A Nagy Testvér figyel téged

A Voronyezs típusú lokátor egy harmadik generációs, orosz fejlesztésű korai előrejelző radar, amelynek alap feladata az Oroszország ellen indított ballisztikus rakéták országhatáron belüli, illetve kívüli felderítése és követése.

A moszkvai székhelyű Műszaki és Informatikai Rendszerek Vállalat és a Nagytávolságú Rádiókommunikáció Tudományos Kutató Intézet által kifejlesztett új rendszer megépítése, tesztelése és hadrendbe állítása, a magas fokú szabványosításnak és a modulrendszerű felépítésnek köszönhetően körülbelül egy évet vesz igénybe, szemben az előző generációk 5-10 évével. Vlagyimir Tucskov, a Szvobodnaja Pressza katonai szakértője szerint a lecsökkent konstrukciós időt egy sor előre gyártott modul alkalmazása tette lehetővé, melyek egy futballpálya méretű platformon kerülnek elhelyezésre. A modulok magukban foglalják a helyőrségi épületeket és a lakónegyedeket is.

A Voronyezs típusú rendszerek energiafogyasztása nagyságrendekkel kisebb, mint a szovjet érából származó elődeié. A Darjel radar 50 MW-os fogyasztásával szemben, a Voronyezs három típusából kettőé 0,7 MW, a harmadik, „nagy teljesítményű” változaté 10 MW. Ez a tény nemcsak az üzemeltetési költségek csökkentése szempontjából fontos, hanem jelentősen egyszerűbbé teszi a berendezés desztillált vizes hűtőrendszerét is.Ennek köszönhetően az új állomások jelentősen kevesebbe kerülnek (kb. 19,6 millió US dollár), mint előző generációs társaik (130 - 261 millió US dollár).

Tucskov elmodása szerint a csökkentett méret és a visszafogott energiafelhasználás – a magas szintű technikai és üzemeltetési követelmények fenntartása mellett – a részegységek miniatürizálásának és a nagyteljesítményű számítógépek használatának köszönhető, amelyek együttesen biztosítják a munkaállomások hatékonyságának kisebb energiafogyasztás mellett történő optimalizálását. Ugyanekkor a szakértő megjegyzi, hogy a nagyfokú szabványosítás könnyebbé teszi a rendszer további fejlesztését is.

A Voronyes-osztályú radarrendszer három különböző típusú lokátort foglal magába: Voronyezs M, a Voronyezs DM (VHF és UHF frekvenciasávok) és a Voronyezs VP „nagyteljesítményű radar” (EHF sáv). "A rendszer felderítési távolsága 4500-6000 km, a detektálható légi célok magassága maximum 4 000 km. Más szóval"- írja Tuccsov - a Voronyezs képes ballisztikus rakéták, repülőgépek és műholdak felderítésére is. A rendszer 500 légi cél egyidejű követésére képes."

A rendszer jelenleg a következő négy állomásból áll:

- Voronyezs M, Lekhtusi, leningrádi régió. Ellenőrzés alatt tartja a légteret Marokkótól a Spitzbergákig. (Esetleges modernizálás után képes lehet akár az USA keleti partvidékéig „ellátni”)

- Voronyezs DM, Armavir, krasznodari régió. Légi célok felderítése Dél- Európa és az Észak-Afrikai partvidék felett.

- Voronyezs DM, Pionerskiy, kalinyingrádi régió. Hatókörzete Európa, beleértve az Egyesült Királyságot is.

- Voronyezs VP, Mishlevka, irkutszki régió. Felelősségi területe az USA nyugati partvidékétől Indiáig terjed.

A három új állomás, két Voronyezs DM és egy Voronyezs M tervezett telepítési helye: Jeniszejszk, krasznojarszki régió, Barnaul, altáji terület és Orszk, Orenburgi terület. Másik két radar építése is elkezdődött a Komi Köztársaságban és az amúri régióban, további egy van tervezve a jövő évre a murmanszki régióban.

Amennyiben kiépül az új korai előrejelző radarrendszer, leváltja a régi szovjet hálózat maradványait, amelyek képességeik nagy részét elvesztették a Szovjetunió összeomlása után. A volt szovjet éra legprominensebb képviselői a hasonló típusú rendszerekből a Don–2N és a Daryal.

A Don–2N típusú monstrumot a szovjet időszakban építették és 1991-ben Moszkva mellett helyezték üzembe (a teljes üzemképességet csak 1996-ban érte el). A hatalmas rendszer építése során 30 000 tonna acélt, 50 000 tonna betont, 20 000 km kábelt valamint 100 km hűtővíznek szánt csővezetéket használtak fel. Geometriailag az állomás egy 35 méter magas csonka gúla, ami biztosítja a régió 360 fokos lefedettségét oldalszögben. Az üzemi frekvencia SHF (cm-es) hullámsávú, a radar képes ICBM-ek (interkontinentális ballisztikus rakéták) 3700 km-en történő felderítésére.

"1994-ben – emlékezik vissza Tucskov – egy, az űrbeli objektumok felderítését és követését elemző, közös amerikai-orosz kísérlet sorozat keretében egy amerikai űrsikló 5-, 10- és 15 cm átmérőjű fémgolyók sorozatát bocsátotta ki. Míg az amerikai radarrendszerek csak az utóbbiakat észlelték, addig a Don–2N képes volt 1500 km távolságon felderíteni és követésbe venni az 5 cm átmérőjű golyókat is."

A Don–2N egyedi project volt Moszkva védelmére, a Daryel-széria radarjait szélesebb körben alkalmazták. Az 1980-as évek közepén két ilyen típusú berendezést helyeztek üzembe a Komi Köztársaságban és Azerbajdzsánban. A VHF frekvenciasávon üzemelő radar száz futball labda nagyságú cél egyidejű felderítésére és követésére képes 6 000 km távolságról. Az adó teljesítménye 350 MW. Ezeken kívül még nyolc Daryel-osztályú radar telepítését tervezték, de a Szovjetunió összeomlása miatt ezek nem kerültek megvalósításra.

Fordította: Hajnal István őrnagy

Forrás: MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred