Kutatás a múltban a Wotan A7V harckocsi körül

Németországban a harckocsit egyébként „Sturmpanzer-Kraftwagen”, azaz durva fordításban „rohampáncélozott gépjármü” névvel illették. 1917 decemberében a német hadvezetés 100 db A7V-t rendelt meg, azonban a hadiipar leterheltsége következtében mindössze 20 db készült el belőle. Az elkészült 20 db A7V harckocsi mindegyike egyedi lajstromszámot kapott. A Wotan volt az 563-as sorszámú. Nevét a germán mitológiából kapta: Wotan volt a háború és a jövendölés istene, a skandináv Odin hadisten német megfelelője. Az első világháború folyamán Németországban nem készítettek másik harckocsitípust.

Az A7V több mint hét méter hosszú és három méter széles volt. A magassága 3 méter körüli volt, de volt olyan változata, ami meghaladta azt. Személyzete általában 16 fő legénységi állományú és 2 fő tiszt volt: parancsnok, vezető, gépész, híradós, 12 fő lövész (ebből 6 fő géppuskás és 6 fő töltőkezelő), és 2 fő tüzér (az ágyú irányzója és a töltőkezelője). 6 db 7,9 mm-es MG08/15 mintájú géppuskával és elöl egy 5,7 cm-es löveggel volt felszerelve. A „nőstény” változatnál a löveg helyére további két géppuska lett beépítve. Nem tudni pontosan, hogy hány darabot gyártottak le eleve így, illetve csak később lettek-e átalakítva. Néhány forrás azt állítja, hogy csak az 501-es sorozatszámú került harcbavetésre „nőstényként”.

A harckocsi oldala 20 mm-es, az eleje 30 mm-es acéllemezből készült, de nem edzett páncéllemezt alkalmaztak, ami csökkentette a hatékonyságát. Elég vastag volt ugyan ahhoz, hogy felfogja a puska- és géppuskalövedékeket, de nagyobb ürméretü lőszerét már nem tudta felfogni. Összehasonlítva a kor többi harckocsijával, amelyeken vékonyabb, de edzett páncéllemezt alkalmaztak, hasonló páncélvédettséget nyújtott, mint azok. A meghajtást két négyhengeres, egyenként 100 lóerős (74 kW) Daimler motor adta. Csúcssebessége 15 km/h volt országúton és 5 km/h terepen. Az A7V 500 liter üzemanyagot szállított magával. Ugyanolyan lassú volt, mint a kor többi harckocsija, de nagyon gyenge terepjáró képességgel rendelkezett, és hajlamos volt az elakadásra. Az elején kiálló nagy súlytöbblet és az alacsony alváz következtében a lövészárkok, illetve a sáros területek leküzdhetetlen akadályt jelentettek számára. Mindezek ellenére, nyílt területen azért tudtak vele sikereket elérni, és jóval nagyobb tüzerőt képviselt, mint az akkoriban rendelkezésre álló páncélautók. A teljesítmény-tömeg aránya 5,1 kW/tonna, árokáthidaló képessége 2,3 méter, a haspáncél magassága 200 és 400 mm között volt. Fegyverzet nélkül készítettek még vagy 30 db harckocsitestet, amelyeket a terepen való szállítás céljára használtak fel.

Az A7V harckocsik 1918 márciusától októberéig vettek részt a harcokban.

A történelem első tank-tank elleni csatája 1918. április 24-én zajlott le, amikor is három A7V (köztük a Nixe névre keresztelt 561-es lajstromszámú) harckocsi gyalogsági támogatással hajtott végre rohamot, és véletlenül összetalálkozott három Mark IV-essel Villers-Bretonneux közelében. Az ütközet során mindkét oldalnak voltak veszteségei.

Az A7V többi elkészült példánya az alábbi neveket kapta:

501-es lajstromszámú: Gretchen;502-es lajstromszámú: –503-es lajstromszámú: –504-es lajstromszámú: Schnuck 505-es lajstromszámú: Baden I506-es lajstromszámú: Mephisto 507-es lajstromszámú: Cyklop 525-es lajstromszámú: Siegfried526-es lajstromszámú: –527-es lajstromszámú: Lotti 528-es lajstromszámú: Hagen 529-es lajstromszámú: Nixe 2 540-es lajstromszámú: Heiland 541-es lajstromszámú: –542-es lajstromszámú: Elfriede543-es lajstromszámú: Hagen, Adalbert, König Wilhelm560-es lajstromszámú: Alter Fritz561-es lajstromszámú: Nixe562-es lajstromszámú: Herkules

Sorozatunk következő cikke a Char Schneider-t, az első francia harckocsit mutatja majd be.