A globális geopolitikai környezet megváltozott, azonban az Egyesült Államok rakétavédelmi stratégiája változatlan maradt, ami sebezhetővé teszi Washingtont az új nukleáris kihívásokkal szemben – állítja egy amerikai elemző.
Amerika milliárdokat költött a rakétavédelmi technológiára, mert hisz benne, hogy a ballisztikus rakéták elleni védelmi képesség segít csökkenteni Washington és szövetségesei nukleáris fenyegetettségét a XXI. században. Ez a megközelítés a 2010-es Ballisztikus Rakétavédelmi Felülvizsgálaton (Ballistic Missile Defense Review) alapszik, amely Ivanka Barzashka, a Stanford Egyetem nukleáris biztonsági szakértőjének a The National Interest-ben írt cikke szerint most hatástalannak bizonyulhat.
A szerző ugyanitt rámutatott, hogy a téma megközelítésének három alapjellemzője az új stratégiai környezet hatására komoly kihívások elé néz.
Az első alapfeltevés az volt, hogy a nukleáris fenyegetés egyes regionális szereplők által növekedett és az új rakétavédelmi stratégia segít ezeket csökkenteni. Azonban az elmúlt évben megszületett a végleges megállapodás Irán atomprogramjával kapcsolatban. Teherán 2015 októberében már egy atomtöltet nélküli ballisztikus rakétát tesztelt.
Azonban a hagyományos fegyverek nem jelentenek stratégiai veszélyt az USA-ra, különösen, ha a nyugat és Irán kapcsolata rendeződik. Ami Észak-Koreát illeti, a helyzet rosszabb. Phenjan azt akarja, hogy a világ féljen kialakítás alatt álló a nukleáris képességétől. Januárban bejelentették, hogy Észak-Korea újabb atomkísérletet hajtott végre – olvasható szintén a cikkben.
A második feltevés az volt, hogy az Oroszország okozta nukleáris kockázat veszélye jelentősen csökkent a hidegháború lezárása óta. A rakétavédelmi felülvizsgálat rögzíti, hogy az USA és Oroszország „nem ellenség többé” és „nincs jelentős esélye köztük a háborúnak”. Azonban Krím Oroszországgal történő 2014-es újraegyesülését követően ez a szemlélet megváltozott. Barzashka szerint Kelet-Európában a katonai konfrontáció veszélye – és ezzel együtt a nukleáris kockázat is – megnövekedett.
A harmadik feltevés az volt, hogy az USA nukleáris fejlesztései nem növelik a nukleáris kockázatot, annak ellenére sem, hogy mind Oroszország, mind Kína határozottan ellenezte az USA programját. Oroszország kitart amellett, hogy az USA globális védelmi terve aláássa a nemzetközi stabilitást. Moszkva egy új fegyverkezési verseny kialakulásának lehetőségére is felhívta a figyelmet, illetve ellenintézkedések foganatosításával fenyegetett arra az esetre, ha Washington nem korlátozza a programot – írja az elemző.
Az USA „politikai indíttatásúnak” nevezte az orosz kommunikációt és reméli, hogy képes lesz elkerülni a moszkvai ellenlépéseket.
Ennek ellenére most „Oroszország pontosan azt teszi, amit mondott, hogy tenni fog” – korszerűsíti nukleáris arzenálját és egy új űrvédelmi rendszert fejleszt. Kína szintén ellenezte az Egyesült Államok azon tervét, hogy THAAD rakétavédelmi rendszert (THAAD – Terminal High Altitude Area Defense) telepít Dél-Koreába.
„A mai világ megváltozott. Nem olyan, mint a hidegháború idején. A mai világban a rakétavédelem növelhet bizonyos nukleáris kockázatokat, miközben csökkent másokat. Lehet, hogy stabilizál egy összefüggésben, de destabilizáló lehet egy másikban” – mutat rá az elemző.
Egy új amerikai államapparátus felül fogja vizsgálni a katonai stratégiát, és ezen belül a nukleáris részt is - legalábbis a cikk megállapításai szerint.
„Ez természetesen számos vitás kérdést felvet. Megéri-e rakétavédelmi rendszert építeni Európában Irán ellen? Szükséges-e regionális védelmi rendszereket létrehozni Oroszországgal szemben? Kívánatos-e az USA és Oroszország rakétavédelmi képességeit illetően egy ellenőrizhető korlátozás bevezetése?” –kérdezi Barzashka, akinek véleménye szerint ezen három pontnak az újraértékelése kell, hogy képezze az alapját az USA új rakétavédelmi stratégiájának.
Fordította: Rácz Roland Dénes