Halálos pontosság

A hazai csapatok mellett többek között a Belorussziából, Bulgáriából, Kínából, Kazahsztánból, Macedóniából, Csehországból, Nagy-Britanniából, Olaszországból, Oroszországból, Szlovákiából, Szlovéniából, Svájcból, Ukrajnából érkezett versenyzőket nagyon komoly, néha lehetetlennek tűnő feladatok elé állították a szervezők. Csak példaként: az egyik legextrémebb feladat során éjjel, mindössze egyetlen villogó stroboszkóppal megvilágított pingponglabdát kellett eltalálniuk a versenyzőknek, mintegy 80 méterről. Egy laikus számára a fantasztikum határát súrolhatja, vagy a filmek világát idézheti ez a feladat, de a résztvevőket nem lepte meg, hiszen két éve például egy kés élét kellett eltalálniuk több mint 70 méterről.

A katonai versenynapon sem jártak jobban a versenyzők, egyebek mellett nyolcszáz méterre kihelyezett célokra kellett tüzelniük extrém körülmények között, sokszor „kicsavart” testhelyzetben. Gondoljunk csak bele, hogy mekkora kihívás például egy harckocsi alól, vagy oldalfekvésből eltalálni a 60×40 centiméteres mellalak alig húsz centiméteres fejét olyan távolságról, amelyről szabad szemmel szinte már nem is látható.

A világkupa „kulisszatitkairól” az egyéni és csapatversenyben legjobb helyezést elért magyar katonaversenyzőkkel, dr. Tikász Gyulával, Tógyer Imrével és Varga Károllyal beszélgettünk. (A versenyen egyébként hét csapatot indított a Magyar Honvédség, az MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Ezred mellett részt vettek a megmérettetésen az MH 5. Bocskai István Lövészdandár, az MH Logisztikai Központ, valamint az MH Katonai Rendészeti Központ katonái is.)

Dr. Tikász Gyula nyugállományú alezredes jelenleg közalkalmazottként dolgozik egykori munkahelyén, az MH Logisztikai Központ táborfalvai lőkísérleti és vizsgáló alosztályán. Fegyverek, lőszerek, robbanóanyagok vizsgálatait vezeti, ballisztikai analitikus (gyakorlati) kísérleteket, kutatásokat végez. Tógyer Imre a „kakukktojás” a csapatban, hiszen egyéni vállalkozóként vállalt önkéntes műveleti tartalékos szolgálatot, többek között annak érdekében, hogy mesterlövész lehessen. A közeljövőben katonai pályafutását területvédelmi önkéntes tartalékosként folytatja. Varga Károly is kacskaringós pályát futott be, amíg elért a mostani világkupa katonai csapatáig. Az 1980-as moszkvai olimpia kisöbű sportpuskás, világcsúccsal aranyérmes versenyzője évtizedeken keresztül rendőrként teljesített szolgálatot különböző beosztásokban. 2011-ben nyugállományba vonult, ezt követően közalkalmazottként folytatta pályafutását, jelenleg pedig az MH Katonai Rendészeti Központ önkéntes műveleti tartalékosa.

A specialistákkal folytatott beszélgetésből sok mindent megtudtunk a mesterlövészek világáról, feladataikról és a világkupa néha ellentmondásos körülményeiről. Szavaikból kiderült, hogy élesen szét kell választani a rendőri és a katonai mesterlövész „szakmát”, mivel jelentősen eltér egymástól a feladatrendszerük. A rendőrök általában kisebb (30–300 méteres) távolságból „dolgoznak”, például egy túszejtés során, de ha biztosítási feladatot látnak el, akkor sem kell általában sok száz méteres körön kívül ténykedniük. A katonáknak viszont általában jóval nagyobb távolságot kell leküzdeniük. Alaprendeltetéséből fakadóan a mesterlövész páros – a lövész és a megfigyelő (a sniper és a spotter) – legtöbbször a kiküldő parancsnok „szemeként és füleként” felderítő, megfigyelő feladatot hajt végre, s csak kivételes, indokolt esetben nyit tüzet. Akkor viszont csak egy, a szó szoros értelmében halálos lövésre van lehetőségük, mert miután felfedték magukat, „pucolniuk” kell a területről. (A távolságról egyébként csak annyit, hogy egy kanadai mesterlövész Afganisztánban több mint kétezer méterről semmisítette meg tálib ellenségét.)

Visszatérve a világkupához: a szervezők a valóságot a lehető legjobban megközelítő körülmények elé állították a résztvevőket. Persze egy versenyen nem lehet pontosan modellezni a valóságot, de ahogy Varga Károly mondta, fizikailag és pszichikailag is nagy kihívások vártak rájuk. Abban pedig mindhárom magyar specialista egyetért, hogy a verseny némileg ellentmondásos volt.

Először is, minden hadseregben, rendőrségnél mások a kiképzési módszerek, feltételek, a tapasztalatok, s különböznek a fegyverek is. A világkupára általában a szervezetüknél rendszeresített, de még inkább a saját fegyverüket hozzák a résztvevők. (Beszélgetőtársaim mindegyike saját fegyverrel versenyzett.) E tekintetben nagy a szórás az anyagi lehetőségek, valamint a technikai fejlettség szempontjából egyaránt, bár ezen a szinten mindenki a legmodernebb vagy az azt megközelítő fegyvert használja. A verseny sajátossága, hogy ugyan párban dolgoznak, de a lőállásba már csak a sniper (tehát a versenyző) állhat, térdelhet, feküdhet be, a spotter (a megfigyelő) csak a lövés előtt, a lőelemek kiszámításában segíthet társának. (Éles helyzetben természetesen együtt dolgoznak és a helyesbítéseket a spotter diktálja.) Nos, itt is van egy kis (?) eltérés, a versenyzők között, hiszen volt, aki a hagyományos, „papíralapú” lőelemszámítást használta, míg mások már 21. századi metódust alkalmaztak. Az internetről ugyanis tíz dollárért bárki letölthet egy olyan műholdas alapú applikációt okostelefonjára, amely minden paramétert azonnal megad a meteorológiai információktól kezdve a szél sebességén keresztül a korrekciós adatokig. De az ukrán versenyző például saját, kisméretű Doppler-radarjával érkezett. Ilyen körülmények között egészen más értelmezést nyernek a magyar indulók eredményei.

Mindez igazából nem is a verseny szempontjából fontos – mondta dr. Tikász Gyula. A világkupa legfőbb célja ugyanis, hogy a rendőröknek és a katonáknak rendszeres versenyzési, tapasztalatszerzési lehetőséget biztosítson. Ismerjék meg egymás felkészítési rendszerét, fegyverzetét, technikai segédeszközeit.

Egyébként erről szólt Sándor Tamás ezredes, az MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Ezred parancsnoka is, aki elmondta, hogy az alakulat mesterlövész csoportjaiban olyan katonák szolgálhatnak, akik már speciális képzettséggel – híradó, fegyveres, műszaki vagy egészségügyi specialista – rendelkeznek. Ezt követi a mesterlövész szakfelkészítés, amely nemcsak lövészetből áll, hiszen egy mesterlövésznek adott esetben képesnek kell lennie célfelderítést vagy csapás utáni elemzést végezni, a csoporton belül vagy a parancsnoksággal kommunikálnia; mindezt ellenséges területen, akár búvár- vagy ejtőernyős kijuttatás után.

– Fontos tehát számunkra, tette hozzá az ezredes, hogy ilyen alkalmakkor megismerhessük más hadseregek mesterlövészeit, eljárásaikat, annak érdekében, hogy adott esetben a tapasztalatokat a műveleti területeken hasznosíthassuk.

Eredmények

A XV. rendőri és katonai mesterlövő világkupán a katonai egyéni és csapatversenyben Ukrajna, a rendőri egyéni és csapatversenyben pedig Magyarország lövői állhattak a dobogó legfelső fokára. A minden szempontból abszolút egyéni győztes, vagyis a „Best of the best” egy ukrán specialista lett.

Az összetett versenyben 132 induló közül Tógyer Imre a 39., Varga Károly a 42,. dr. Tikász Gyula a 45. helyen végzett. A katonai egyéni versenyben 72 induló között Tógyer Imre a 16., Varga Károly a 18., dr. Tikász Gyula a 20. helyet szerezte meg. A katonai csapatversenyben a magyarok harminchat induló között a 10., valamint a 13. helyen zártak.

Magyar Honvéd 2017. június/Szabó Béla

Forrás: honvedelem.hu