Újabb 7000 katona és 5000 harcjármű mehet Afganisztánba

2008 novemberében az amerikai hadsereg egy 3.500 fős dandárharccsoportot küld Afganisztánba a 10. Hegyi Hadosztályból, melyhez csatlakozik egy több ezer fős müszakiakból, felderítőkből és logisztikusokból álló támogató csoport is. A Tengerészgyalogság ezzel egyidőben egy körülbelül 2.000 fős harci köteléket kíván ugyanoda küldeni. Igy, ahogy azt egy magát felfedni nem kívánó pentagoni alkalmazott nyilatkozta, mintegy 5.000 darab harcjármü beszerzése vált nagyon égetővé.

A probléma lényegét az adja, hogy bár az utólagos páncélzattal ellátott Hamvee-k egész jó páncélvédettséget biztosítanak, az útszéleken elhelyezett meglepő bombák ellen nem nyújtanak megfelelő védelmet, pedig az amerikai hadsereg legnagyobb számú veszteségeit éppen ezek okozták az idén Afganisztánban.

Az MRAP (Mine Resistant Ambush Protected - aknáknak ellenálló, rajtaütés ellen védő) jármüvek, még a legkisebbek is, túl nehezek az afgán terephez, amely amúgy is rengeteg kihívást jelent. A csapatok gyakran kénytelenek a helikopterekre hagyatkozni éppen a terep bonyolultsága és az úthálózat hiánya miatt. Különösen igaz ez az ország keleti és déli részére. A nagy szintkülönbségek és a havazás miatt nem könnyü az úthálózat kiépítése, de ha még meg is épül egy-egy út, igen veszélyes rajta a közlekedés.

Mindeközben az IED-el (improvised explosive device - improvizált robbanó szerkezetek)elkövetett támadások az idén megháromszorozódtak, a márciusi 50-ről szeptemberre 154-re emelkedett a számuk. David McKiernan az amarikai hadsereg tábornoka, aki jelenleg az Afganisztánban lévő NATO csapatokat irányítja, a helyzetet úgy jellemezte, hogy az "sokkal rosszabb most, mint egy éve ilyenkor volt". "Nagyon súlyos harcok folynak a felkelők felszámolására és az erőszak is jóval magasabb szinten van jelenleg."

A JLTV (Joint Light Tactical Vehicle - egyesített könnyü harcászati jármü) lenne az igazi megoldás a problémára, azonban ezek a jármüvek az elkövetkezendő 3 évben még biztosan nem készülnek el.

Ezért még augusztus közepén a Hadsereg és a Tengerészgyalogság közös megkereséssel fordult a védelmi szektor gyártóihoz, és ajánlatot kértek egy, a feladatra megfelelő harcjármü beszerzéséhez. A követelmények, amelyeknek az új jármünek meg kell felelnie a következők: ellenálljon a közelben felrobbanó bombának; terepjáró képességgel rendelkezzen; legalább 100 km/h sebességgel haladjon; képes legyen 15 méteres sugáron belül megfordulni; az alváz legalább 40 cm magasan legyen; nulláról 50 km/h-ra 12 másodpercen belül gyorsuljon; a tömege ne haladja meg a 10 tonnát. És ami még nagyon fontos, hogy gyorsan lehessen gyártani belőle 5.000 darabot.

A megkeresésre számos válasz érkezett az ipar képviselőitől.

Az egyik lehetséges megoldás az Oshkosh Defense cég 9 tonnás Sandcat nevü jármüve, amelyet a nagyközönség idén júniusban a párizsi Eurosatory kiállításon ismerhetett meg. A jármü a kereskedésekben is kapható Ford 550 alvázára épült, négykerék meghajtással rendelkezik és 140 km/h sebességet képes elérni. Pikkelyszerü kiegészítő páncélzattal szerelhető fel, ami megfelelő védelmet biztosít a benne tartózkodók részére. Ülései függesztve vannak elhelyezve, hogy robbanás esetén elnyeljék annak energiáját. A jármü páncélzata a benne ülők testét a törzs magasságában még külön is védi, a harcjármü fenéklemeze pedig V alakot formál.

Egy másik megoldás a Tengerészgyalogság 7 tonnás MTVR-je (Medium Tactical Vehicle Replacement - közepes harcászati jármü pótló) lehet. A tengerészgyalogosoknak már mintegy 7.770 darab áll rendelkezésre belőle és Irakban használják is őket. Képes a terepen is haladni, sorozatgyártása jelenleg folyamatos, és már a harctéren is bizonyított.

A megkeresésre a Lockheed Martin cég a JLTV (Joint Light Tactical Vehicle) egy 8 tonnás változatát ajánlotta, a Combat Light Vehicle-t.

Az ajánlatokat a Tengerészgyalogság és a védelmi szektor vezetői Floridában az Expedíciós Hadviselési Konferencia ideje alatt fogják megvitatni.