Tíz matuzsálem, amely a mai napig szolgálatban van

Tupoljev Tu-95 

A Bear NATO-kódnévre hallgató Tupolev Tu-95-öst az ötvenes években kezdték el fejleszteni a Szovjetunióban, A prototípus 1952-ben repült először, a sorozatgyártás 1956-ban indult meg. A stratégiai bombázó repülőgépet az elmúlt ötven évben többféle felszereltséggel, több szerepkörben is alkalmazták. 

Boeing B-52 Stratofortress 

A világ egyik legismertebb nehézbombázója 1955-ben állt hadrendbe az Egyesült Államok légierejében. Eredetileg csak 2000-ig tervezték a szolgálatban tartását, de a szükös költségvetés miatt inkább a típus korszerüsítése mellett döntöttek. A Stratofortress így egészen 2045-ig állhat hadrendben. A típus első változata 1952-ben B–52A néven állt szolgálatba. A jelenleg is hadrendben álló B–52H változat 1961-től van rendszerben. 

Li-2

A Li–2 az amerikai DC–3 szállító repülőgépnek a Szovjetunióban licenc alapján gyártott változata. Sorozatgyártását 1939-ben kezdték el. A kiváló szállítógép jól szerepelt a második világháborúban, a hidegháborús években pedig az egész keleti blokkban elterjedt. Ma már leginkább old timer show-k alkalmából lehet a levegőben látni ezeket a kiöregedett igáslovakat, emellett Észak-Koreai repülőtereken több Li-2-est is kiszúrtak a müholdak. Bár nincs rá bizonyíték, hogy a gépek aktív katonai használatban vannak, tény, hogy a távol-keleti ország légierejében több régi típus is repül még, így elképzelhető hogy ezeket is használják. 

Mi-4 

A Mi–4-et az amerikai H–19 Chickasaw mintájára fejlesztették ki a Szovjetúnióban. Az első változat 1952-ben került szolgálatba. A strapabíró forgószárnyas hamar elterjedt a Varsói Szerződés országaiban, de mára a legtöbb helyen kivonták a forgalomból. 

An-2

Az An-2-es 1947-ben repült először, majd hamarosan az egész világon elterjedt kiváló tulajdonságainak köszönhetően. Bár a közel hetven éves kétfedelü már a megjelenésekor sem számított modernnek, Észak-Koreában a mai napig használják, még Kim Dzsong Un is lefotóztatta magát a kétfedelü pilótafülkéjében. Az elemzők szerint azért tartják rendszerben, mert az An-2-es nagyon lassan és nagyon alacsonyan tud repülni. A radarok nem látják, és ezért remekül beválhat a felderítő szolgálatnál, vagy éppen azoknál a különleges alakulatoknál, melyek feladata az ellenség kommunikációs rendszereinek a megbénítása.

M3 Stuart

Az M3 Stuart az Amerikai Hadsereg megrendelésére kifejlesztett könnyüharckocsi volt, amelyet már a második világháborúban is bevetettek a szövetségesek. A veterán harckocsikkal a világ legnagyobb részén már csak múzeumokban vagy roncstelepeken lehet találkozni, nem így Paraguayban, ahol még aktív szolgálatban van a típus.

M4 Sherman 

A paraguayiak nagyon szerethetik a veterán harckocsikat, ugyanis a második világháború leghíresebb amerikai páncélosából, az M4 Sherman-ból is rendszerben tartanak három darabot. A híres veteránok a hetvenes évek elején érkeztek a dél-amerikai országba, ahol időről időre modernizálták őket. A Sherman volt egyébként a második világháború egyik legelterjedtebb és legsokoldalúbb páncélosa, amely a csendes-óceáni ütközetektől kezdve az arab-izraeli háborúkig számos fontosabb huszadik századi háborúban felbukkant. 

Parnaíba monitor

A Parnaíba monitort a harmincas években építették Rio de Janeiro-ban a brazil tengerészet számára. Az 1938-ban vízre bocsátott hajó érdekessége hogy a világ utolsó, tényleges szolgálatban álló monitora, és egyben a brazil haditengerészet legöregebb hajója.

Boeing-Stearman Model 75

A Boeing egymotoros, kétszemélyes, kétfedelü kiképző, gyakorló repülőgépe 1934-ben állt szolgálatba. A kis repülőgép rengeteg becenevet szerzett az évtizedek során. „Stearmanként”, „Kaydetként”, de „Yellow Peril”-ként is ismert volt. A Yellow Peril (Sárga veszedelem) elnevezést egyébként a gyakori sárga festése mellett a szinte legendásan nehéz földi kezelhetőségéről kapta. Idős kora ellenére a mexikói légierő a mai napig rendszerben tartja kiképzési célokra.

Kommuna katamarán 

Több, mint száz éves és még szolgálatban áll a Kommuna katamarán. Az akkor még „Volhov” tengeralattjáró mentőhajó építését 1912. november 12-én kezdték meg Szentpéterváron a Putyilov hajógyárban. A hadihajót 1913. november 17-én bocsátották vízre. A forradalom után átkeresztelték a jelenleg is használatos nevére; majd később Szevasztopolba, a Fekete-tengeri flotta állományába került. A hajó több alkalommal esett át nagyjavításon, modernizáción. Szolgálati ideje alatt a mentőhajó több mint százötven elsüllyedt objektumot, köztük tíz tengeralattjárót emelt ki a hullámsírból. A Kommuna mind a mai napig az Orosz Haditengerészet állományába tartozik és a Nagy-Britanniában kifejlesztett és gyártott Saab Seaeye Panther Plus mélységi felderítő robot hordozója. A hajó minden jel szerint még hosszú ideig szolgálatban maradhat, mivel kiváló állapotban van, az utóbbi időben az egyetlen müködésképtelen szerkezet a fedélzeten a pianínó, amelyet még 1914-ben ajándékoztak a hajónak. 

Galéria: Tíz matuzsálem, amely a mai napig szolgálatban van

aaaa dddddd