Az életben tartott ezred

Szerencsére sok hajdani helyőrségben a különböző bajtársi egyesületek, nyugdíjasklubok továbbra is megőrzik az emlékeket, ápolják a hagyományokat, több helyen még kisebb-nagyobb gyűjteményeket, emlékszobákat is létrehoznak. E volt helyőrségek közül kiemelkedik Nagyatád, ahol egy fokkal magasabbra tették a mércét, és az egykori alakulatok katonái, valamint az önkormányzat példaértékű összefogásának köszönhetően a települést ma is katonavárosnak tekinthetjük.

Idősebb olvasóink bizonyára emlékeznek még a 69. harckocsiezredre, sőt talán még a „futkosóra” (az egy évnél nem hosszabb időre ítélt katonák büntetőzászlóaljára), valamint a „kispapokra” is. (Mások mellett itt töltötte sorkatonai szolgálatát Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek is.)

Amikor az aktuális haderőreform során felszámolták az alakulatokat, hirtelen „Atádon” is sok civil vesztette el a munkahelyét, a katonák pedig választhattak: más helyőrségben folytatják katonai szolgálatukat, vagy kiválnak a hadseregből. A város mindenesetre egyik napról a másikra katonaság nélkül maradt. Illetve mégsem: mert egy maroknyi volt nagyatádi katona elhatározta, hogy továbbviszik a hagyományokat. Hortobágyi Ferenc nyugállományú őrnagy kezdeményezésére, és majd tizenhat évig vezetésével, megalakították a 69. Harckocsiezred Nyugdíjas- és Baráti Kört, amely az emlékek, hagyományok ápolása mellett egy gyűjtemény létrehozását is célul tűzte ki. Az elhatározást tett követte: a várostól kaptak egy, az önkormányzat által nem használt területet, amelyen egy kisebb épület is található, s elkezdték „összeszedni” a gyűjteményt. Ez eleinte a volt katonák által adományozott egyenruhákból, felszerelési tárgyakból állt, majd a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) jóvoltából mind több fegyverrel, repülőgéppel, harckocsival egészült ki. Az évek során egyre népszerűbb lett a haditechnikai park, sokan látogatták, nemcsak a városból, de az egész országból érkeztek vendégek. Nagyon sokáig az alapító, volt katonák működtették a parkot, de aztán kezdték „kinőni magukat”, no meg a múló idő is nyomott hagyott rajtuk, tehát muszáj volt továbblépni. 

Csakúgy, mint az alapításkor, most is a város sietett a segítségükre. Amikor megkeresték Ormai István polgármestert (aki maga is tartalékos őrnagy), hogy felajánlanák a gyűjteményt a város számára, a városvezető azonnal igent mondott. Sőt, kész elképzelései is voltak. Miután akkoriban újították fel uniós pályázati pénzből a volt zeneiskola épületét, és hozták létre benne a Turisztikai Központot, kézenfekvő volt a megoldás, hogy költözzön oda a katonák tárlata is, a szabadtéri haditechnikai park pedig maradjon a helyén, hiszen az épület és a park egymás szomszédságában vannak. Így jött létre 2014-ben egy olyan egyedülálló létesítmény, amelyben a katonai történeti kiállítás mellett a nagyatádi nyomdát és a hagyományos mesterségeket bemutató tárlatok is láthatók.

Az azóta eltelt idő tapasztalatairól Hauptman Gyöngyi muzeológussal, a nagyatádi Városi Múzeum vezetőjével, illetve Hortobágyi Ferenccel beszélgettünk.

– Gyors volt a döntés, és nekünk is gyorsan kellett cselekednünk, hiszen 2014 júliusában vettük át a katonák gyűjteményét, és szeptemberben már meg is nyílt a kiállítás. Két hónapunk volt átvenni, leltározni, tematizálni az anyagot, amelyet hatalmas mennyiségű egyenruha, fegyver, felszerelés, jelvény és más relikvia alkotott. Először azt sem tudtuk, hogyan és milyen tárolókban helyezhetjük el ezeket biztonságosan. Szerencsére Feriéknek kiváló nemzetközi kapcsolataik vannak, így hamar megoldódott a helyzet – jegyezte meg a muzeológus.

– Bár sok nemzettel – például hollandokkal, horvátokkal, albánokkal – tartjuk a kapcsolatot, a legszorosabb kötelék német bajtársainkhoz fűz bennünket, s most is tőlük jött a gyors segítség. Az Ingolstadti Erődmúzeum hatvan zárható, üveges vitrint adományozott nekünk – hallhattuk Hortobágyi Ferencet.

Így aztán elhárult minden akadály a gyűjtemény biztonságát illetően, mert mint Hortobágyi Ferenc megjegyezte: az emberek esendőek; régi helyükön azért egy-egy csoport távozása után (évi négyezer látogató) el-eltűnt néhány jelvény, felvarró, karjelzés.

– A kezdeti nehézségek után felpörögtek az események, s az elmúlt több mint két évben nemcsak a város, de a régió egyik kedvelt turisztikai célpontjává vált a közös kiállítás – vette vissza a szót Hauptman Gyöngyi.

2015 tavaszán például többfordulós vetélkedőt szerveztek az iskolások számára az interneten, amely nagy sikert aratott a fiatalok körében. Rengeteg látogatójuk van a Múzeumok Éjszakája rendezvényein, és részt vesznek a KatonaSuli-programban is. De nem álltak meg itt sem, a Turisztikai Központ udvarán létrehoztak egy íjászpályát, valamint egy fedett, kültéri légpuska- és flobertpuska-lőteret is.

– Az a célunk, hogy interaktív legyen a nálunk tett látogatás, a gyerekek és a felnőttek ne csak végigsétáljanak a vitrinek előtt vagy a haditechnikai parkban. Amit lehet, ki is próbálhassanak, beöltözzenek egyenruhákba (erről fotó is készülhet), játékokkal, tesztlapok kitöltésével és kulturális műsorokkal is emlékezetessé tegyük számukra a nálunk eltöltött időt – mesélte a muzeológus.

Ami pedig a közeljövőt illeti, Hauptman Gyöngyi és Hortobágyi Ferenc felváltva sorolta a terveket. A HM HIM segítségével a haditechnikai park hamarosan három új „nehéz technikával” gazdagodik, amelyek Kecelről érkeznek; Nagyatádra szállításukat a honvédség végzi speciális járműveivel, az üzemanyagköltséget a város állja. Ősszel nagy dobásra készülnek: már szervezik az első Honvéd Találkozót, amelyre nemcsak az egykor Nagyatádon szolgált katonákat várják, hanem meghívót küldenek minden katonai alakulatnak, hogy vegyenek részt csapataikkal a háromnapos, különböző versenyekkel tarkított rendezvényen. Ugyanebben az időben veterán katonaijármű-találkozóra is sor kerül, és ígéretet kaptak a város vezetésétől arra, hogy a ma elhanyagolt állapotban lévő, vállalkozások által használt volt laktanya épületeiből hármat megtartanak, felújítanak, hogy bemutathassák, miként éltek, szolgáltak ott évtizedeken keresztül a katonák. 

Magyar Honvéd 2017. március/Szabó Béla

Forrás: honvedelem.hu