A franciák, akik tisztában voltak az angolok harckocsikísérleteivel, bár némiképp szkeptikusak voltak annak alkalmazhatóságát illetően, megpróbálkoztak egy saját fejlesztésű harckocsi előállításával. Ebben az időben Franciaországban inkább a tábori tüzérség eszközeinek számbeli növelésére koncentráltak. De azért nekik is megvolt a maguk Swinton ezredese, Estienne ezredes személyében, akinek sikerült meggyőznie Joseph Joffre-t, a francia haderő főparancsnokát a harckocsi hasznosságáról. A Schneider cég abban az időben Franciaország egyik nagy fegyvergyártója volt. 1915 januárjában azt a megbízatást kapták, hogy fejlesszenek ki egy traktort a nehéztüzérség számára.
Ezért a cég elküldte főmérnökét, Eugene Brillié-t, hogy tanulmányozza az amerikai Holt cég mezőgazdasági lánctalpas traktorait. A Holt cég éppen akkor Angliában vett részt egy teszt programon. Visszatérve Brillié, aki korábban már résztvett páncélautók tervezésében Spanyolország számára, meggyőzte a cég vezetését, hogy tanulmányokba kezdhessen egy Tracteur blindé et armé (egy páncélozott és felfegyverzett traktor) megépítéséhez, amit a Baby Holt alvázán képzelt el. Végül is két darabot a Holt cégtől megrendelt traktorok közül beáldoztak a cél érdekében.
A harckocsi szemből...
1915 júliusában ez az egyéni kezdeményezés azután találkozott egy hivatalossal. Jean-Louis Bréton, mérnök, aki egyben a parlament tagja is volt, fejlesztési programot indított egy szögesdrótvágó gépezet megalkotására. A megrendelt 15 db Baby Holt traktorból 10 db-ot szereltek fel páncélzattal és erősítettek rájuk drótvágót.
1915. december 9-én mutatták be az első jármüvet a francia hadseregnek. Az egyik szemlélő Jean-Baptiste Eugene Estienne ezredes (1860-1936) volt, aki igen nagy tekintélynek örvendett a hadseregen belül páratlan technológiai és harcászati szakértelmének köszönhetően. Estienne számára a bemutatott jármü a megtestesülését jelentette annak a fogalomnak amit ő a gondolataiban, mint automata harcjármüvet már megalkotott.
A harckocsi belölről...
December 12-én Estienne ezredes már a vezérkarnak ismertette tervét egy páncélos alakulat felállításáról, amit lánctalpas jármüvekkel látnának el. A terv jóváhagyásra talált és 1916. február 25-én 400 db jármüvet rendeltek meg, darabonként 56 ezer francia frankért. Még januárban döntés született arról, hogy ne a Holt cég Baby traktorjának alvázát használják, hanem a hosszabb 75 lóerős Holt traktorét. Emiatt az egész páncélozott felépítményt teljesen át kellett alakítani, amit február végére végre is hajtottak.
A sorozat első darabját szeptember 5-én szállították le a francia hadseregnek. Az első francia harckocsi neve akkor még Tracteur A volt. A Schneider CA nevet csak később ragasztották hozzá a gyártó cég neve után. A francia Schneider et Cie hadiipari üzem, ahol készítették, még ma is létezik. Schneider Electric néven a villamosenergia szektorban vannak érdekeltségei számos országban,így hazánkban is. A Schneider után a harckocsi nevében a CA roham harcjármüvet takar (Char-harci szekér,tank; Assaut-roham,ostrom).
Később a gyártást áthelyezték a Schneider cég egyik leányvállalatához, a SOMUA-hoz.
A jármüvet hat fős kezelőszemélyzethez építették, egy 75 mm-es ágyúval, és egy Hotchkiss géppuskával. Első harcbavetésére 1917. április 16-án került sor a második Aisne-i csatában. A harcjármü azonban gyengén szerepelt. A szellőző berendezések és a figyelő eszközök hiánya megnehezítette az eszköz használatát. A vékony páncélzat és a belső üzemanyagtartály pedig roppant sérülékenynek bizonyult, és könnyen lángra lobbant, veszélyessé téve a jármüvet a kezelőszemélyzet számára. A harckocsinak korlátozott volt a terepjáró képessége is, mivel hosszú testéhez képest rövidek voltak a lánctalpai. A francia hadvezetés végül úgy döntött, hogy mellőzi inkább ezt a harckocsit és helyette a brit Mark V-ből rendeltek.
A harckocsi ma egy múzeumban
A következő részben a Renault FT-17 harckocsit mutatjuk be.