2024. 11. 03.
Győző
: 408 Ft   : 376 Ft Benzin: 625 Ft/l   Dízel: 687 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

KÉPGALÉRIA - Látogatás a pervomajszki rakétamúzeumban

KÉPGALÉRIA - Látogatás a pervomajszki rakétamúzeumban
Art of WAR  |  2019. 07. 15., 13:28
KÉPGALÉRIA - Látogatás a pervomajszki rakétamúzeumban

Olvasóinknak ezúttal az Ukrajna déli részén található Pervomajszk kisváros melletti katonai múzeumot mutatjuk be amely a Szovjetunió legfontosabb haderőnemének tekintett Stratégiai Rakétacsapatoknak állít emléket. A múzeum nem is lehetne hitelesebb helyszínen, mint az egyik egykori interkontinentális rakétabázis területén.

A Kijev – Odessza közötti autópálya, elsősorban minősége miatt, szinte végtelenül hosszúnak tűnő szakaszáról letérve az utolsó mintegy 40 km-t egy főúton tettük meg, majd erről egy bekötő földúton közelítettük meg a bázis amúgy jelentéktelennek tűnő főkapuját, amely éles kontrasztban áll azzal, hogy valaha milyen döbbenetes csapásmérő erő rejtőzött a mögötte levő területen.

Az alábbi fotón a Pervomajszk törzsű 46. rakétahadosztály ezredeinek elhelyezkedése látható. A hadosztályhoz tartozó 9 ezred - ezek a térképen jelölt kisebb halmazok - egy nagyjából fél Dunántúl nagyságú területen volt szétszórva, egy - egy ilyen ezred kb Budapest méretű területet foglalt el, ezen belül pedig egymástól 5 – 15 km-re telepítették a rakétasilók bázisat, a halmazokban piros-fehér kis körökkel jelölve. Ezek közül az egyik bázison alakították ki el a 309. rakétaezred parancsnokságának harcálláspontját, történetesen ahol jelenleg a múzeum található. A területen belül egy többszörös védelmi vonallal határolt technikai zónán belül volt elhelyezve a rakétasiló és HÁP (a lenti képen piros pöttyökkel jelölve), ahová természetesen csak külön engedéllyel lehetett belépni.

Képgaléria megtekintése (76 db kép)
A fotón a Pervomajszk törzsű 46. rakétahadosztály ezredeinek elhelyezkedése látható

Képgaléria megtekintése (76 db kép)
A területen belül egy többszörös védelmi vonallal határolt technikai zónán belül volt elhelyezve

A múzeum több részből áll: a kapu melletti épület szobáiban, helyiségeiben a Stratégiai Rakétacsapatok történetét, szervezeti felépítését bemutató látványos, informatív tárlatokat alakítottak ki. Használati eszközök, berendezések, makettek, csapatzászlók, térképek és nagyon sok egyéb érdekesség látható, valamint részletes a silók, rakéták leszerelésével, megsemmisítésével foglalkozó kiállítás is. A felsoroltak mellett helyet kaptak a kisebb tüzérségi és kézifegyverek, valamint az ukrán haderő jelenlegi harceszközei is. A fotón az említett épület előtt rakétahajtóművek, tápszivattyú rendszerek sorakoznak, a kép jobb szélén egy R-12 (SS-4) kissé megrövidített és több helyen felvágott szemléltető makettje fekszik. Ez utóbbi típus az 1962-es kubai rakétaválságban játszott jelentős szerepet. Igényesen kidolgozott maketten mutatják be a rakétasiló (benne egy RT-23UTTH, SS-24-es rakétával), és a 12 szintes ezred-harcálláspont szerkezetét, kialakítását. 

Képgaléria megtekintése (76 db kép)

Szabadtéren is rengeteg a nem kevésbé érdekes kiállítási tárgy, közülük is az egyik legszembeötlőbb egy R-36M2 (SS-18, Sátán), a világ legnagyobb interkontinentális ballisztikus rakétája. A hatalmas, 34,3 m hosszú rakéta indítótömege 211 tonna volt, 10 db 550 - 750 kt-ás, önállóan célra irányítható nukleáris robbanófejet volt képes 11-15000 km-re eljuttatni. Ez így önmagában is szinte elképzelhetetlen csapásmérő erő, pedig csak egy darab árva rakéta…

Képgaléria megtekintése (76 db kép)

Látható a múzeumban továbbá egy 9M79, SS-21-es, Tocska harcászati rakéta, mellette a 9Ja236-os konténerben egy 9N64-es atomtöltetű fejrész gyakorló, műszeres változata, illetve egy H-22NA Burja robotrepülőgép is, amely a Tu-22, Tu-22M (és a Tu-95 egyes típusai) hadászati bombázók fő fegyverzete volt. A múzeum számos egyéb, a szárazföldi csapatoknál alkalmazott haditechnikákat is felvonultat, mint ahogy az látható galériánkban is: T-62, T-80 harckocsik, légvédelmi ágyúk, gépágyúk, páncélozott gyalogsági harcjárművek, stb.

Képgaléria megtekintése (76 db kép)
H-22NA Burja robotrepülőgép, amely a Tu-22, Tu-22M (és a Tu-95 egyes típusai) hadászati bombázók fő fegyverzete volt

Képgaléria megtekintése (76 db kép)
9M79, SS-21-es, Tocska harcászati rakéta, mellette a 9Ja236-os konténerben egy 9N64-es atomtöltetű fejrész gyakorló, műszeres változata

A pervomajszki múzeum szabadtéri gyűjteményének jelentős része a rakétabázis korábban említett egykori zárt, harci területére esik, amelyet egykor összetett, többszörös védelmi rendszer biztosított. A 3 - 4 sor drótkerítés mellett mikrohullámú érzékelők, szeizmikus érzékelők, lépésjelzők, önálló kapacitív rendszer (a szenzorok már 2 méterről bejeleztek), és persze elektromos kerítés (békében 800 volt, harckészültség esetén 3000 V feszültség alatt) garantálta, hogy egy légy se tudjon észrevétlenül bejutni a területre. Mindezeken kívül természetesen őrség is volt, igaz az automatizált rendszereknek köszönhetően csak alig néhány fő. A harci területen belül elhelyezett, a terepszint felett ajtó nélküli őrházikóba csak egy kb 20 m hosszú keskeny alagúton keresztül lehetett a szolgálatban levőnek bejutni, így még az őr sem kerülhetett a siló és a rakéta közvetlen közelébe. Az épület tetején 360°-ban pásztázó géppuska óvta a zónát. 

Képgaléria megtekintése (76 db kép)

A siló közelében kiállított elképesztő méretű technikákról, a közvetlen kiszolgáló gépjárművekről is érdemes néhány szót ejteni. Elsőként jöjjön az RT-23UTTH (SS-24) interkontinentális ballisztikus rakéta 15T284 típusjelzésű szállítójárműve. A MAZ-537 által vontatott szerelvény a rakétával együtt 261 tonnát nyomott (üresen is 135 tonna), így azért érthető, hogy miért volt szükség a vontató mellett egy toló gépjárműre is. A hátsó MAZ-537 villás tolórúdja a fotókon látható helyen/módon csatlakozott a szállítóhoz, így összesen 10 motor mozgatta (és fékezte) az irdatlan tömeget: a vontató és a toló MAZ 525 - 525 lóerős erőforrása, valamint a toló felépítményén levő 200 kW teljesítményű aggregátor által táplált 8 villanymotor, amelyek a rakétaszállító első felfüggesztésének 16 kerekénél segítette szükség esetén a meghajtást. A tolóval együtt 50 méter hosszú szerelvény a legközelebbi vasúti pálya és a siló között mozgatta a rakétát. Ha már mozgatás: hogy egy defekt (amire - az akkori ukrán/szovjet utakat ismerve - megvolt az esély) ne lassítsa a haladást, a MAZ gumiabroncsainak levegőnyomását a vezetőfülkéből lehetett szabályozni, másrészt kitalálták, hogy levegő helyett megkeményedő habbal fújják fel a kerekeket.  

Képgaléria megtekintése (76 db kép)
MAZ-537

Képgaléria megtekintése (76 db kép)

A bázisra érve a szállítóról egy másik, 15U165 típusú, szintén hatalmas nyerges vontatóra emelték/”csúsztatták” a rakétát, ami végül felállította majd beemelte, helyesebben leeresztette a silóba. Ez a „kicsike” is mintegy 29 m hosszú, és üresen 105,5 tonna… A galériában egy kisebb beemelő szerkezet is látható MAZ-543-re rögzítve, amivel külön az SS-19 rakéta vezérlőegységeinek, fedélzeti irányítórendszereinek helyt adó szelvényt mozgatták.

Képgaléria megtekintése (76 db kép)
15U165 típusú nyerges vontató

A 309. rakétaezred 42 éves fennállása során R-12 (SS-4), UR-100 (SS-11), UR-100N (SS-19) és RT-23UTTH (SS-24) típusú rakétákkal dolgozott, a mostani helyére 1968 végén diszlokált. A jelenleg is látható 39-40 m mély, megerősített siló típust az SS-19-es rakéták részére építették, később az SS-24-eseket is ezekbe telepítették. Sokkal korszerűbbek és ellenállóbbak voltak, mint elődeik. A 121 tonnás acél-beton zárófedelet alig 6-8 mp alatt nyitotta a hidraulika-rendszer. Érdekesség, hogy egy-egy ilyen „sapka” 9,2 tonna paraffint is tartalmazott, ami rendkívül jó neutron elnyelő/moderáló anyag, további védelmet biztosítva ezzel a silóban rejtett rakétának. A siló körül látható kis kupolákban gamma szenzorok működtek, a köztük levő kissé magasabb szerkezet pedig egy vevőantenna. A silót a ’90-es évek vége felé feltöltötték betonnal, ma már csak egy 6-7 méter mély akna látható belőle.

Képgaléria megtekintése (76 db kép)

A képgalériában látható a folyékony hajtóanyagú rakéták 31 tonna kapacitással bíró 15G96 jelzésű üzemanyag szállító nyerges vontatója is (szinte majdnem ugyanígy néz ki az oxidáló anyag tankerja is), továbbá a harcálláspont 40 méter hosszú szállítója és - csakúgy, mint a rakétáknál - beemelő szerkezete, szintén a már említett MAZ-537-el vontatva. A bázis belső zónájában található a ’60-as években épült régi ezred-harcálláspont, és az ettől kb 50 méterre levő, a ’80-as évek vége felé silóban elhelyezett új, 12 szintes HÁP, amely kialakítását, szerkezetét, védelmi rendszereit, technológiáját tekintve már teljesen új vonalat képviselt. Ebből a felszínen csak egy 9-10 m átmérőjű, szigeteléssel borított fedés látszik, azon pedig az ismert gamma-sugárzás érzékelők, antennák, és a vészkijáratok nyílásainak ajtói. 

A történethez még annyit: az ezredet 2001-ben feloszlatták, az utolsó SS-24-eseket 1998-ban távolították el, majd semmisítették meg, a nukleáris tölteteket pedig 1996 nyaráig visszaszállították Oroszországba. Az SS-24-esek silóit a START-1 szerződésnek megfelelően 1998 és 2001 között felszámolták, robbantással vagy egyéb módszerrel biztosították, hogy ne maradhassanak működőképes, használható állapotban. A rakétabázisból 2001 októberétől lett múzeum, a gyűjtemény azóta folyamatosan gyarapodik.

A múzeum kétségkívül legérdekesebb része a ’80-as évek végén megépült és silóba telepített 12 szintes ezred-harcálláspont. A 15V222 jelzésű, 33 m magas, 3,3 m átmérőjű, henger alakú szerkezet 125 tonnát nyom, kívülről majdnem ugyanúgy néz ki, mint egy nehézrakéta konténere. Szintenként szerelték össze, majd a kész harcálláspontot egyben szállították a helyszínre, ahol felállították, és leengedték a silóba. Ezt követte a még hiányzó berendezések, eszközök, műszerek beszerelése, az elektromos és a kommunikációs rendszerek kiépítése, összekötése a már meglevő külső hálózattal. A komplett egységet több helyen „lengéscsillapítókkal” rögzítettek a siló merev, vasbeton házának falához, aljához, így egy közeli atomrobbanás esetén képes volt minden irányban bizonyos mértékű elmozdulásra, ellenállva ezzel a lökéshullám romboló hatásának.

A külső zónából kizárólag egy két szakaszból álló személyzeti alagúton lehetett megközelíteni, amely a 6-os épületből (sötétkék nyíllal jelölve) indult. A kb 160 m hosszú első szakasz a HÁP-ot kiszolgáló, egyébként jelentéktelennek tűnő, ablak nélküli műszaki épületig (világoskék nyíl) vezetett, majd innen egy másik, kb 85 m hosszú szakaszon lehetett a földalatti bejárathoz jutni.

Képgaléria megtekintése (76 db kép)

Képgaléria megtekintése (76 db kép)

Először a műszaki épületet néztük meg, ahol a harcálláspont víz- és levegőellátását, klimatizálását, a berendezések hűtését biztosító gépészet működött (és működőképes ma is). A látogatók kedvéért bekapcsolták a ventilátorokat, így mi is érezhettük, hogy milyen hatásfokkal képes dolgozni… majdnem levitte a fejünket a huzat. A harcálláspont 12 szintjéből csak a legalsó kettőt alakították ki személyzet részére, az összes többi automatizált volt. A -11.-en, az indító és vezérlőhelyiségben folyamatosan 2 tiszt teljesített szolgálatot (készültségi helyzetben hárman lettek volna), őket 6 óránként váltották, a -12.-en, a pihenőblokkban pedig a szintén három főből álló tartalék/váltó személyzet (csak harckészültség esetén) kapott helyet. A HÁP legfelső két szintjén egy-egy 50 kW-os szükséghelyzeti aggregátor táplálta a fogyasztókat, ha a rakétabázis saját, felszíni energiaellátó rendszerével, illetve a külső hálózattal megszakad a kapcsolat, a többin pedig kommunikációs berendezések, számítógép vezérelte ellenőrző és biztonsági rendszerek, az autonóm üzemmódot szabályozó eszközök, energiaellátás, stb működtek. 

Képgaléria megtekintése (76 db kép)

A harcálláspont főbejáratánál és annak zsilipkamráinál a tonnás páncélajtók a megfelelő számkód (amit rendszeresen változtattak) beütése után nyíltak. A kód harmadik tévesztése után a biztonsági rendszer riasztotta az őrséget. A földre festett piros, nyitásívre figyelmeztető jelzést érdemes volt komolyan venni, ellenkező esetben az ott állónak nem lett volna esélye a nyíló páncélajtóval szemben… A zsilipkamrák túloldalán apró liftbe zsúfolódtunk (hárman alig fértünk el), majd lassan megindultunk lefelé. A liften kívül persze létra is összekötötte a szinteket.

Képgaléria megtekintése (76 db kép)

A lift a -11.-en állt meg. Ebben a 3 méter átmérőjű kis szobában 3 munkahelyet (köztük 2 indítópult) alakítottak ki. A harcálláspont 45 napig volt képes túlélést biztosítani az itt lenn szolgálóknak, persze sokakban felmerül a kérdés, hogy mi lett volna azután… Ebből a helyiségből lehetséges volt az ezred összes rakétájának indítása, a parancs szerinti tetszőleges variációban.

Képgaléria megtekintése (76 db kép)

A katonák a képernyőkön megjelenő kódolt utasításban kaptak volna parancsot, amely csak a legfelsőbb kormányzati és katonai szintről érkezhetett. A vezérlőpultoknál ülő, és a biztonsági övvel becsatolt két tiszt a parancsot és a dekódolást követően ellenőrizte annak hitelességét, majd a pk elővette az indítókulcsokat egy zárt széfből. Az indítás csak akkor volt lehetséges, ha mindkét pultnál ülő szinkronban (legfeljebb 1,5 mp eltéréssel) elfordította a saját kulcsát és megnyomta a ”произвести пуск” felirat melletti szürke gombot. A parancsot követően a rakéta (vagy rakéták) 2 percen belül kiemelkedett a silóból… A kulcslyuk és az indítógomb a kis kinyitható füleknél láthatók.

A vezérlőből létrán másztunk eggyel lejjebb, a pihenőszintre. Ebben a szűk térben, úgy 35-37 méterrel a felszín alatt 3 katonának alakítottak ki fekhelyeket. A „komfortról” egy mini wc-kézmosó fülke és egy szamovár gondoskodott. A falakra körben beépített szekrényeket szereltek, minden cm2-t ki kellett használni az itt tárolt személyes és egyéb holmik számára. Klausztrofóbiásoknak különösen nyomasztónak tűnhet a hely, hálát adhatunk, hogy soha nem kellett éles helyzetben igénybe venni!

A fotókért és a részletes beszámolóért ezúton is köszönetet mondunk Kizmus Szabolcsnak!

Képgaléria megtekintése (76 db kép)

Ha tetszett a cikk, kövesse a
Háború Művészetét a Facebookon!

Még több friss hír

2024. 06. 14., 15:43
Egy új harcjármű rendszerbe állításakor az első lépések egyik legfontosabbika a kezelők vezetési rutinjának megszerzése. A június 11-ei héten az MH Klapka György 1. Páncélosdandár egyik legkorszerűbb eszközével, a Leopard 2A7HU típusú harckocsival gyakorolják a harcjárművezetők többek között a közúton való közlekedést.
2024. 06. 11., 14:36
Június 11-én és 12-én összesen 13 Gidrán harcjármű érkezik az MH Klapka György 1. Páncélosdandárhoz Tatára – jelentette be a honvédelmi miniszter.
2024-05-28 13:25:58
A Roszatom nukleáris üzemanyagot gyártó részlegéhez, a TVEL-hez tartozó Csepecki Gépgyárban megkezdték azoknak a speciális spirálbordás titáncsöveknek a gyártását, amelyek a világ majdani legnagyobb atomjégtörő hajóján a gőzfejlesztők szerkezeti merevségét biztosítják.
2024-05-24 10:15:38
A Flotprom internetes szakportál 2024. május 2-án közzétett információi szerint a Volga mellett fekvő Zelenodolszkban működő Gorkij Hajógyárban, a hónap folyamán két új hadihajót bocsátanak vízre, a Karakurt-osztályú (Project 22800) Tájfun korvettet és a Project 22160 típusú, Viktor Velikij járőrhajót.
   MÁSOK ÍRTÁK
2024. 07. 11., 10:52
A Honvéd Vezérkar és a zalaegerszegi MouldTech Systems Kft. között létrejött együttműködés keretében drónos meteorológiai mérések segítik a 46. Katonai Ejtőernyős Világbajnokság szervezőit.
2024. 07. 04., 09:57
A magyar kormány korábbi döntései alapján az állam 2024. szeptember 1-jétől térítésmentesen biztosítja a végzős középiskolások részére a „B” kategóriás vezetői engedély megszerzését, ami a KRESZ és az egészségügyi oktatást tartalmazza.
2024. 07. 03., 11:26
Különleges, római kori szarmata telep feltárásakor kerültek elő veszélyes robbanóeszközök a földből.
2024. 07. 02., 11:49
A Magyar Védelmi Exportügynökség (VEX) saját nemzeti standot állított június 17-21. között a párizsi Eurosatory védelmi ipari kiállításon, amely az egyik legnevesebb európai védelmi kiállítás.

  JETfly Magazin

November hónapban kültéri repülős programból már kevesebb van, így ehavi programajánlónkban többek között előadásokat és makettkiállítást tudunk Olvasóink figyelmébe ajánlani!

  NÉPSZERŰ HÍREK