Az Irakban szolgálatot teljesítő ausztrál egységek páncélozott szállító harcjárműveit új, passzív védelmi eszközökkel szerelik fel. A legnagyobb veszélyt a vállról indítható RPG–7 típusú rakéta páncéltörő gránátok jelentik, amelyeket az iraki ellenállók kis távolságból, lesből lőnek ki a szövetségesek járműveire.
A védelmi eszköz nem más, mint acélpálcákból hegesztett rácsszerkezet, amelyet a harcjármüvek külső felületére csavaroznak. A pálcák közötti távolság kisebb, mint az RPG–7 gránátjának átmérője, így az mindenképpen felrobban, amikor a ráccsal érintkezik. A létrejövő olvadt fémsugár azonban elveszíti energiája nagy részét, mire a harcjármü tényleges páncéljához ér, így azt nem képes átolvasztani. Az egyszerü és olcsó passzív védelmi megoldás további előnye, hogy a rácson egy sor felszerelés rögzíthető, és kevesebb, mint egy tonnával növeli csak a jármü tömegét.