A BTR-152 egy szovjet gyártmányú páncélozott szállító jármű volt. 1950-ben vonták hadrendbe, és az 1970-es évek elejéig volt az egyik fő gyalogsági szállítóeszköz, amikor a BTR-60 PSZH megjelenésével a háttérbe került. 1993-ig tartották rendszerben, bár a harmadik világ hadseregeiben még most is megtalálható.
A BTR-152 volt az első próbálkozása a szovjet harcjármügyártásnak, hogy egy PSZH-t készítsenek. A fejlesztőmunka 1946-ban vette kezdetét a ZIS (ZIL) gyárban B. M. Fitterman vezetésével. A Szovjet Hadsereg 1950. március 24-én vette át az eszközt. A jármü bázisát (alvázát) a ZiS-151 teherautó adta. A megnövelt motorteljesítmény ellenére, a plusz 5 tonna páncéltömeg súlya miatt, a jármü teljesítménye nem bizonyult jónak. Emiatt számos felújításon esett át. Mindegyik fejlesztési próbálkozás megszüntetett néhány problémát, olyanokat, mint a nyitott tető problémája vagy a változtatható keréknyomás.
A BTR-152 PSZH gyártása 1962-ben befejeződött, addigra 15 000 db jármü készült belőle. 1993-ig volt rendszerben a Szovjet Hadseregben. Számos fajta készült belőle, pl. parancsnoki jármü, mobil rádióállomás és sebesültszállító jármü stb. Sokat exportáltak belőle a harmadik világ országainak hadseregeibe, némelyikben még most is találkozhatunk vele.
A BTR-152 hegesztett páncélzattal készült. A motort elöl helyezték el. A jármü nagy nyitott deszanttérrel rendelkezik, a vezető és a parancsnok ülése közvetlenül a motor mögött helyezkedik el. A szélvédő üvegeket páncéllemezekkel lehet eltakarni - ezekbe a páncélfedelekbe golyóálló üvegből készült réseket szereltek, hogy lehajtott állapotban biztosítsák a kilátást. A páncélvastagság a frontrészen 13,5 mm, az oldalakon 9 mm. A haspáncél vastagsága csak 4 mm. A jármü hütőberendezését páncéllemezekkel lehet eltakarni, hogy elkerüljék a lövészfegyverek találatait. Ezeket a páncéllemezeket a vezető tudta nyitni-zárni.
Páncéllemez a szélvédőn
A vezetőtér
A deszanttér
A deszantteret ponyvatakaróval lehet lefedni. A gyalogság be- és kiszállása a hátsó kettős ajtón történik. Három-három lőrés található a jármü oldalain, és további kettő a hátsó részen. A vezető és a parancsnok rendelkezik a feje fölötti páncéllemezzel (tetővel).
A jármüre szerelhető csörlő is, melynek teherbírása 5000 kg. 70 m hosszú, acélsodrony kábellel készül.
VÁLTOZATAI
BTR-152BTR-152A (1951) - légvédelmi géppuskával szerelt két db (ZPTU-4) vagy négy db (ZPTU-4) KPV 14,5 mm géppuskaBTR-152S - parancsnoki jármü BTR-152B (1952) - csörlős változatBTR-152V (1955) - a ZIL-157 teherautó bázisán készült, változtatható keréknyomással BTR-152D (1955) - a BTR-152A fegyverzetével, de a BTR-152V bázisán készült BTR-152V1 (1957) - éjjellátó készülékkel készült BTR-152V2 BTR-152V3 BTR-152U - parancsnoki jármü a BTR-152V1 alapján BTR-152E - a fegyverzet a BTR-152A jármüé, de a bázis a BTR-152V1 jármüé BTR-E152V (1957) - a második pár kerék tengelyét közelebb hozták a jármü közepéhez a terepjáró képesség növelése érdekében BTR-152K (1959) - páncéltetőt kapott a deszant BTR-152 TCM-20 - izraeli légvédelmi jármü, kettős 20 mm légvédelmi gépágyúval, egy TCM-20 típusú tornyon Type 56 - kínai változat
Modernebb változat
Technikai mentő változat
TECHNIKAI ADATOK
Személyzet: 2 + 17 főHossz: 6,83 m Szélesség: 2,32 m Magasság: 2,36 m Súly: 8,7 tonna Fő fegyverzet: 7,62 mm-es SGMB géppuska 1 db
Motor: ZIS-123 6 hengeres, folyadékhütésesMotor teljesítménye: 110 lóerő (82 kW) 3000-es fordulaton Kerekek száma: 6 Max. közúti sebesség: 65 km/h Hatótávolság: 600 km