A haderő átalakítása tovább folytatódik az Egyesült Államokban. Nemrég épp az M-1 Abrams nehézharckocsik újabb nyolc évre történő rendszerben tartásáról született döntés. Az iraki hadműveletek során nyújtott teljesítményük megerősítette a nehézpáncélosok pozitív megítélését – írja az Army Times. Fort Knox-i katonai vezetők szerint a páncélosok közössége köszöni szépen, jól van, a 70 tonnás Abrams harckocsiknak pedig fényes jövőt remélnek a városi hadviselésben. Mindez annak ellenére van így, hogy a hadsereg rohamléptekben halad egy könnyebb felszereltségű, sokkal mozgékonyabb harceljárásokat alkalmazó haderő kialakítása felé.
„Harckocsik nélkül nincs összfegyvernemi harc!” – mondta B. B. Bell tábornok, a Koreában állomásozó 8. amerikai hadsereg főparancsnoka. A harckocsi-hadviselésről rendezett szimpóziumon tartott előadásában ismertette a harckocsik által az iraki hadszíntéren elért sikereket. Bell tábornok hangsúlyozta, hogy a harckocsik fontos szerepet töltenek be az összetett harchelyzetekben. Kiemelte az eszköz több évtizedes halálos fegyver voltát, alkalmazkodóképességét a nyílt terephez és a városi környezethez, túlélési képességét, amit a kezelőszemélyzet részére nyújtani tud. Tényként említette, hogy egy nehézharckocsi-egység mindössze 96 órán belül bevethető. Bell tábornok beszédében kitért arra, hogy a városi hadviselés semmi újat nem jelent a hadsereg számára: ma is a harckocsik adják a képességek jelentős részét, hogy sikeresek lehessenek a városokban. Ők nyitották meg az utat az invázió kezdetén, és azóta is meghatározó szereplői szinte minden hadmüveletnek, nem is beszélve a mindennapos járőrfeladatokról.Richard Cody tábornok, a hadsereg törzsfőnöke beszédében elmondta, hogy 2001. szeptember 11. előtt a páncéloscsapatok nem igazán voltak felkészülve a modern hadviselésre. Kiképzetlenek, rosszul felszereltek és a fenntartás-karbantartás területét tekintve általánosan silány állapotban voltak, de a háború ezt nagymértékben megváltoztatta. Újragondolásra kényszerítette a vezetést a harckocsik helyéről és szerepéről a megújult, korszerü szárazföldi haderőn belül.„A lehetőség a fejlesztésre valósággá vált, amikor háborúba léptünk – mondta Larry Hollingsworth ezredes, a nehézdandár-harccsoport projektmenedzsere. – Nyilvánvalóvá lett az emberek számára, hogy az a kockázat, amit békeidőben vállalhat a haderő, egészen más, mint az, amit háborúban.” „Ha nem akarsz harckocsikkal és Bradley-kkel harcolni, nyilván nem fogsz rájuk túl sokat költeni. Nem úgy, ha alkalmazni kívánod őket Bagdad utcáin. Úgy gondolom, ez az, amit mindenki belátott végre” – mondta Hollingsworth ezredes.
