Látogatás a Csernobil melletti Duga radarnál

Csernobilt és az atomerőművet összekötő, ma már szinte csak a turisták által használt „főútról” nagyjából féltávon kell letérni egy jellegzetes, sok más helyen látottakhoz hasonló, keskeny bekötőútra. A leágazás már a 10 km-es zárt zónán belül található, így előtte újabb ellenőrző ponton kell áthaladni.

Képgaléria megtekintése (46 db kép)

A mintegy 7,5 km hosszú, betonlapokból összeállított bekötőút hosszan, majdnem nyílegyenesen halad a fák között, mígnem egy nyújtott ívű jobb kanyarral rá nem fordul az utolsó bő 1,5 km-es szakaszra. Innen már látszik a távolban a végcél, ahogy szürreálisan emelkedik a fák koronái fölé.

Az amerikai interkontinentális ballisztikus rakéták indításának minél hamarabb történő észlelése, követése, és adott esetben természetesen megsemmisítése különösen fontos feladatnak számított, ami meghatározta a nagyteljesítményű radarok kifejlesztését és rendszerbe állítását. A Szovjetunióban, az R-1 és az R-2 es rakétákkal végzett teszteket követően, már a ’40-es évek végén - igaz, ekkor még csak elméleti szinten - foglalkoztak egy lehetséges rakétavédelmi rendszer létrehozásával. A tervezőirodák azonban csak az ’50-es évek legvégén, a ’60-as évek elején kapcsoltak magasabb fokozatba, és a következő években több olyan radart is kifejlesztettek, amelyek képesek voltak 5-6000 km-ről detektálni az érkező rakéta fejrészeket.

A Kreml elképzelései szerinti integrált korai előrejelző rendszer a ’70-es évek elején öltött testet, melynek részét képezték az imént említett radarok mellett a katonai felderítő műholdak és a „horizonton túlra látó” lokátorok is. A Csernobil melletti Duga-3 típus már ez utóbbiakhoz tartozott, elnevezése is e tulajdonságából adódott: duga = ív, boltív, utalva ezzel a Föld görbületére, amin túl is képes volt a tervezett feladatra. Építése 1972-ben kezdődött, majd 1976 nyarán működésbe állt, és vette a tőle mintegy 60 km ÉK-re, Ljubecs közelében telepített adó több ezer km-ről visszaverődő elektromágneses hullámait.

A Csernobil-2 elnevezésű objektum (az itt szolgáló ezred szervezetileg a Honi Légvédelem Rakéta és Űrvédelmi Erők fegyverneméhez tartozott) sok más katonai bázishoz hasonlóan két fő részből állt: a kiszolgáló laktanyából és az ettől kerítéssel elválasztott, zárt technikai területből. Előbbiben találhatók a 4-5 szintes lakó és irodaépületek, iskola, óvoda, kazánház, raktárak, tiszti klub, étkezde, stb, azaz szinte minden, ami egy ilyen közösség életéhez nélkülözhetetlen. Tetszetős például a tűzoltóság épületének egyik oktatószobájában a laktanya meglepően részletes makettje, amely kissé megviselt állapota ellenére még mindig jól néz ki.

Képgaléria megtekintése (46 db kép)

A technikai területre belépve, az antennák közvetlen közelébe érve látszott csak igazán, hogy milyen óriási építményről van szó. A nagyobb „tábla” 146 m magas és 530 m hosszú, de még a mellette álló kisebb testvére is 90 méteres, a két antennamező együtt kb 820 m hosszan nyúlik el. A hatalmas méreteket a nagyon távolról visszaverődő, jelentősen szóródó és igencsak legyengült rádiójelek vétele indokolta. A tartóoszlopok között mászkálva és felnézve a rácsokra megdöbbentő a szinte nem evilági szerkezet. A henger alakú vevőantennák 20 szinten helyezkednek el, a panoráma már 34-40 m magasból is lenyűgöző.

Képgaléria megtekintése (46 db kép)

Képgaléria megtekintése (46 db kép)

Képgaléria megtekintése (46 db kép)

A két antennamező mögött/között helyezkedik el a háromszintes vezérlő - irányító épület. Mint a bázison szinte minden, ez is tekintélyes méretű. Meglehetősen leharcolt állapotban van, a berendezés nagy része már régóta nincs a helyén. A tetejéről is pazar látvány tárul a szemünk elé. A bázis agya, a kétszintes vezérlő/kiértékelő terem - nagyrészt már üresen áll, csak egy-két romos irányítókonzol van még úgy-ahogy a helyén.

Képgaléria megtekintése (46 db kép)

Képgaléria megtekintése (46 db kép)

Az egyik helyiségben a Föld meglepően szép szemléltető makettjén (még a domborzatokat is pontosan kidolgozták) tudták szimulálni a radar működését, a rakéták pozícióját. Az még ma is viszonylag jól látható, hogy a korabeli híradó eszközök, számítógépek, köszönhetően a rendkívül nagy teljesítménynek igen komoly hűtést igényeltek - nem meglepő módon. 

Képgaléria megtekintése (46 db kép)

Képgaléria megtekintése (46 db kép)

Az antennamezőknek (a két frekvenciatartomány miatt) külön is volt egy-egy műszaki épülete, ezekben - egyebek mellett - olyan érdekesség látható, mint ez az oktatóhelyiség az ellenség rakétatechnikájának típusismertetőjével. A vezérlő épületének fotói is láthatóak a galériában: 

Képgaléria megtekintése (46 db kép)

A Dugától 1,5 km-re található kiszolgáló állomás is megtekinthető volt: feladata az ionoszféra változásainak, épp aktuális állapotának megfigyelésével meghatározni a Duga számára a használható optimális frekvenciákat (ez különböző frekvenciájú rádiójelek kibocsájtásával történt). Az igazán hozzértő rádiósok, szakemberek biztos sokkal több részletet tudnának elmondani ezzel kapcsolatban. A bázis a Krug (kör, gyűrű) elnevezést a központi épület körül két sorban körkörösen elhelyezett 120 -120 db antennának köszönheti. Noha az antennák a Dugánál is alkalmazott típusok voltak, az állomás szerepe miatt itt másképp telepítették őket. Ezen a korabeli felvételen ez jó látszik. A Krug jelenleg már csak egy romhalmaz. Az épület szétverve, kifosztva, egyes részei felgyújtva, az antennáknak is csak a szétszórt darabjai látszanak itt-ott. A Duga nem véletlenül volt az atomerőmű közelében, hiszen nagyon komoly villamosenergia szükségletet kellett biztosítani.

Képgaléria megtekintése (46 db kép)

Képgaléria megtekintése (46 db kép)

Képgaléria megtekintése (46 db kép)

A fotókért és a részletes beszámolóért ezúton is köszönetet mondunk Kizmus Szabolcsnak!