2017. 10. 21. szombat
Orsolya
: 308 Ft   : 261 Ft Benzin: 366 Ft/l   Dízel: 376 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Egységkeresés

Art of WAR  |  2017. 01. 25., 10:00

Az elmúlt hónapok európai politikájának egyik központi kérdése a közös európai védelem ügye, az egységes irányítású haderő kialakítása volt.

  • Gondolatok a közös európai védelem ügyéről
  • A másik fontos kérdés kontinensünk közvetlen szomszédságának destabilizációja
  • Mindemellett még a jelei sem tapasztalhatók annak, hogy legalább a politikai akarat meglenne az európai védelmi ipar integrálására, racionalizálására

Az elgondolás előre mutat, az összefogásra minden szakértő szerint szükség is volna, kétséges azonban, hogy a felmerülő akadályokat az Európai Unió képes-e leküzdeni? A témában Csiki Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének kutatója nyilatkozott. 

A Pápán települt Nehéz Légiszállító Ezred az együttműködés remek példája.

Több oka is van annak, hogy az Unió számára miért vált pont most ilyen aktuálissá a szorosabb védelmi, katonai együttműködés kérdése és problematikája. Az elmúlt 2-3 esztendő eseményei ugyanis minden eddiginél világosabban rámutattak, hogy Európának valamit tennie kell. Gondoljunk csak az ukrán válságra, vagy Oroszország más térségekben is tapasztalható agresszív, provokatív viselkedésére. Nyilvánvaló például, hogy az orosz légierő és haditengerészet műveletei jelentős részét az Európai Unió tagállamainak határai és légtere mentén, sőt, Svédország esetében néha már a felségvizein belül hajtja végre. Mindezek következtében egyre inkább érzékelhető és nő a keleti irányú feszültség.

Ha kell, segítenek

A másik fontos kérdés kontinensünk közvetlen szomszédságának destabilizációja. Bár ez a tendencia 2010, az arab tavasz kezdete óta folyamatosan tapasztalható, 2015-ben azonban egy nagyon látványos, Európában lecsapódó hatást is generált: a menekült- és migrációs válságot. Összességében az, hogy az EU közvetlen szomszédságában instabil, helyenként nem működő, a központi kormányzatot teljesen nélkülöző államok vannak, mind-mind arra ösztönzik az Európai Uniót, hogy megpróbáljon olyan képességeket létrehozni, amelyekkel maga is eredményesen alakíthatja a saját biztonsági környezetét.

Az Amerikai Egyesült Államok figyelme egyre inkább Ázsia felé fordul.

Ezzel párhuzamosan 2012 óta nyilvánvaló az is, hogy az Amerikai Egyesült Államok egyre inkább Ázsia felé fordul. A jelenleg is érzékelhető részleges irányváltás közepette – bár az USA próbál kisebb szerepet vállalni Európán belül – ha szükséges, azért persze „odaállnak” az európai szövetségesek mögé. Eklatáns példája volt ennek a líbiai helyzet: emlékezzünk csak, hogy a műveletek elején nem voltak túlságosan aktívak az amerikai erők, de amikor kiderült, hogy a részt vevő európai országok nem boldogulnak, akkor bizony komoly segítséget nyújtott az USA hadereje is, elsősorban a stratégiai műveleti irányítást lehetővé tévő képességek tekintetében (felderítés, célmegjelölés, info-kommunikáció). S mint tudjuk, pont ezek azok a területek, ahol az Európai Unió nem túl hatékony és erősen hiányos képességekkel rendelkezik.

Sajáterős védelem

A 2013-ban kirobbant ukrán válság eredményeként a 2014-es wales-i és a 2016-os varsói NATO-csúcstalálkozókon is azt próbálták elérni az európai vezetők, hogy az Egyesült Államok és a jelentősebb katonai erővel rendelkező európai szövetséges tagállamok minél nagyobb mértékben vállaljanak kötelezettséget Kelet-Közép-Európában. Ennek a szándéknak az eredménye például a megerősített amerikai rotációs jelenlét (az egymás után, folyamatosan cserélt amerikai katonai erők kelet-európai állomásoztatása), illetve az előretolt készletek telepítése a szóban forgó térség szövetséges államaiba. Ugyanakkor világosan látszik az is, hogy Európának a korábbinál lényegesen nagyobb cselekvőképességre volna szüksége. Mindez egybevág az amerikai elképzelésekkel is, az Egyesült Államok ugyanis nagyobb teret szeretne engedni az európai képességeknek. Összességében tehát az említett események, a megváltozott szövetségesi stratégia és elképzelések vezettek oda 2016-ra, hogy az európai belső integrációs folyamatok különböző hullámain evickélve ismét megfogalmazódott az igény, és megint érdemes a közös európai védelmi politikáról, az egységes irányítású haderőről beszélni.

Varsó: európai összefogás, közös fellépés, forrásnövelés.

Sőt, nemcsak érdemes, hanem kell is, hiszen az amerikai elnökválasztás eredményeként az a Donald Trump kerül majd az elnöki székbe, aki már az 1990-es évek óta úgy gondolja, hogy a nagy szövetségi rendszerek, így a NATO fenntartása, s az ahhoz szükséges erőforrások (amerikai) költségvetési szempontok szerint nem hatékonyak. Valóban tény, hogy az európai NATO-tagállamok a gazdasági válság hatására korábban alaposan csökkentették védelmi kiadásaikat. 2012-2013 óta azonban az európai GDP, ha lassan is, de növekszik. Ennek ellenére ezt jó ideig mégsem követte a védelemre költött állami források növekedése, s nemcsak a „szegényebb”, hanem a nagy tagországok esetében sem. Az egyedüli kivétel csak Lengyelország, amely 2009 óta átgondolt védelmi reformot hajt végre – ők ugyanis komoly figyelmeztetésként értékelték a 2008-as grúz–orosz háború fejleményeit. A reformjuknak pedig kettős eredménye van. Mindenekelőtt az, hogy a lengyeleket úgy könyvelték el az EU-ban és a NATO-ban is, mint jól teljesítő szövetségest. Ennek a teljesítménynek az elismeréseként Donald Tuskot az Európai Tanács elnökévé választották, másrészt pedig a 2016-os NATO-csúcs megrendezésének lehetőségét is Varsó kapta meg. Mindemellett egy olyan lengyel haderő jött létre, amelyről nyugodtan kijelenthető, hogy a kelet-közép-európai térségben nincsen párja.

Buktatók

Kérdés, hogy a többi NATO-tagállam, így például a szovjet haditechnikai örökséggel „megáldott”, volt kelet-európai országok esetében lesz-e elegendő pénz a közös haderőhöz, műveletekhez szükséges fejlesztések végrehajtására? Ehhez ugyanis nem fognak elegendő forrást jelenteni a Wales-ben megígért, több évre elnyúló, lépcsőzetesen emelkedő védelmi kiadások.

Kontinensünkön az európai szövetségesekkel együtt erősíti jelenlétét az amerikai haderő.

Mindemellett még a jelei sem tapasztalhatók annak, hogy legalább a politikai akarat meglenne az európai védelmi ipar integrálására, racionalizálására. Látni kell, hogy az egyes tagállamok kormányai, politikai vezetői nem hajlandók megfizetni azt az árat (gyárbezárások, vállalati összeolvadások, a párhuzamosságok felszámolása és az ebből fakadó leépítések, egymástól való függőség kialakulása), amelyek szükségesek lennének egy, az egész Európai Uniót kiszolgáló, a világpiacon is versenyképes, egységes európai védelmi szektor kialakításához. Inkább úgy tűnik, az lehet a járhatóbb út, hogy a kisebb, jelentős hadiiparral nem rendelkező tagországok társulhatnak be egy-egy komolyabb szereplő mellé, mint beszállítók, netán partnerek. Persze ez sem egyszerű kérdés, ugyanis az ehhez szükséges befektetések finanszírozásának hiánya, illetve a szintén óhatatlanul kialakuló függőség, a jelenleg is erős, kölcsönös bizalomhiány komoly problémákat jelentenek.

Megválaszolatlan kérdés az is, hogy ki és milyen szabályokkal vethetné be a létrehozni tervezett közös európai haderőt, na és persze, hogy ki fizeti majd a műveletek jelentős (egy kisebb EU-s tagország éves költségvetésének akár bedöntését is okozó) költségeit?

A lengyel hadsereg százhúsz AHS Krab önjáró löveget vásárol.

Egy olyan egységes „európai hadsereg” kialakításának lehetőségében tehát, amely a sajtóban megjelent valamennyi „óhajt” tükrözi, maga a szakértő sem bízik. Csiki Tamás szerint inkább a „hajlandók koalíciójaként” felálló közös katonai erő megjelenése tűnik reális célnak. Eszerint pedig a részt vevő tagállamok egyeztetésein múlik majd, hogy ki milyen képességet tud és hajlandó is használni az Európai Tanács felkérésére indított műveletben. Amelyhez persze nem lesz elegendő egy hagyományos értelemben vett előzetes felkészülés, az „összecsiszolást”, azaz a közös műveleti tervezést, a logisztikát, a képességek kialakítását és begyakorlását még „békeidőben”, jóval a műveletek kezdete előtt meg kell szervezni és valóra váltani. Nem lesz megkerülhető a finanszírozás kérdése sem: jelenleg ugyanis az Európai Unió az égisze alatt zajló katonai műveletek költségeinek csupán nagyon kis hányadát állja, az anyagi teher túlnyomó többségét a részt vevő tagállamok viselik. Ezen pedig változtatni kell, ami szintén nem egyszerű feladat, hiszen az Unió közös költségvetése hét évre előre szól, s ebben igen nehéz megfelelő, nagy összegű pénzügyi tartalékokat tervezni és elkülöníteni egy esetlegesen bekövetkező, nagyobb méretű és időtartamú katonai műveletre. 2017-ben ezt a kérdést is napirendjére veszi az Európai Unió. 

A logisztika a szorosabb összefogás fontos terepe lehet.

A világpolitikai események hatására 2016-ban több határozott lépést is tettek az európai vezetők a védelempolitikai együttműködés megerősítésére. Júniusban – közvetlenül a Brexit népszavazás után – nyilvánosságra hozták az EU Globális Külügyi Stratégiáját, majd ősszel elfogadták a stratégia végrehajtási akciótervét, amely az EU ambíciószintjeként határozta meg az átfogó, gyors és hatékony válságkezelési képesség kialakítását, különösképpen az Európával szomszédos térségekben. Ezt segítendő döntöttek az Európai Védelmi Pénzügyi Alap létrehozásáról, amely 2020-ig 90 millió eurót, majd az új hétéves költségvetési ciklusban, 2020-tól évente 500 millió eurót biztosít a többnemzeti védelmi kutatás-fejlesztési programok számára. Decemberben az Európai Tanács és a NATO-tagállamok külügyminiszterei kölcsönösen támogatták az EU–NATO együttműködés megerősítését hét terület összesen 42 konkrét feladatát illetően olyan kérdésekben, mint például a hibrid kihívások, a kibervédelem, a közös hadgyakorlatok és a haditengerészeti műveleti együttműködés. Végül az Európai Tanács december 15-i ülésén az állam- és kormányfők elfogadták és támogatásukról biztosították ezeket az intézkedéseket, lehetőséget teremtve a továbblépésre mind az európai intézmények, mind pedig a tagállamok részéről. 

Kérdés, lesz-e szorosabban együttműködő európai hadiipar? Fotó: internet

 Magyar Honvéd 2017. január/Trautmann Balázs

Forrás: honvedelem.hu

Ha tetszett a cikk, kövesse a
Háború Művészetét a Facebookon!

Még több friss hír

2017. 10. 09., 09:29
„A magyar társadalom büszke önökre, akik önként vállalták a legnemesebb szolgálatot” – mondta dr. Simicskó István honvédelmi miniszter október 7-én, a nyugat-magyarországi önkéntes területvédelmi tartalékosok eskütételének alkalmából.
2017. 10. 06., 10:07
Magyar és amerikai különleges műveleti csoportok folytatnak közös kiképzést Magyarországon. A 2009 óta tartó együttműködés fenntartásán túl a legfőbb cél a közös gyakorlás, valamint a hadműveleti tapasztalatok kölcsönös cseréje.
2017. 10. 04., 12:52
Az Airbus Defense and Space vállalat a napokban erősítette meg, hogy 2017. szeptember 27-én átadta az 50. A400M Atlas típusú katonai teherszállító repülőgépet a soron következő megrendelőnek.
2017-10-02 09:28:57
Az I. világháború idején, a Kaiser flottájának talán legfélelmetesebb fegyverei az U-bootok voltak. Az UB-65 jelzésű búvárnaszádtól azonban nemcsak az ellenség tartott, hanem saját legénysége is egyenesen rettegett tőle.
2017-09-27 14:19:27
A napokban egy érdekes fotó jelent meg, melyen egy meg nem nevezett egyiptomi légibázison lencsevégre kapták ez első Ka-52-esek egyikét, ráadásul egy AH-64D Apache társaságában.
   MÁSOK ÍRTÁK
2017. 10. 19., 11:48
A budaörsi repülőtér kisgépes világa az a hely, ahol a terepszín nem rejt, hanem vonzza a figyelmet. Jelen esetben a magyar katonai repülés történetének két emblematikus típusához.
2017. 10. 16., 13:12

Lázadás a Szovjetúnióban - 1967

Azt tudjuk, hogy a Szovjetunióban nem létezett nyílt elégedetlenség, sem sztrájkok, sem rendszerellenes tüntetések, felkelések, zavargások. Hivatalosan persze nem.
2017. 10. 12., 11:41
Hetvenhárom éve vette kezdetét az Alföld térségében a második világháború egyik legnagyobb páncélos ütközete.
2017. 10. 10., 10:23
Brnótól Pozsony felé autózva, nagyjából 30 kilométerre a cseh várostól, Starovicky település közelében egy magas talapzatra helyezett harckocsit pillanthatunk meg.

  JETfly Magazin

Hónap végén ismét jön az óraátállítás, ezzel pedig kezdetét veszi a légiközlekedésben is a téli szezon. A nyári időszak után a téli menetrend is teljes: kilenc új járat és sok más fejlesztés gondoskodik arról, hogy a novembertől március végéig tartó időszakban se múljon el az utazási kedv.