T-90 harckocsik sivatagi problémái

A gondot hő okozza, amit nem lehet elkerülni, ugyanis a tankokat sivatagi környezetbe telepítik, ahol nem ritkák a 38 fok körüli és fölötti hőmérsékletek. India 2,6 millió amerikai dolláros darabáron tett szert a tankokra (az amerikai M-1-ek megközelítőleg kétszer ennyibe kerülnek). Az árnak körülbelül 20 százalékát teszi ki az infravörös felderítőrendszer, amely nagyon hasonló ahhoz, amely az amerikai M-1 tank harctéri hatékonyságát jelentősen növelte. A T-90 tesztelése során kiderült, hogy a felderítőrendszer nem képes megbirkózni az indiai nyár hőségével. Az India és Pakisztán között húzódó határvidék nagyrészt sivatagos, s India páncélos erőinek nagyobb része ebben a körzetben állomásozik. A probléma abból adódik, hogy a T-90 légkondicionálója (ami újdonság orosz tankokban) nem bír az indiai sivatag 37 fokot meghaladó hőségével, s hely hiányában nincs lehetőség arra sem, hogy egy nagyobb teljesítményü légkondicionáló rendszert építsenek be. Az amerikai M-1 viszont sikeresen birkózik meg az iraki sivatag időjárásával.

Indiai T-90 hadgyakorlaton

A T-90 sorozatgyártása 1993-ban indult, ám túlságosan költségesnek bizonyult az orosz hadsereg számára, így csak néhány tucatot vásárolt belőle. A T-90 a T-72-n alapszik, ám kompozit és reaktív páncélzattal és fejlettebb elektronikával rendelkezik. Az 50 tonnás tankot 125 mm-es sima csövü ágyúval szerelték fel, amelyből a 4000 m hatótávú 9M119M Refleksz-M rakéta is indítható földi és légi (helikopter-) célokra egyaránt. A tank 43 db lövedéket vihet magával, amelyből 22 db az automatikus töltőberendezésben kapott helyet. India 310 tank beszerzéséről döntött, amelyből 124 db-ot összeszerelve szállítanak, míg a maradékot orosz alkatrészekből helyben szerelik össze. Az összeszerelés során problémák merültek fel az ukrán tüzvezető rendszerrel, amely így késleltette az indiai T-90 átadását. Indiai cégek gyártatják majd a 125 mm-es ágyút és az 1000 lóerős motort is. Ezekkel a kihívásokkal még ebben az évben szeretnének megbirkózni.

India számára a T-90 tank melletti döntő érv a 9M119 (AT-11) tank elleni rakéta volt, amelyet a 125 mm-es ágyúból lehet indítani. A 24 kg rakéta hatótáva 100-4000 méter között mozog, félautomatikus lézerirányítással juttatják célba (az ágyúkezelő a célzóberendezést a célon tartja, a rakéta pedig a kijelölt helyre csapódik). A rakéta max. 12 másodperc után találja el célját. A harci részt úgy alakították ki, hogy helikopterek, illetve akár reaktív páncéllal rendelkező tankok ellen is hatásos legyen. A rakéta képes akár 700 mm vastag páncélzat áttörésére is. Az irányítórendszer meglehetősen pontos: maximális távolságból indítva a célok 80%-át találja el. Ezenfelül a használata is egyszerü, amely a kevésbé kiképzett személyzet hatékonyságát is növeli. India ragaszkodott ahhoz, hogy licencben építsék a rakétákat, ám egyelőre az indiai gyártó nem tudja szavatolni a megfelelő minőséget.

Tankosok és helikopterpilóták réme: 9M119M (AT-11) Refleksz-M

Az első T-90-ezredet 2002 májusában állították csapatszolgálatba Indiában. Az első T-90-est 2001 novemberében szállították.