Lassan a végéhez közeledik az a tesztsorozat, amelyben az USA hadserege további, számítógépekkel felszerelt Stryker típusú páncélozott járműveket próbál ki. A járművet nem ember, hanem az egyik fedélzeti számítógép vezeti, további szenzorok elhelyezésével pedig a taktikai döntések meghozatalában egy másik számítógép is segédkezik. A próbasorozat fő célja azt volt hivatott kideríteni, hogy az alakulatok hogyan reagálnak egy ilyen fokú automatizálásra.
Eddig két meglepetés született. Először is a kiegészítő szenzoroktól, illetve a számítógépektől érkező többletinformáció feldolgozása és értelmezése nem jelentett gondot a csapatoknak. Elsősorban azok a katonák remekeltek, akik gyermekkorukban videojátékokkal játszottak, amelyekben általában egyszerre sok minden történik. Nem jelentett számukra problémát, ha egyszerre több ellenséges katona észlelését jelezték a monitoron a szenzorok, illetve egy szoftver támogatásának köszönhetően szinte pillanatok alatt kiszürték a legveszélyesebb katonákat, és hatástalanították őket a jármüre szerelt távirányítású géppuskával. Szintén fontos felismerés, hogy a csapatok bíztak a kamerákban és a szoftverekben, így hamar kialakult a gép és ember közti összhang.
A másik meglepetés, hogy a jármü vezetését ellátó rendszer jó teljesítménye ellenére sem nyerte el a bennülők bizalmát, sőt komoly ellenállással kellett megküzdeniük a fejlesztőknek. A jármüben tartózkodó katonákat a próbák során sem sikerült meggyőzni, így úgy módosítják majd a vezetési rendszert, hogy a jármüben tartózkodó személyek egyike befolyásolhassa a jármü mozgását.A szoftver egyelőre nem elégíti ki a harctéri igényeket, ám már nincs messze attól, így a közeljövőben számolni lehet a "cyber-strykerek" megjelenésével.