A TOLDI II., II. A és III. harckocsik

A Toldi I. megrendelt darabjainak átadása még be sem fejeződött, amikor bizonyos módosítások végrehajtását kérte a Haditechnikai Intézet. A csapatpróbák során kiderült, hogy az elkészült eszközök torziós rugói gyengék, ezért a silány német rugókat lényegesen erősebb magyar rugókra cserélték. A megerősített változat a Toldi II. típusjelölést kapta, a Honvédelmi Minisztérium 110 darabot rendelt belőle. A Toldik a gépkocsizódandárok harckocsizászlóaljainak kötelékében estek át a tüzkeresztségen 1941-ben, mely csúfos kudarccal végződött. Ennek tudatában a minisztérium fokozatosan csökkentette a fennálló 220 darabos megrendelést.

 Frontra vonuló Toldi II. A harckocsik Budapesten

A megmaradt 80 darabos megrendelésen újabb módosításokat végeztek. A motor ereje és a futómü gyengesége a Haditechnikai Intézet munkatársainak csekély mozgásteret biztosított. A páncél vastagságát csak a veszélyeztetett helyeken tudták növelni 13 mm-ről 35 mm-re. A páncélvastagság a módosítás után sem érte el az akkor más hadseregekben hadrendbe álló könnyü harckocsik páncélvastagságát. A páncélátütő képességet egy 40 mm-es harckocsiágyú beépítésével növelték. A párhuzamosított géppuskához nem nyúltak.

A 40 mm-es ágyú javított a Toldi tüzerején. A homlokpáncélon látható nyílás a jármü szellőzését biztosította, de egyben kiváló célpontot is nyújtott

A módosítások után a jármü súlya további 500 kg-mal növekedett, fokozva a motor és a futómü leterheltségét. A jármü sebessége nem érte el az 50 km/h-t. Az új páncélos a Toldi II. A típusjelzést kapta. A frontszolgálat során azonban ez a típus sem ért el sikereket, továbbra sem volt alkalmas komoly harckocsicsaták megvívására. Kísérletet tettek arra, hogy mint a gyalogság tüztámogatóját vessék harcba, azonban a korlátozott manőverezési készsége és a páncélzat gyengesége miatt a páncélvadászok könnyü zsákmányává vált. Továbbra is a felderítés eszköze maradt.

Egy harcképtelenné vált Toldi II. A vontatása az orosz fronton

A Haditechnikai Intézet irányításával egy teljesen magyar harckocsi gyártását kezdték meg. A meglévő alváz módosításával egy erős páncélzatú, könnyü harckocsit kívántak a magyar haderő számára biztosítani. A jármü fegyverzete a 42 M, 40 mm-es harckocsiágyú lett. A Gebauer géppuska helyére a 34/40 M, 8 mm-es hevederes géppuskát építették. Módosították a kormányszerkezetet, ezáltal a harckocsi képes volt sarkon fordulásra. A gyenge svéd motort egy, a Ganz által gyártott magyar motorra cserélték. Tovább növelték a páncélzat vastagságát. Elsősorban ott volt erre szükség, ahol az előző fejlesztések során elmaradt, így az oldalfalak 5 mm-es vastagságát 6 mm-re növelték. A jármü súlya ezáltal oly mértékben növekedett, hogy a homlokpáncél vastagságának növelésére már nem volt lehetőség. A harckocsi a Toldi III. típusjelzéssel került hadrendbe, 70 darabot rendelt a Honvédelmi Minisztérium.

A Toldi III. homlokpáncéljáról lekerült a szellőzőrács

A magyar harckocsigyártás számára a Toldi mindegyik típusa kudarcot jelentett. Harctéri körülmények között mindegyikre a teljes pusztulás várt, teljesen alkalmatlanok voltak egy gépesített harc megvívására. A megmaradt darabokat kivonták a harctérről. Egy részüket felderítésre használták, a másik részét pedig sebesültszállításra alakították át.