A francia-német védelmiipari együttműködés dilemmái

A szerzőpáros, a két ország számos kormányzati és iparági szereplőjével folytatott háttérbeszélgetései alapján, a kooperáció különböző vetületeit tárja fel és több aggodalmat is megfogalmaz ezek jövőjével kapcsolatban.

Elemzésükben felhívják rá a figyelmet, hogy ha az együttműködés sikeres, akkor annak mélyreható követkeményei lesznek az európai védelemre, és annak technológia és ipari hátterére. Ugyanakkor, bár mind a két ország egyetért a közös projektekben és ezek jövőjét illetően, de vannak olyan területek, ahol már most látszanak a repedések.

Német nézőpontból a francia védelmiipari cégeknek juttatott jelentős kormányzati támogatások okoznak nyugtalanságot, mely különösen érzékeny terület annak fényében, hogy a német kormány messze nem ilyen bőkezű, amikor a saját hadiiparáról van szó. Nem mellékes továbbá, hogy a német fegyverexport szabályozás sokkal kockázatkerülőbb és kevésbé van egy stratégia köré felépítve, mint a francia. Ráadásul, a német szereplők abban sem biztosak, hogy egyáltalán szükségük van-e a franciákkal való védelmi együttműködésre, tekintettel arra, hogy a két ország eltérően értelmezi a stratégiai biztonsági kihívásokat – ezek közt az orosz fenyegetettséget.

Francia nézőpontból ugyanakkor a német beszerzési rendszer hiányosságai és a franciától eltérő megközelítése problémás. Véleményük szerint ugyanis, velük szemben, akik éles szituációkban kipróbált eszközöket és ennek megfelelően konkrét helyzetekre fejlesztett megoldásokat részesítenek előnyben, a német beszerzési módszerek nem képesek a hadsereg valós igényeire megfelelő válaszokat adni. Nem beszélve arról, hogy francia megközelítés a német féllel való kooperációban az Európai Unió és a közös biztonság- és védelempolitika jövőjét látja, valamint az autonóm európai és nemzeti szintű védelmet helyezi előtérbe. Míg a német, politikai szinten messze nem ilyen kiforrott és a jelen helyzetben, nem a politikai vezetés, hanem inkább a védelmiipari cégek által irányított.

Párizsból nézve, a hasonló katonai kultúra és védelmi projekt managament miatt, a korábbi, brit - francia együttműködés simábbnak tűnik, mint a mostani, a német partnerrel. Ezért, ahogy azt a szerzők megállapítják; a francia szereplők egyfajta válság managementként és szükséges rosszként tekintenek a jelenlegi kooperációra Berlinnel.

Ebből is fakad, a szerzők egyik kulcsmegállítása, nevezetesen, hogy a német vállalatok defenzívában érzik magukat a franciákkal való együttműködésben.

A szerzők, a fent említett problémák gyökerét, a kölcsönös bizalmatlanságban, a folyamatos gyanakvásban és az eltérő nemzeti megközelítésékben látják és feloldásukra több javaslattal is élnek. Egyfelől fontos lenne, hogy Franciaország készítsen egy hivatalos, védelmiipari stratégiát, amiben részletezi céljait és a stratégiai autonómiát illető elképzeléseit. Valamint szükség lenne arra is, hogy megossza tapasztalatait a korábbi francia - brit együttműködésről, melyből így tanulhatnának a mostani résztvevők is. Német részről pedig az exportkérdések tisztázása lenne sürgős, tekintettel arra, hogy az utóbbi időben sok figyelmet kapott a kérdés és ezért nem halogatható tovább. Emellett Berlinnek nagyobb figyelmet kellene szentelnie a nemzeti szintű védelmi képességek és a védelmiipar stratégiájának fejlesztésére.

Közös kidolgozásra vár, egy megalapozott, egymással egyeztetett iparstratégia –  mely végre maga mögött hagyja az egymás leckéztetését –, valamint egy közös tudásbázis kialakítása – ami pedig megalapozhatja a valós adatokon és előrejelzéseken nyugvó ipari döntéshozatalt. Ahogy a szerzők megállapítják; ezen peremfeltételek nélkül a valódi, tisztán európai védelmiipar elképzelhetetlen, és minden más, nem az együttműködésre koncentráló opció csak ronthat a két ország lehetőségein.

Forrás: https://dgap.org/