Pontosan 70 évvel ezelőtt, 1946. február 6-án egy világraszóló tudományos eredménnyel, a Holdradar–kísérlettel Bay Zoltán és csapata lerakta a rádiócsillagászat alapjait.
Ez a jeles alkalom a 90-es évek óta a Rádiótechnikai Csapatok Napja, mely minden évben okot ad a radarszakma, köztük az ezred radar szakbeosztású katonáinak az ünneplésre, valamint a szakmai elődök nagy tetteinek felidézésére.
Hiszek benne, hogy a tudomány egykor le fogja győzni a gravitációt. Ki fog szabadulni az ember a csillagok felé!” A 16 éves Bay Zoltán debreceni kollégista álma harminc évvel később valóra vált. A Hold „meglokátorozása” jó – bár elsőre reménytelen – ötletnek tűnt. A Holdról visszaverődő radarjel intenzitása az előzetes becslések alapján túl kicsi volt ahhoz, hogy közvetlenül mérhető legyen. A radar fejlesztése mellett szükség volt egy olyan jelfeldolgozási technikára is, amely sok megismételt kísérlet jeleinek az összegzését lehetővé téve kiemelte a radarvisszhangból származó hasznos jelet a háttérzajból. Ezt Bay csoportja igen szellemesen, ún. hidrogén-coulombméterekkel oldotta meg. A kísérletet sajnos, jelentősen hátráltatta, hogy a háború vége felé többször meg kellett szakítani a munkát, a felszerelés egy része is tönkrement vagy pedig elszállították. Végül a sikeres kísérlet bár nem lett világelső, de a körülmények ismeretében vagy egyedi tudományos megoldásait tekintve akár annak is tekinthetjük.
Bay Zoltán regénybe illő életútja során rengeteg eredménnyel gazdagította a tudományos világot, talán nem túlzás azt állítani, hogy munkásságát akár Nobel díjjal is elismerhették volna. A Holdradar-kísérlet mellett nevéhez fűződik többek között az atomfizikai mérésekhez használt fotonelektronsokszorozó fejlesztése, ennek segítségével Neumann János számítógépének közös továbbgondolása, a méter hosszegységnek fénysebesség alapján történő definiálása.
Bár a Holdat az elmúlt évben nem kellett „meglokátorozni”, de az MH 12 Arrabona Légvédelmi Rakétaezred, így a Vezetési zászlóalj Radarszázada is mozgalmas évet tudhat a háta mögött. A szakmai és kiképzési feladatok mellett a migrációs válsághoz kapcsolódó új kihívásoknak is meg kellett felelniük az alakulat teljes állományával együtt.
A történelmi visszatekintést követően rendhagyó módon ezúton gratulálunk Berecz Tihamér főhadnagynak, a Radarszázad, századparancsnok-helyettesének, akinek a Rádiótechnikai Csapatok Napja alkalmából a Honvéd Vezérkar főnöke emléktárgyat adományozott, Varga Andrea főtörzsőrmesternek, a Radarszázad, 2. radarszakasz, 1. P–18 lokátorállomás állomásparancsnokának, valamint Sömenek Attila törzsőrmesternek, a Radarszázad, 2. radarszakasz, 2. P–18 lokátorállomás állomásparancsnokának, akiknek a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka emléklapot adományozott. A más jellegű kihívásokat az is méltán bizonyítja, hogy szolgálati elfoglaltságuk miatt az elismertek közül ketten nem tudták személyesen átvenni az elismeréseiket 2016. február 5-én, az MH 54. Veszprém Radarezred helyőrségében rendezett központi ünnepségen.
Ezen a napon csak csodálhatjuk az elődök találékonyságát, mely szolgáljon példaként nemcsak a jelenkor radarosai, hanem mindannyiunk előtt. Habár a körülmények közel sem olyan mostohák, mint a háborút követően elődeinknek, de ma új jellegű kihívásokkal kell szembenéznünk. Ma talán még inkább igaz a mondás: „A hon védelme közös ügyünk!”
Összeállította: Vadász István százados, Somogyi Péter alezredes