Meglátni a láthatatlant: hadgyakorlatok kutatói szemmel

Ezt a védelemre fordított megfelelő erőforrások, a modern haditechnikai eszközök beszerzése, az eszközöket eredményesen alkalmazni képes alkalmazási elvek és gyakorlati szabályok (doktrínák) mellett, a megfelelően kiképzett, az eszközöket hatékonyan használó, a szövetséges erőkkel együttműködni képes személyi állomány biztosíthatja. A felkészülés, kiképzés eredményessége azonban csak a kialakuló fegyveres konfliktusokban mérhető le, és bár ezek a konfliktusok ma már a média állandó kereszttüzében zajlanak és nagy a láthatóságuk, a felkészülés, a nemzeti és nemzetközi hadgyakorlatok, a katonai gépezet finomra hangolása többnyire a nyilvánosságtól elzártan történik, és csak egy-egy „nyílt napon” fogadják a média képviselőit. Mégis, ezek kulcsfontosságú mozzanatok, melyeket több szempontból is érdemes megismerni – amint arra a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont munkatársainak a 2017 nyarán, Magyarországon zajló NATO-hadgyakorlatok során lehetősége nyílt. 

Orosz kihívás – NATO-válaszok

A 2014-ben kirobbanó orosz-ukrán konfliktus ismét előtérbe helyezte a NATO kollektív védelmi feladatait, ugyanis Oroszország ukrajnai agresszióját a NATO kelet-közép-európai tagállamai, kiemelten a balti hármak és Lengyelország egyértelmű fenyegetésként érzékelték. Válaszképpen az észak-atlanti szövetség – a 2014-es newporti és a 2016-os varsói csúcstalálkozókon elfogadott döntéseivel – jelentősen fokozta a keleti tagállamok védelmét. Az orosz kihívásra reagálva a NATO-tagállamoknak három területen kellett biztosítaniuk a hatékony válaszadást, ami 2014-ben még nem teljesült térségünkben: katonai téren az elrettentést és a reagáló képességet; politikai téren a gyors döntéshozatalt és a szövetségesi szolidaritást; gazdasági téren pedig a katonai képességnöveléshez, modernizációhoz szükséges forrásokat. E három kihívásra válaszul a NATO tagállamok megnövelték többnemzeti erőik rotációs jelenlétét a szövetség keleti szárnyán, létrehozták a Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Erőt (Very High Readiness Joint Task Force – VJTF), nyolc országban NATO Előretolt Vezetés – Irányítási Törzselemeket (NATO Force Integration Unit – NFIU) alakítottak ki, valamint jelentős katonai infrastruktúra-fejlesztések kezdődtek.

A rotációs jelenlét, az előre telepített készletek és a gyorsreagálású erők létszámának növelése megerősítették az elrettentő és reagáló képességet – mert egy helyi konfliktusba rögtön bekapcsolódnának a térségbe telepített nyugat-európai és amerikai erők is, támogatva például a balti államok összesen is csupán néhány ezer főből álló nemzeti haderőit, és a helyben lévő erők és készletek kitarthatnak addig, amíg az erősítést a hátországból előre telepítik. Ezen túlmenően az Obama-adminisztráció 2014-ben megindította az Operation Atlantic Resolve nevű műveletet, illetve az ennek anyagi fedezetét biztosító Európai Viszontbiztosítási Kezdeményezést, amelyek deklarált célja, hogy anyagi támogatással és a katonai jelenlét erősítésével demonstrálják az Egyesült Államok elkötelezettségét európai szövetségesei irányában.

Mindez kiemelt fontosságú, a többnemzeti jelenlét (egy-egy zászlóalj a három balti államban és Lengyelországban, összesen egyidejűleg mintegy 4500 katona) biztosítja ugyanis a szövetségesek szolidaritását, mivel már helyben érvényesül a kollektív védelem alaptétele: ha egy tagállam katonáit támadás érné, a többiek a segítségére sietnének. A nyugati NATO-tagállamokból a katonai erő telepítését a keleti tagállamok területére az a 29 tagállam körében zajló nemzeti jogszabályi harmonizáció teremtette meg, ami összehangolta, hogy a külföldi katonai erők milyen feltételekkel léphetik át a határokat, és a szövetséges államok milyen befogadó nemzeti támogatást nyújtanak.

Az Európai Uniós mintára „katonai Schengennek” nevezett keretrendszer kialakításán jelenleg is dolgoznak a tagállamok, ami így biztosítani fogja a NATO-erők gyors mozgását a szövetség honi területein, országhatárokon átnyúlóan is. Gazdasági téren már 2014-ben vállalta a térség valamennyi tagállama, hogy közelíti katonai kiadásait a NATO által elvárt két százalékos GDP-arányhoz, és a növelés egy részét modernizációra és alkalmazható katonai képességek fejlesztésére fordítja. Ennek számszerűsíthető eredményeit is láthattuk már: közel egy évtizednyi csökkenést követően 2015-ben az előző évihez képest 1,8 százalékkal, 2016-ban további 3,3 százalékkal nőttek a tagállamok védelmi kiadásai, 2017-re pedig Jens Stoltenberg NATO-főtitkár újabb 4,3 százalékos növekedéssel számol. Kelet-Közép-Európában több tagállam – Lengyelország, Litvánia, Észtország és Románia – már 2016-ban többet költött védelemre a nemzeti össztermék 2 százalékánál, és a plusz források jelentős részét a készenlét fokozására, eszközbeszerzésre, modernizációra fordítják.

Felélénkülő NATO-hadgyakorlatok Kelet-Közép-Európában

A NATO válaszlépései közül a leglátványosabb elemnek kétségkívül a megszaporodó számú, nagy létszámú hadgyakorlatok bizonyultak. A több tucat NATO, illetve többnemzeti hadgyakorlat közül az elmúlt évek meghatározó elemei a többnemzeti együttműködési képesség fejlesztése és a NATO reagáló képességének demonstrálása szempontjából a következők voltak:

- Saber Guardian: az Európában állomásozó amerikai szárazföldi erők (U.S. Army Europe) éves hadgyakorlata, amelybe 2017-ben 22 NATO tag- és partnerország kapcsolódott be, így a résztvevő 25 ezer katonával a szövetség legnagyobb hadgyakorlata volt a hidegháború óta,

- Anakonda: összhaderőnemi NATO-hadgyakorlat 2016-ban, 24 tagállam és partnerország bevonásával, összesen 31.000 katona, 3000 harckocsi, gyalogsági harcjármű és más gépjármű, száznál több repülőgép és 12 hadihajó részvételével Lengyelországban,

- Noble Jump: a VJTF mozgósításának és telepíthetőségének tesztelésére hivatott, elsősorban logisztikai célú hadgyakorlat, amelynek részeként 2016-ban 2000 katona és 500 harcjármű települt át tengeren, vasúton és közúton Németországból, Spanyolországból, Lengyelországból, Norvégiából és Albániából Romániába,

- Swift Response: az Európában állomásozó amerikai szárazföldi erők által vezetett gyorsreagálású légideszant-gyakorlat, 2016-ban tíz ország 5000 katonájának részvételével Lengyelországban és Németországban (2017-ben a Saber Guardian része),

- Tobruq Legacy: a NATO integrált rakéta- és légvédelmi erőinek hadgyakorlata, 2017-ben 2200 fő és 800 harcjármű részvételével Csehországban, Litvániában és Romániában,

- Operation Dragoon Ride: az Európában állomásozó amerikai szárazföldi erők „láthatósági” gyakorlata 2015 márciusában 500 amerikai katona és 115 harcjármű bevonásával, amelynek során a Baltikumból Lengyelországon és Csehországon keresztül németországi bázisukra (Vilseck) tértek vissza, út közben szemléltetve az amerikai elkötelezettséget az európai szövetségesek kollektív védelme iránt.

A hadgyakorlatok célja a korábbi évekhez képest a haderőnemek és fegyvernemek közti együttműködési képesség erősítésén túl minden esetben kiegészült azzal, hogy a nemzeti és többnemzeti kötelékek képesek legyenek stratégiai távolságban is települni a NATO-n belül – konkrétan a keleti tagállamok területére. Ilyen jellegű nagy gyakorlatokra, amelyeknek részét képezte az amerikai erők honi területről Európába történő előre telepítése is, a hidegháború vége óta nem került sor. (A legismertebb ezek közül az Able Archer vezetés-irányítási és logisztikai gyakorlatok voltak, amelynek keretében az amerikai erők évente NATO kollektív védelmi műveletet szimulálva települtek Európába.) A hadgyakorlatok emellett erődemonstrációként is szolgálnak, mint ahogy Oroszország is 2008 óta több, tízezer, alkalmanként százezernél is több katonát megmozgató gyakorlatokat hajtott végre nyugati katonai körzetében.

Hadgyakorlatok kutatói szemmel

2017 nyarán a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont (SVKK) munkatársai két többnemzeti hadgyakorlaton vettek részt, melyeken a Magyar Honvédség erői szövetségeseikkel együtt készültek különböző feladatok végrehajtására szárazföldi és légi erejükkel. Előbb a május 22 és június 9 között megrendezett Load Diffuser 2017 gyakorlaton, amelynek a kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis adott otthont. A több mint két hetes hadgyakorlaton a Magyar Légierő JAS-39 Gripen többcélú vadászrepülőgépeivel együtt gyakorlatoztak az Ohiói Légi Nemzeti Gárda (Ohio Air National Guard) Block 42 F-16C vadászrepülőgépei és C-130 Hercules közepes teherszállító repülőgépei, Csehország JAS-39 Gripenjei és L-159 könnyű támadó repülőgépei, Szlovákia MiG-29 vadászrepülői, L-39 Albatros kiképző repülőgépei és Mi-8 többcélú szállító helikopterei, valamint az Egyesült Királyság Eurofighter Typhoon vadászrepülőgépei.

A Load Diffuser június 5-i VIP és szakmai napját követően június 7-én néhány civil szakértő csatlakozhatott a C-130-asok aktuális gyakorló repüléséhez, melynek során taktikai légi szállítási feladatok végrehajtását gyakorolta a gépek amerikai legénysége. Az alacsony magasságban végrehajtott repülő manőverek közben megfigyelt szakszerű tevékenység nem csupán a koordinált csapatmunkában testet öltő felkészültséget szemléltette, hanem rövid időre az elemzők számára is testközelbe hozta azt a fizikai megterhelést, ami a katonákat hatványozottan érinti egy-egy bevetés alkalmával.

Néhány héttel később, július 3-22 között került sor az idei év legnagyobb regionális hadgyakorlatára, a Saber Guardian 2017-re, 22 NATO tag- és partnerország körülbelül 40.000 katonájának részvételével, és több, a Saber Guardian köré épülő hadgyakorlat – magyar részről például a Szentesi Fokos; Fekete Hattyú; Bátor Harcos gyakorlatok – bevonásával.

Azt követően, hogy a gyakorlat tavaly Lengyelország és a balti államok területén demonstrálta a NATO-tagállamok reagáló képességét, idén a Fekete-tenger irányába történő előre település volt a feladat. Így a Saber Guardian 2017 éleslövészetekkel egybekötött, terepen végrehajtott harcászati gyakorlatokból, valamint számítógéppel támogatott törzsvezetési gyakorlatból állt. Számunkra meghatározó volt, hogy a gyakorlat során a Németországból kiinduló amerikai erők áthaladtak Magyarországon is, így mind a Magyar Honvédség, mind pedig a szélesebb társadalom közvetlen tapasztalatokat szerezhetett a nemzetközi katonai jelenlétről. Magyar szempontból a Mosoni-Dunán végrehajtott pontonhíd-építés és vízi átkelés volt a gyakorlat leglátványosabb eleme, melynek során az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred kijelölt alegységei híd- és kompátkelőhelyet építettek és üzemeltettek közösen az Ohio Nemzeti Gárda műszaki századával.

Az átkelést követően az amerikai erők Várpalotán bekapcsolódtak a visegrádi négyek közös gyakorlatába, a Brave Warrior 2017-be, majd az MH Pápa Bázisrepülőtérről C-130 Hercules és C-17 Globemaster szállító repülőgépekkel felszállva az amerikai egységek Romániában és Bulgáriában hajtottak végre ejtőernyős műveleteket. A különleges műveleti erőket bevető Fekete Hattyú pedig a Saber Guardian 2017 különleges műveleti gyakorlata volt.

Miközben a gyakorlat-sorozat részeként az amerikai erők Magyarországon keresztül átcsoportosítást hajtottak végre a Fekete-tenger térségébe (Romániába és Bulgáriába), július 5-7 között nyílt lehetőség kutatóként csatlakozni az Egyesült Államok Európában állomásozó 2. Páncélos Felderítő Ezredének Győrből Várpalotára tartó konvojához, és két napot tölteni a katonák társaságában. A katonák napi rutinjának megfigyelése, a személyes találkozás és tapasztalat-megosztás sok tekintetben közelebb hozta az elemző elméleti megközelítését és a terepen harci feladatra felkészülő katona gyakorlati tapasztalatát, és segít megérteni a többnemzeti együttműködés előnyeit és nehézségeit egyaránt. 

Mire jók a gyakorlatok?

A Load Diffuserhez és Saber Guardianhez hasonló többnemzeti hadgyakorlatok több szempontból is előnyösek hazánk számára. A Magyar Honvédség szempontjából kiemelkedő szakmai szempont, hogy közvetlenül együttműködik a szövetséges államok haderőivel, ami egyfelől javítja az együttműködési képességet, az információáramlást, valamint a tapasztalatcserét és a szövetségesi megítélést, másfelől a bajtársiasság alapjait is erősíti a katonák közti személyes kapcsolatok kiépítésével. A nemzetközi hadgyakorlatok minden alkalommal egyfajta tesztet is jelentenek: bizonyítani kell, hogy a magyar katonák a technikai eszközök terén, felkészítésben és kiképzettségben is megállják helyüket, valamint nyelvismeretük révén is képesek együttműködni a szövetséges államokkal – akkor is, ha nem a kisebb, kevésbé modern kelet-közép-európai haderőkkel, hanem a világ vezető katonai hatalmával, az Egyesült Államokkal, vagy európai nagyhatalmakkal kell közös műveletben részt venniük.

Mit szolgál a gyakorlatok láthatósága?

Az egyik legfontosabb tényező, hogy az ilyen események jelentősen növelhetik a haderő presztízsét a hazai közvéleményben, hiszen ezek azok a ritka időszakok, amikor a társadalom számára is láthatóvá válik katonáink tevékenysége. Miközben a békeidőszakok mindennapjaiban a Magyar Honvédség általában csak katasztrófavédelmi tevékenység (árvízvédelem) és tűzszerész feladatok ellátása során, valamint a déli határzár rendészeti tevékenysége kapcsán „látható” a mindennapokban – például a médiában –, addig a hadgyakorlatok arról is információt szolgáltatnak, hogy harci és harctámogató feladataikra hogyan készülnek fel a katonák.

A társadalom szempontjából vizsgálva a hadgyakorlatok a Magyar Honvédség legitimitását növelik, hiszen átlátható működéssel az adófizetők képet kapnak arról, hogy mire fordítják a védelmi költségvetést, adott esetben miért szükséges a védelmi kiadások szinten tartása vagy akár növelése. Nem utolsó sorban pedig a szövetséges erők beérkezésével a társadalom számára is láthatóvá válik, hogy mit jelent a NATO-hoz tartozás és a szövetségesi szolidaritás. Ráadásul, a hazai kutatói közösségnek e gyakorlatok olyan tapasztalatszerzési lehetőséget jelentenek, amelyek nemzetközi szinten is kiemelkedőnek minősülnek, hiszen biztosítják, hogy a témával foglalkozó elemzők testközelből is megismerjék azt, amivel a mindennapokban foglalkoznak.

A fenti tanulmány szerzői a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának munkatársai.

Forrás: honvdelem.hu