Jövőhatározók

Kezdjük is a „legmagasabb” területtel, a világűrrel. A 2000-es évek elejére már teljesen nyilvánvalóvá vált: műholdak nélkül nincsen eredményes hadviselés (de kereskedelmi navigáció, hajózás, repülés, kamionforgalom sem). Az űrben dolgozó csúcstechnika nem csupán a ma ismét előtérbe került hagyományos, „rendes” háborúkban, hanem az aszimmetrikus hadviselés során is óriási szerepet tölt be. A legismertebb, legtöbbet használt, alaprendszernek mondható műholdas navigációs megoldás amerikai. A köznyelvben csak GPS-nek nevezett, hivatalosan Navstar globális navigációs műholdrendszer mellé 2016 decemberében lépett be az európai Galileo. Hosszú út vezetett eddig: még 1999-ben kezdődött meg az amerikai rendszertől független, saját fejlesztésű, építésű és üzemeltetésű műholdas navigációs program. A 2003-as hivatalos programindításkor még elsősorban civil feladatokra szánrák a Galileo-t, de mára már a védelmi, katonai terület is legalább olyan fontossá vált. A program, mint szinte minden, közös európai védelmi projekt, folyamatos és sokszoros határidő- és költségtúllépésekkel küzdött és küzd. A Navstar és a Galileo közötti együttműködési megállapodást 2004-re sikerült megkötni, így a két, egymással konkurens rendszer a jövőben is korlátozások nélkül használható marad. 2016 december 15-én hivatalosan is elindult a Galileo kezdeti szolgáltatása, jelenleg 18 műhold segíti a pontos helymeghatározást. A tervek szerint 24 műhold, s mellette a világűrbe feljuttatott tartalék műholdak képezik majd az egész bolygón használható, polgári célokra egy méteres, titkosított adatcsatornákkal történő katonai felhasználás esetén egy centiméteres pontosságú, teljesen kiépített európai navigációs rendszert. 

A levegőben az orosz Kalibr cirkálórakéták teremtettek új helyzetet 2016-ban. A Novator tervezőiroda terméke az SS-27-N Sizzler nevet kapta a NATO-tól és 2015 október 7-én mutatkozott be „élesben” is a nagyvilágnak. A belépő látványosra sikerült: a Kaszpi-tengeri orosz hadiflotta indított összesen 26 darab 3M14T Kalibr-NK rakétát Szíria ellen, hivatalosan egyes terrorszervezetek kiemelt fontosságú célpontjai ellen. A Kalibr 2016-ban is többször előkerült, mint a szír célpontok ellen bevetett orosz fegyver: legutóbb november 15-én az ADMIRAL GRIGOROVICS fedélzetéről indítottak el 3 darab 3M14T-t. A nagy hatótávolságú cirkálórakéta több változatát is kialakították, alkalmazkodva az indító járművekhez, a feladathoz és persze a hazai vagy exportfelhasználáshoz. A szilárd hajtóanyagú (nagyobb hatótávolságú változatán sugárhajtóművet is elhelyeztek a célpont megközelítéséhez) rakétatest 220-2500 kilométer közötti távolságban képes eredményes csapásmérésre. A fegyvert elhelyezhetik hajófedélzeten, szárazföldi önjáró indítójárművön és tengeralattjárókon is. A Kalibr-ek megfelelő változata használható hajók ellen és szárazföldi célpontokra végzett csapásmérésre is. Egy speciális változatát tengeralattjárók ellen lehet használni, ekkor a 200-450 kilogrammos robbanófej helyére önirányító torpedó kerül. A szíriai tapasztalatok alapján ma már kijelenthető: Oroszország egy modern, megbízható, nagy pontosságú és hatótávolságú cirkálórakéta-rendszert alkalmaz és kínál a világpiacon. 

Ha hajó, akkor a USS ZUMWALT lopta el a show-t 2016-ban. A világ (talán) leghatékonyabb, de egyben (biztosan) legrondább rombolója, a DDG-1000 leginkább egy vízre tett F-117-es „lopakodónak” néz ki. Igaz, annál sokkal nagyobb (hiszen közel 15 ezer tonnás vízkiszorítású) és modernebb. A hajó alakja nem véletlen: az elsődleges cél a nehezen észlelhetőség, a radarsugarakkal szembeni láthatatlanság volt. Ennek megfelelően a fegyverzet és a hajó rendszereinek (radar, elektronikai felderítő- és önvédelmi, kommunikációs rendszerek) jelentős részér igyekeztek a hajótestbe elhelyezni. Ez sikerült: alig „lóg ki” valami a meglehetősen izgalmas formájú hajótest külső burkolata alól. Hiányzik például a jól megszokott hajóárboc és a radartányérok, hagyományos és műholdas kommunikációs rendszerek antennáinak erdeje is. Ami viszont látványos, az a hajóorrban elhelyezett két, radarkeresztmeszet-csökkentő toronyba épített 155 milliméteres löveg. A lövegcső csak a tüzelés előtt bukkan ki a burkolatból, igaz, akkor akár 140-190 kilométerre is képes pontosan lőni a műholdas és inerciális navigációs rendszerrel is felszerelt LRLAP lövedékekkel. A hagyományos, 155 milliméteres lőszerekkel ez az érték 25-30 kilométer. A hajó fő fegyverzete az Mk57-es merőlegesen beépített fegyvermodulok celláiból indítható 80 darab rakéta. Az ide betölthető RUM-139B rakéta póthajtású torpedórendszer a tengeralattjárók ellen, a RIM-66M Block IIIB és a RIM-162 ESSM légvédelmi rakéták a repülőgépek és a cirkálórakéták ellen, míg az RGM-109E Block IV Tomahawk cirkálórakéták a szárazföldi célpontok ellen hatásosak. A hajó tatján a Sikrosky SH-60F vagy modernebb MH-60R Seahawk helikopterek mellett az MQ-8 Fire Scout távolról irányítható forgószárnyasok is üzemelhetnek. 

A matuzsálemi korú, 1960 óta használt M113-as páncélozott lánctalpas járművek leváltására készült el az AVMP páncélozott, több feladatú harcjármű. A most is nyúzott prototípusok költséghatékonysági okokból nem teljesen új fejlesztésűek, hanem a jól bevált M2 Bradley-k alapján készültek el. A BAE Systems 2015-2017 között 29, különböző változatú (páncélozott szállító, mentő, parancsnoki, aknavető hordozó, mobil orvosi) prototípust épít és szállít le az amerikai hadseregnek. A tervek szerint közel 3000 darabot rendelnek majd az AVMP-kből, ezzel leváltva a még hadrendben álló, de igen alacsony hadrafoghatósággal rendelkező M113-as járműveket. A Bradley tornyát eltávolították a tervezők, s a jármű utasterének teteje is magasabbra került, hiszen a járművek minden olyan eszközt és rendszert be kell tudni fogadnia, ami az M113-asba belefér. A Bradley átalakított teste komoly extra oldalpáncélzatot kap és kiemelt fontosságú volt a jármű alatt felrobbanó eszközök hatása elleni védelem is. A tesztek befejezése után 2018-2020 között egy 289 darabos elősorozat készül majd, s ezután a 2618 példányos megrendelés következhet. 

Trautmann Balázs

Forrás: honvedelem.hu