A Willys Jeep

A négyütemü autók elterjedésével a US War Departments igényt tartott arra, hogy egy új felderítő és szállító jármüvet terveztessen ebben a kategóriában. 1940 szeptemberében az American Bantam Car Company a hadsereggel együttmüködésben megtervezte azt a jármüvet, mely II. világháború meghatározó terepjáró személygépkocsijává vált, és melyet később Willys MB és Ford GPW néven tömegesen gyártottak. A Bantam Company azonban nem rendelkezett megfelelő anyagi forrásokkal (az alkatrészeket is úgy rendelték) ahhoz, hogy tömeges gyártásba kezdjen. Pályázatot kellett tehát kiírni a gyártásra.

A US Army kb. 135 gyártót kért fel a feladatra, és a kitételek nagyon szigorúak voltak.  Meg kellett felelni az amerikai hadsereg II. világháborús kiképzési utasításában foglaltaknak (TM 9-803). A terepjárónak 590 kg önsúly mellett 272 kg hasznos terhet kellett elbírnia. A motortól 11,7 mkg forgatónyomatékot vártak, a gépkocsi nyomtávja legfeljebb 1190 mm lehetett. A gyártó cégek 49 napot kaptak, hogy a prototípust bemutassák. A szoros határidejü pályázatra mindössze három gyár jelentkezett: az American Bantam Car Company, a Ford Motor Company és Willys-Overland Motors Inc. A Bantamnak meg kellett osztani az előzetes terveket a másik két céggel, hiszen a hadseregnek az volt az utasítása, hogy a felépítés és dizájn ne változzon - ezért a három prototípus nagyon hasonló volt. A Bantam BRC 40-nek nevezte a jármüvét, a Willys Quadnak hívta, a Ford pedig a Pygmy vagy GP nevet adta neki.

Korabeli kép a Bantam BRC 40 dzsipről... 

...a Ford GP dzsipről 

...és a győztes Willys MA-3 dzsipről 

A hadsereg mind a három cég jármüvét alaposan megvizsgálta, és új kívánalmakkal állt elő:

A gyártandó gépkocsi

- jó úton legyen képes 88 km/h sebességgel haladni;

- tartósan tudjon 5 km/h sebességgel "araszolni"

- 5 km/h sebesség és teljes terhelés mellett elvárt gázlómélysége 460 mm,

- a teljesen megterhelt gépkocsi mellső terepszöge 45°, a hátsó 35° legyen.

A három gyártó cég ezután azt a feladatot kapta, hogy saját gépkocsijából 1500-1500 db-ot gyártson csapatpróbára.A fejlesztés rövid ideje miatt a csapatpróbákon a meghibásodások száma nagy volt: a Ford kapcsolhatatlan sebességváltói vagy állandóan leszakadó akkumulátora, a Bantam túl gyorsan elkopó fogaskerekei, mélyen ülő váltója stb. 

A motorok között viszont a Willys erőforrása egyértelmüen sikeresnek bizonyult: a Bantam 40 és a Ford 46 LE-jével szemben 55 LE-t teljesített. A másik pozitívum a folyamatos üzemelés volt. A fenti okok miatt a Willys cég MA nevü jármüve nyerte a versenykiírást. A gyártó cég megbízást kapott 18 600 db jármü legyártására.

A végső változat gyártása előtt azonban - a hosszú próbák összegzéseként - a terveken ismét módosításokat hajtottak végre. Ezek közül csak néhányat megemlítve:

- a kézifékkart középre szerelték, így ketten is hozzáfértek;

- más levegőszürőt, fényszórókat és akkumulátort építettek be;

- a kormányváltó helyett az egyszerübb "bot" sebességváltó kart alkalmazták;

- módosítottak a kormányösszekötők elhelyezésén és a gumi fékcsövek védettségén.

Mindezek és számos más kisebb módosítás után született meg az addigi MA modellből az MB változat, a háborús Willys Jeep, melynek gyártása 1941 októberében indult meg. A vesztes, a Ford gyár is kivette a részét a gyártásból: a díjmentesen átadott tervek alapján szintén a győztes típust kezdte el gyártani.

Képek a Willys Jeepről

A II. világháború alatt a Willys cég 363 000 db-ot gyártott a jármüből, míg a Ford 280 000 db-ot. A háború után a Willys átadta a gépet polgári felhasználásra Jeep CJ-2A néven.

TECHNIKAI ADATOK

Motor: 2199 lMax. teljesítmény: 61 LEMax sebesség: 100 km/hHosszúság: 3353 mmSzélesség: 1575 mmMagasság: 1829 mmTengelytáv: 2032 mm