Magyar katona az amerikai tengerészgyalogság őrmesteri tanfolyamán

Hogyan került az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár katonája a tengerészgyalogosok kiképzési eseményére az Államokba?

Az Egyesült Államok haderejének együttműködése nem új keletű a Magyar Honvédséggel. Számos közös kiképzési esemény van évente, ezek egyike az az őrmesteri tanfolyam, amin részt vettem. Szóltak a lehetőségről, jelentkeztem, az angol tudásom pedig megfelelőnek bizonyult ahhoz, hogy másodmagammal kiválasszanak. Február közepén utaztunk ki, áprilisban jöttünk haza, persze azonnal kéthetes karanténba kerültünk, de a lappangási idő letelte után sem betegedtünk meg.

Hol folyt a képzés?

A tanfolyam helyszíne Camp Lejeune volt, Észak-Karolinában. Óriási terület, ez a tengerészgyalogság egyik, ha nem a legkiemeltebb bázisa.

Segített a beilleszkedésben, hogy veled együtt egy másik magyar katona is a helyszínen volt?

Az amerikaiak nagyon ügyelnek arra, hogy egy nemzetből érkezettek ne kerüljenek egymás mellé. Külön csoportokba osztottak minket, éppen ezzel könnyítették meg a beilleszkedést, hiszen így elejét vették mindenféle klikkesedésnek.

Említetted a magabiztos nyelvtudást, mint elengedhetetlen feltételt. Mennyire volt speciális a tanfolyamon használt katonai angol?

Talán furcsán hangzik, de az egyik legnagyobb kihívást éppen ez jelentette. A feladataink nagy része esszéírásból állt, amelyek témái természetesen katonai jellegűek voltak. Eleve olyan szakkifejezéseket kell használni, amilyenekkel a hétköznapi angolban soha nem találkozunk, ez ebben az esetben bonyolítva lett azzal, hogy minden az amerikai tengerészgyalogosok tevékenységéhez kötődött. Volt arra is példa már, hogy egy külföldi, aki előtte kilenc évet dolgozott civilként az Egyesült Államokban, két hét után feladta, mert nem volt meg az a speciális szókincse, amellyel a kiadott feladatot meg tudta volna oldani. Néhány esetben még az amerikaiaknak is fejtörést okozott pár kifejezés használata. Nekem így több időbe telt egy esszé megírása, de sikeresen teljesítettem a követelményeket.

Milyen tematika mentén zajlott az oktatás?

Nagyon erős képzést kaptunk. A középpontban a vezetői képességek erősítése állt, e köré csoportosultak a legváltozatosabb témák. Esszében kellett kifejtenünk például a gondolatainkat a hadsereg és az alkotmány kapcsolatáról, nyilván ez pont olyan téma volt, ami az amerikai tengerészgyalogosok feladatrendszerére vonatkozott, így én leképezhettem írásomban Magyarországra és a Magyar Honvédségre. Egy egész napot töltöttünk a közösségi média és a harctéri mobilos felvételek veszélyeivel kapcsolatos oktatással. Ennek kiindulópontjaként egy konkrét missziós esetet dolgoztunk fel egy olyan, amerikai katonákról szóló videóról, ami egyáltalán nem a nyilvánosságnak lett szánva, mégis kikerült a netre. Miért készült el, ki készítette, hogyan terjedt el, ki hibázott és mit? Rengeteg megközelítése és értelmezése volt a történetnek. Hosszan elemeztük azt is, miként lehet kezelni egy gyengébb képességű vagy éppen krízishelyzetben rossz reakciókat mutató beosztott a csapat egészére gyakorolt negatív hatását. A vezető motivációs képességei külön témakörbe illeszkedtek. Miként lehet növelni, hogyan lehet a szervezeti kultúrát egy közösség egészére nézve fontossá tenni? Rengeteg témánk volt, de azt, hogy ki hogyan közelítette meg, teljesen ránk bízták.

Érezhető volt kint az őrmesteri rendfokozat olyan jellegű tisztelete, amit az amerikai filmekben láthatunk?

Igen. Persze az amerikai hadseregben is sokan azonnal tisztként kezdik, de nekik más jellegű a kiképzési rendszerük is. Az őrmester eredetileg a közlegény, a private rendfokozatról indul, mire őrmester lesz, az legalább 3-4 év. Ezt az időszakot kőkemény kiképzéssel és gyakran háborús zónákban is tölti, így érthető, hogy nagy tisztelet övezi.

Mi tette rád a legmélyebb benyomást a bázison töltött öt hét alatt?

A kettősség, a mentalitás, aminek a középpontjában minden szempontból a tengerészgyalogosok állnak. Minden arról szól, hogy olyan felkészítést, tudást kapjanak, amit a harcban maximálisan kamatoztatni tudnak. Ez óriási energiát, fegyelmezettséget és odaadást igényel mindenkitől. Talán éppen ezt ellensúlyozza az a szó jó értelmében vett lazaság, amit láttam. Altiszttől lefelé kötelező a bázison lakni, így rengetegen ott is eresztik ki a gőzt. A bázis olyan, mint egy város. Saját üzletekkel, fodrászatokkal, dohányboltokkal – és persze kantinokkal. Hétvégenként semmihez sem hasonlítható, olyan, mint egy óriási zenei és gasztrofesztivál. Mi is rengeteget grilleztünk. Az egésznek persze szigorú szabályai vannak. Érdekes volt például, mennyire betartják a 21 éves korhatárt. Tengerészgyalogosnak 18 éves kortól lehet jelentkezni, jó esetben külföldön is szolgál az ember, tehát már részt vesz ütközetben, de a kantinban nem vehet alkoholt, amíg be nem töltötte a huszonegyet.

Teljesen más volt ez a tanfolyam, mint amiket Magyarországon szerveznek?

Annyira nem különböznek a hazaiaktól, ahogyan gondolnánk, mégis speciálisan amerikai. Másként szemlélnek dolgokat, mint mi. Izgalmas volt, hogy etikai kérdéseket miként közelítenek meg, és az is, hogy pontosan tudják: minden elméleti képességnek a gyakorlatban is hasznát fogják venni. Kiemelkedő volt az interaktivitás. Rengeteget beszéltettek bennünket, tevékenyen bevonva az előadásokba. Saját prezentációt is kellett tartanunk tetszőleges témáról. Nem az volt a lényeg, hogy miről beszéltünk, hanem az, meg tudjuk-e oldani a dolgot az időkorlát szigorú betartásával úgy, hogy közben lényegi információkat osztunk meg. Én például Magyarországról tartottam előadást, miért érdemes hozzánk ellátogatni, milyen a budapesti élet, milyen ételeink, boraink vannak…

Mit tudtak a társaid Magyarországról?

Nagyon keveset. Eleinte óvatosan közeledtek, érdeklődtek a vallásom iránt, hogy hogyan viszonyulok bizonyos dolgokhoz, de még az a kérdés is elhangzott, hogy milyen sorozatokat ismerek. Ezen a ponton már elnevettem magam. Aztán, amikor megtudták, hogy a magyar is szereti a sört, és teljesen úgy élek, mint ők, egyből megnyugodtak. Többükkel most is tartom a kapcsolatot, ők tudják, ha erre járnak, bármikor szívesen látom őket.

Forrás: https://honvedelem.hu/