nem bizalmas, rejtett vagy titkos információkból állítunk elő naprakész jelentéseket. Ennek valóban kiváló táptalaja a Web 2.0, mivel megjelenésével az addig szétszórt információk egy platformra kerültek, ráadásul a korábbiakhoz képest elképesztő mennyiségü adatbővülést eredményezett. Bonyolítja a helyzetet, hogy a neten az adott információk képlékenyek. Lényege éppen ebben rejlik, hiszen a felhasználó is alakít az alapadatokon, hozzátesz, kiegészít vagy éppen cáfol egy információval kapcsolatban. A felderítés szempontjából ez dinamizmust és naprakész rugalmasságot igényel. Gyakorlatilag „real time” (valós idejü) adatfeldolgozást kell végezni, hogy ered­mé­nyes legyen. Ennek egyenes következménye a sokkal több munka, amelyhez sokkal több szakember is kell. Napjainkra persze ezt különböző robotok és szoftverek végzik, de az emberi közremüködés kihagyhatatlan. A robot az információ minőségét nem tudja ellenőrizni, a hiteles adatszerzés tehát egyszerre kívánja meg a szoftveres és az emberi közremüködést” – mondta prof. dr. Kovács László ezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos és nemzetközi dékán-helyettese. 

Figyelnek bennünket

A szoftverrobotokat a gazdasági élet szereplői éppúgy használják, mint az elhárító és védelmi szervezetek. Előbbinél a profit, utóbbinál a biztonság az elsődleges szempont. Az alap mindkét esetben a kulcsszavas keresés, ezt követi a szemantikai, fogalmi összefüggések listázása. 

„A testreszabott reklámok megjelenése a Facebookon ilyen szoftverek munkájának köszönhető. Nézik, milyen oldalakat látogatunk, milyen fotókat nézünk meg, mikor vagyunk aktívak. Ezt összevetik a lakóhellyel, a nemmel és az életkorral, s így már elég szépen le lehet szükíteni a felhasználó érdeklődési körét. Ennek megfelelően állítják össze a megjelenő reklámokat egy adott profil oldalán. A felderítő szoftverek pontosan ugyanilyen elv alapján dolgoznak. Megadjuk a fő jellemzőket, azok pedig a kritériumok alapján szürni kezdenek a felhasználók között” – hallhattuk a szakembertől. 

A közösségi oldalak adatvédelmi ismertetője sok mindent ígér, s ebből sok mindent be is tart. Nem lehet például csak úgy „kívülről” böngészni egy profilban. Ez biztonságos adatvédelmet jelez, de nem jelenti azt, hogy a Facebook a különböző országok hatóságai számára nem ad ki információkat. Kovács ezredes hozzátette: ez teljesen természetes, mivel a közösségi oldalak üzemeltetőinek erre törvényi kötelezettségük van.

Prof. dr. Kovács László ezredes

„Ha büncselekmény vagy arra utaló jel tünik fel egy felhasználói profilon, akkor az ügyészségek, a bíróságok és a kormányok megkeresésére kötelesek adatot szolgáltatni, természetesen csak akkor, ha megalapozott gyanúról van szó. Az EU-nak egyébként van egy „Biztonságos Kikötő” elnevezésü, gazdasági és személyiségi jogi érdekeket védő kezdeményezése, amely megpróbálja meghatározni azt, kiről, milyen szituációban és milyen adatok adhatók ki” – részletezte a dékán-helyettes, majd rátért az adatvédelem kényes pontjára. 

„Az adatvédelmi egyezményeket persze nem feltétlenül tartják be. A Snowden-botrány kapcsán erős a gyanú, hogy néhány ország elég tágan értelmezi a személyek adatvédelmét. Nincs százszázalékos adatvédelmi módszer a közösségi oldalak tekintetében” – mutatott rá Kovács ezredes. 

A barátom barátja nem a barátom

A közösségi oldalak használatával kapcsolatban a legnagyobb kockázatot maguk a felhasználók jelentik. Százból nyolcvanan el sem olvassák a biztonsági tájékoztatót, az adatvédelmi beállítások pedig egyenesen siralmasak. Óriási rizikó a kapcsolatépítés is. Sokan nem értik meg, hogy egy barát barátja is jelenthet veszélyt. Kovács ezredes szerint, ha a felhasználók tudatosan és jól használnák ezeket a felületeket, minimálisra csökkenne annak a kockázata, hogy visszaélnek az adataikkal, esetleg „identitáslopás” áldozatává válnak.

„Egészen banális történetek keringenek a felhasználói hanyagságról. A jelszavazás például komoly problémát jelent. Rengeteg jelszavas felületet használunk, de az emberi memória a kódok megjegyzésére meglepően kevésnek bizonyul. Nagyjából két-három jelszót variálunk a különböző felületeken, azok is meglepően primitívek. Ha a Facebook, a Twitter, vagy a YouTube accountom ugyanaz, már csak egy lépés választ el attól, hogy a banki internetes belépőkódom is az legyen, sőt, a saját számítógépem védelmi rendszerét is az biztosítja. Innentől kezdve elég egy helyről megszerezni, s az már kulcsként szolgál a többihez. A megoldás a komplex jelszavak használata, minden felülethez más” – vázolta a legbiztonságosabb módszert a szakember.

Ha egy ilyen helyszíni fotó felkerülne a Facebook-ra, nem csak az afgán tolmács, hanem családja életét is kockáztatnánk

A közösségi oldalak használata óriási kockázatot jelent a hadseregekben a nyílt adatszerzés miatt, s példák bizonyítják, hogy van is miért aggódni. A közelmúltban egy magát az Iszlám Állam hackerszervezetének nevező csoport száz amerikai katona személyes adatait (nevét, fényképét és címét) tette fel a világhálóra. Mint utólag kiderült, nem titkos kormányzati dokumentumokból, hanem szimplán a közösségi oldalakról szerezték meg azokat. A Pentagon szóvivője közölte, figyelmeztették a fegyveres erők tagjait, hogy a közösségi oldalak használatában tartsák be az óvintézkedéseket. Felvetődött már a kérdés, nem lenne-e ésszerü bizonyos szituációkban megtiltani a közösségi oldalak használatát? Kovács ezredes szerint ez rossz ötlet, nem járható út. 

„Teljesen megtiltani a közösségi oldalak használatát a hadseregnél nemcsak oktalanság lenne, de törvényi lehetőség sincs rá. Egy misszióban a Facebook a kapcsolattartás elengedhetetlen eszköze, kapu az itthon maradt családtagok és barátok felé. A teljes tiltás morálisan is negatívan hatna. Egy megoldás van, a biztonságtudatosság hangsúlyozása. Tudatosítani kell a katonában, mit oszthat meg magáról, és mit nem. Helyhez köthető adatokat például ostobaság nyilvánosságra hozni, a katonai feladattal kapcsolatos információk közzététele pedig már sokkal súlyosabb következményeket is felvethet” – jegyezte meg az ezredes. 

A józan ész határt szab

Volt már rá példa, hogy a misszióban szolgálatot teljesítő katona facebookos hanyagságának köszönhetően családtagjait kezdték fenyegetni ismeretlenek. A családi kapcsolattartásnak is vannak szabályai, amelyeket minden katonának be kell tartania saját, jól felfogott érdekében. Ráadásul élesen külön kell választani a hivatalos és a magánkommunikációt. Például a müveleti területen végrehajtott feladatokról magáncsatornákon keresztül felvételeket megosztani komoly kockázatot jelent és felelőtlenségre vall. De ez nemcsak a videókra, hanem a fotókra is igaz.

Semmilyen helyzetben se osszunk meg olyan képet, amelyen bármilyen ID-kártya szerepel, mert csak hozzá segítjük a „rosszfiúkat”, hogy másolják, és bejussanak bárhová 

„A fotók feltöltéséből sok probléma keletkezhet a missziós területen. Nemcsak a helyszín felismerhetősége miatt, hanem mert a gépek többsége a kép készítésének metaadatait is rögzíti, a fotó információi tehát elárulhatják készültének pontos helyét. Ebből nem nehéz kitalálni, hol van a katona. A külszolgálatra indulókat természetesen felkészítik a közösségi oldalak használatára, és szankcionálni is lehet a szabályt megsértőket, de minden parancsnál többet ér, ha a katonák a saját érdekükben tartják be a biztonsági előírásokat. Egészen egyszerüen nem tehetik meg, hogy olyan információkat osszanak meg, amelyekből kikövetkeztethető a pontos tartózkodási helyük vagy egy akció célja. A józan ész határt szab az információszabadságnak” – hangsúlyozta a dékán-helyettes. 

A hadseregek azonban nemcsak biztonsági kockázatot látnak a közösségi oldalakban, hanem a tökéletes kommunikációs eszközt is. Mára már nincs honvédség Facebook nélkül. A hivatalos közösségi kommunikációban az angolok, az amerikaiak, a franciák és a németek járnak elől, míg az izraeli hadsereg több mint 30 hivatalos közösségi platformot használ. Általános vélemény, hogy a Magyar Honvédség közösségi kommunikációja is az élvonalba tartozik. 

„Az árvíztől a hóhelyzetig rengeteg példa mutatja, mennyire hatékonyan müködik. A természeti csapások idején például a hivatalos orgánumok nagy része is híranyagként vette át a Magyar Honvédség Facebook-anyagait. A kríziskommunikáción túl azonban többletfunkcióval is bír. Segít a társadalommal való kapcsolattartásban. A katonákról korábban csak a civil média közvetített képet kifelé. Ezen változtattak a közösségi oldalak, amelyek a sztereotípiákkal szállnak szembe, pozitív képet alakítanak ki, korrekt tájékoztatást adnak. Közelebb kerülünk általa az emberekhez, sokkal reálisabb, gyorsabb és hatékonyabb módon mutatva be az eseményeket, mint a hagyományos csatornák. Ráadásul a visszajelzések, kommentek lehetőséget adnak arra, hogy bizonyos dolgokon változtassunk. A társadalom visszajelzése rendkívül fontos” – véleményezte Kovács ezredes az MH hivatalos Facebook oldalának tevékenységét. 

Milyen lesz a közösségi oldalak jövője? Ez egyelőre bizonytalan. A Facebook egyeduralkodóként ül a trónján, bár egyre hevesebben és egyre többen bírálják adatvédelmi módszerét, csakúgy, mint agresszív reklámtevékenységét. Pozíciója ettől függetlenül pillanatnyilag megingathatatlannak látszik, ám lehetséges, hogy a jövő Mark Zuckerbergje már dolgozik egy olyan új platformon, amely elavulttá teszi majd a Facebookot. 

Fotó: Galovtsik Gábor, Szabó Béla és internet