Négylábú járőrtársak

Azt viszont a hadseregben is kevesen tudják, hogy az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison van egy csapat, amely egészen kivételes kiképzést folytat őrző- és járőrkutyáikkal.

A Szolnokra látogató legtöbb katona és vendég ugyanis csak azt látja, hogy a reptér körül hosszú vezetékekhez „kikötött” kutyák őrzik a területet. 

– Ezt gyorsan felejtsük el, a helyes szakkifejezés: blokkírozás – mondja Kiss Béla főhadnagy a helikopterbázis támogató-zászlóalja támogatószázadának megbízott parancsnoka.

A nagy terület miatt kutyás őrzésre is szükség van, de ez nem „láncra verés”: ötven méter hosszúságban, mindkét irányban tíz-tíz méter a kutyák mozgástere. Sőt, a blokkírozás mellett jóval több a szerepük, és igencsak nagy kedvvel látják el feladataikat – derül ki látogatásunk további óráiban.

2003-ban a kutyák még csak a bázis és a reptér őrzés-védelmét látták el, 2009-ben azonban Kiss főhadnagy kezdeményezésére létrejött egy kutyakiképző csapat is, amely mára már az ország egyik legjobbja. A fejlesztés ötletét egy bázisnap adta, ahol felkérték a „kutyásokat”: tartsanak bemutatót. Meg is tették egyszerű fegyelmezési gyakorlatokkal, és a sikert látva továbbgondolták a dolgot.

– Egy jól felkészített kutya igazi járőrtárs, és kényszerítő eszköz is lehet, ezért nekiláttunk egy kiképzőpálya létrehozásának és a megfelelő felszerelések beszerzésének – mondja Kiss Béla.

De a legjobb „logisztika” sem ér semmit egy igazán hozzáértő vezető, kiképző nélkül. A főhadnagy addig kutatott, míg meg nem találta Nagy Zsoltot, aki civilben már húsz esztendeje foglalkozott kutyakiképzéssel, ma pedig őrmesteri rendfokozatban a kutyakiképző raj parancsnoka.

Azt is megtudom tőlük, hogy jelenleg tizenegy németjuhász kutyával dolgoznak, amelyek felváltva blokkíroznak és járőröznek. A raj katonáiból hárman „rendes munkaidőben”, nyolc órában a kiképzéssel foglalkoznak, öten pedig 24/72 órás munkarendben járőrtevékenységet látnak el.

Ám mint a kiképzőpályán kiderül, itt mindenki csinál mindent. Az első döbbenet: belépésünkkor egy katona gépkarabéllyal a kezében, egy hordozóhámban a testéhez rögzített kutyával éppen azt gyakorolta, a helikopterből történő leereszkedés után miként kezdi meg a harcot.

És ezt sokféleképpen lehet – vázolja Kiss főhadnagy és Nagy őrmester. Az aszimmetrikus hadviselés körülményei közepette egy jól felkészített kutyát támadólag is be lehet vetni a városi harcban, például túszszabadításnál, tömegkezelésnél. Az ő kutyáik mindezekre képesek, bár ilyen feladataik eddig még nem voltak, nem vettek részt missziókban, és a határvédelemben sem.

De térjünk vissza a kezdetekhez. Az első bázisnapi rendezvény óta a csapat már csaknem háromszáz bemutatón van túl, s nem csupán fegyelmező gyakorlatokkal. Először csak a környező iskoláknak tartottak bemutatókat, aztán „beindult a szekér”, a Ludovika Fesztiváltól kezdve a Csabai Kolbászfesztiválon át számtalan helyre hívják őket. Mert minden egyes programjuk egy félórás, valós helyzetbe illesztett „videoklip”.

– Egy ellenőrző-áteresztő pont működését mutatjuk be, vagy egy fegyveres támadó lefegyverzését, de mindig valósághűen. A legnagyobb sikerünknek azt tekintjük, hogy számtalan toborzórendezvényen is részt vehetünk, és ezeknek kézzelfogható eredményei is vannak – mondja Kiss főhadnagy.

Aztán Nagy Zsolt veszi át a szót, akitől többek között megtudom: egy-, másfél éves kutyákat „soroznak be” szigorú kritériumok alapján. Komoly orvosi vizsgálatokon esnek át, tesztelik őket: amelyik négylábú például elszalad egy petárda hangjától, már ki is esett a rostán.

– A kutyák kiképzése egyedi és fajtafüggő. Az alapképzés általában 3-4 hónap, ekkor már a kutya szolgálatba állhat, de természetesen egy életen keresztül tanulnak.

Általában 50-60 „jelentkezőből” jó, ha egy őrzőt és két elfogásra alkalmasat találunk. Fizikailag és pszichikailag is nagy a leterheltségük, hiszen hol blokkíroznak, hol járőröznek, ezért általában hétesztendős korukban „nyugállományba vonulnak”. Ezt a katonai terminológia szerint, mivel a kutya „szakanyag”, leselejtezésnek hívják. Ezeket a négylábúakat azután addigi kiképzőik veszik magukhoz, vagy pedig szigorú feltételek mellett kutyabarátoknál helyezik el őket – mondja a rajparancsnok.

Az is kiderül a beszélgetésből, hogy folyamatosan figyelemmel kísérik a hazai és a külföldi szaksajtót, s ami jó, azt átveszik. Nagy Zsolt például megemlíti: az elfogókutyák „csibészeltetésekor” a trend az amerikai hadseregben ma az, hogy ne kézre, hanem lábra fogjanak a kutyák. (Minden tiszteletem az amerikai kollégáké, de azért én inkább maradnék a magyar módinál: ha már ráengedtem a kutyát például egy öngyilkos robbantóra, lehet, hogy erősen fogja a lábát, de a terrorista a kezével még beindíthatja a töltetet.) Az is kiderül Nagy őrmester szavaiból, hogy a régi fegyelmező szokásokkal ellentétben ők a játékosságra építve képzik ki az őr- és járőrkutyákat is. A pozitív megerősítésre építenek, a kutya játéknak fogja fel a véresen komoly feladatát is, a végén pedig ott a jutalom: játék a kutyavezetővel vagy például a kedvenc labdájával.

Miközben beszélgetünk, munkatársai fotós kollégámnak tartanak a képzés és a képesség minden spektrumát felölelő bemutatót. Sorban hozzák elő a kutyákat a kennelből, s mindegyik profi szinten teljesíti feladatát; látszik rajtuk, hogy nagyon élvezik az egészet. Jó házigazda módjára felszerelés-bemutatót is szerveztek számunkra; ebből kiderül, hogy világszínvonalú a felszerelésük, amelyet saját költségvetésből vesznek meg. Csak egy példa: egy csibészeltető ruha 3-400 000 forint, amelyet a kutyák átlag háromhavonta „amortizálnak”.

Ahogyan megismertem ezt a csapatot: mindenre képesek, szakmai szinten is a legmagasabb fokon. „Papírjuk” azonban nincs erről. Csupán akkreditálni kellene őket, mint a tűzszerészeket vagy a katonai rendészeket, akik már rendelkeznek azzal a „licenccel”, amely bizonyítja: nemcsak a munkát végzik, de „hivatásos és hivatalos” kutyakiképzők is.

Magyar Honvéd 2017. június/Szabó Béla

Forrás: honvedelem.hu