Az A2/AD jelentette kihívás lehetséges megoldásai

Megbocsátható, ha valaki azt gondolja, hogy az A2/AD a legújabb Star Wars droid neve. Valójában ez az angol nyelvű mozaikszó az úgynevezett hozzáférést akadályozó (Anti-Access/Area Denial – A2/AD) rendszerekkel kapcsolatos kifejezést takarja.

Semmi új nincs az A2/AD-ben: az íj és a nyílvesszők, a várárok és a várfalak megjelenése mind-mind a hadviselés fejlődésének természetes következményei voltak, ahol a hadviselő felek az erődítmények és nagy hatótávolságú fegyverek alkalmazásával próbálták megvédeni felségterületüket, érdekszféráikat. Tehát akkor miért az új név és miért most?

A Hidegháború időszakát az A2/AD gondolkodásmód uralta: A 2. világháborút követő negyven évet a légvédelmi rakéták és az elektronikai hadviselés felértékelődése jellemezte. A „fő konfliktus" Közép-Európában szerencsére nem következett be, azonban az időszak „proxy” háborúiban élesben is kipróbálták ezen rendszereket. Az A2/AD alkalmazása az arab-izraeli háborúk során nyilvánult meg leginkább, ahol a szovjet légvédelmi rakétarendszerek álltak szemben a nyugati repülőgépekkel. Ekkoriban a mérleg nyelve az újabb és újabb módszerek, eljárások és az ellenük hozott intézkedések közötti hatékonyság határmezsgyéjén ingadozott és ennek következtében a fegyverrendszerek gyorsan fejlődtek.

Az 1980-as évek végére a nyugati repülőgépek nagyrészt a régebbi („egyszámjegyű”, azaz SA–1-től az SA–9-ig) szovjet légvédelmi rakétarendszerek elleni küzdelemre voltak felkészítve. Az 1990-es és a korai 2000-es évek háborúiban ezek a repülőgépek viszonylag büntetlenül derítették fel és küzdötték le ezeket a rendszereket, majd a kivívott légifölényt gyorsan ki is tudták használni. A legutóbbi afganisztáni és szíriai/iraki konfliktusok során, melyeket olyan terrorista és ellenálló szervezetekkel szemben vívtak, amelyek nem rendelkeznek kifinomult légvédelmi rendszerekkel a légifölény már a kezdetektől fogva biztosított volt.

A valós fenyegetés (rosszul felmért) csökkenése, a költségvetési megszorítások és a legutóbbi „felkelő” ellenes háborúkban, műveletekben szerzett tapasztalatok kombinációja ahhoz vezetett, hogy jelenleg komoly hiányosságok mutatkoznak az A2/AD hadviselésben. Mindeközben Kínában és Oroszországban jelentős összegeket fektettek be és fejlesztették az A2/AD-hez kapcsolódó rendszereket, sőt a kifejlesztett új eszközök jelentős részét exportra is gyártják.

Az olyan légvédelmi rakétarendszerek, mint S–400-as most is komoly veszélyt jelentenek a sebességük, manőverező képességük és hatótávolságúk miatt. Továbbá már fejlesztenek és állítanak hadrendbe olyan rendszereket is, amelyek képesek azon „lopakodó repülőgépek” ellen tevékenykedni, amelyeket éppen a velük szembeni harcra fejlesztettek ki. Tehát a verseny folytatódik és fokozódik.

A digitális processzorok és áramkörök, valamint a fejlett érzékelők megjelenése nagymértékben átalakította az elektromágneses tér felhasználását a célfelderítés és célmegsemmisítés eddigi hagyományos rendszerében. A növekvő hatótávolság és pontosság, valamint a rakéták megnövelt sebessége halálosabbá tette az A2/AD-t, mint az valaha is volt. Egyszerűen (néhány kivételtől eltekintve) arról van szó, hogy a védelem akarata érvényesül a támadóéval szemben.

Természetesen az A2/AD nem csak légvédelmi rakétarendszereket, illetve azok alkalmazását foglalja magában. Ide tartoznak a taktikai nukleáris fegyverek, a nagy hatótávolságú ballisztikusrakéták, de még a kínai mesterséges szigetek is a Dél-kínai-tengeren. Ezek mindegyike arra szolgál, hogy megerősítsék az adott nemzet pozíióját, illetve befolyását egy adott területen.

Napjainkban a ballisztikus- és hajó elleni rakéták elterjedésével minden admirálisnak és tábornoknak nagyon megfontoltan kell döntenie arról, hogy miként hatol be és tevékenykedik ezeknek a fegyvereknek a hatósugarában.

Szóval a támadó feladata most az, hogy a régi módszerek újbóli alkalmazásával visszaszerezze a kezdeményezést. Egy kifinomult A2/AD rendszer ellen három hatékony lehetséges módszer áll a támadó rendelkezésére: elkerülés, zavarás/megtévesztés vagy megsemmisítés.

Elkerülés – A védekezés legegyszerűbb formája, hogy ha a fegyverek hatótávolságán kívül maradunk. Ez azonban megköveteli a szembenálló fél fegyverrendszereivel kapcsolatos ismeretek meglétét (képességek, elhelyezkedések, telepítési helyek, alkalmazási körzetek stb.). A szükséges információk birtokában biztonságosan/nagyobb biztonsággal lehet felderíteni és támadni a kijelölt célokat az A2/AD rendszer elemeinek a megsemmisítési zónáján kívül maradva. Többek között ez a fajta megközelítés vezetett az úgynevezett „Standoff” képesség kifejlesztéséhez.

Zavarás/Megtévesztés – Az elektronikai zavarás alkalmazásával és hamis céljelek használatával úgy be lehet hatolni az ellenséges rendszerek megsemmisítési zónájába, hogy azok ellentevékenységének hatékonysága akár szignifikáns mértékben lecsökkenhet. Ez megköveteli, hogy elektronikai ellentevékenység, megtévesztő eszközök (csalik és zavaró töltetek) és esetleg kibertámadás alkalmazásával megakadályozzuk, illetve korlátozzuk az ellenséget az elektromágneses tér használatában.

Megsemmisítés – Az ellenséges A2/AD rendszer bizonyos elemeinek támadása és kiiktatása ideiglenesen vagy akár tartósan is biztosíthatja az elvárt eredményt. Ez megkívánja a pontos helymeghatározást és a precíz célmegjelölést még a támadás előtt. Tehát az egyre halálosabb A2/AD rendszerek ellen a még nagyobb hatótávolságú és sebességű fegyverek bevetése az egyik lehetséges módszer.

A gyakorlatban a jól felkészült támadónak e három módszer kombinációját kell alkalmaznia annak érdekében, hogy kiaknázhassa az ellenfél bármilyen gyengeségét. Azonban ehhez tartós és határozott fejlődésre van szükség a képességek, a technológia, az alkalmazott eljárásrendek és a kiképzés területén egyaránt.

Amit most látunk, az csupán egy új, kifinomultabb és halálos fejezete a korszakos küzdelemnek, amelyet a csatatér és a felette lévő légtér uralmáért vívnak – egy olyan harc, amelynek elvesztése akár a végső vereséghez is vezethet. A legfontosabb azonban az, hogy ez a harc elveszthető az elégtelen katonai költségvetéssel, a nem megfelelő beszerzésekkel, a hiányos kutatás-fejlesztésekkel és a nem megfelelő kiképzéssel még azelőtt, mielőtt a valódi csata elkezdődne.

Forrás: http://www.raketaezred.hu