A Turán I. könnyű harckocsi

A magyar hadvezetés a különböző fejlesztések ellenére nem rendelkezett olyan harckocsival, melynek páncélzata megfelelő védelmet nyújt négy-öt fős kezelőszemélyzetének, forgatható tornyába legalább 40 mm-es harckocsilöveg van beépítve, a motor teljesítménye lehetővé teszi a gyors manőverezést, és a páncélzata a kor követelményeinek megfelelően ferde síkokban helyezkedik el. A beszerzés szempontjából számításba vehető országok korszerü jármüveire a Wehrmacht már rátette a kezét, így be kellett érnünk a maradékkal. A pilseni Skoda gyár által kifejlesztett T-21-es könnyü harckocsi mutatkozott a körülményekhez képest a legjobb megoldásnak.

Turán I. harckocsi és vezetője a keleti fronton

A jármü kezelőszemélyzete négyfős volt, 16,5 tonnájával, 8-35 mm-es páncélvastagságával viszonylag korszerünek volt mondható. A páncélos 5,25 m hosszú, 2,25 méter széles és 2,3 méter magas volt. A 47 mm-es harckocsiágyúja és a párhuzamosított, 7,9 mm-es géppuska megfelelt a terveknek. A pneumatikus tengelykapcsoló, kormány-, illetve fékrendszer újszerü megoldást jelentett. Szintén modern elemként jelentkezett az íven és sarkon fordulást biztosító, egymástól elkülönülő kormányszerkezet is. A páncéltest viszonylagos meredeksége és szegecseléssel megoldott rögzítése azonban nem felelt meg a kor követelményeinek. További gondot jelentett, hogy egyetlen példány érkezett tesztelésre, melyet csak a gyári sofőrök vezettek, magyar harckocsizó azt nem próbálhatta ki. A bizottság csak szemrevételezés alapján tett megállapításokat, melyek részben hibásnak bizonyultak. Annak ellenére, hogy a gyár által biztosított dokumentációk hiányosak voltak, a hadvezetés a jármü licencét 1940 augusztusában megvásárolta. 

A meredek páncéltest sebezhetővé tette a Turánt, a szegecselés miatt pedig - találat esetén - a páncéltest darabjaira hullott

A négy fővállalkozó (Weiss Manfréd, Győri Waggon és Gépgyár, MÁVAG, Ganz), valamint a folyamatokat felügyelő Haditechnikai Intézet a gyártás megkezdése előtt több módosítás végrehajtására tett javaslatot. A 47 mm-es ágyú ürméretét 40 mm-re csökkentették, hogy alkalmas legyen a magyar gyártású lövedék használatára. A szokásoknak megfelelően a géppuska helyére a magyar gyártmányú Gebauer géppuskát építették. Növelték a toronykoszorú átmérőjét is, hogy a kétfős kezelőszemélyzet mögött a jármü parancsnoka is helyet kapjon. A gyártás során derült ki, hogy egy teljesen nyers tesztelés előtt álló, sok hibával rendelkező konstrukciót vásároltak. A Skoda gyár folyamatosan küldte a különböző tervmódosításokat, ami miatt legyártott alkatrészek kerültek az olvasztóba, hogy újragyártsák a módosításoknak megfelelően. A tesztelések során derült fény arra, hogy a motor hütőrendszere nem funkcionál. A hütőrendszer átdolgozása mellett a Skoda által fejlesztett motort egy 260 LE-s, 8 hengeres Weiss Manfréd benzinüzemü motorra cserélték. A módosítások után elkészült, minden darabjában magyar, közepes harckocsi (a Turán csak a magyar hadrendben számított közepesnek, más hadseregben ezek csak könnyü jelölést kaptak volna) Turán I. típusnévvel került hadrendbe, melyből 230 darabot gyártottak le. A jármüvekkel az 1. és a 2. páncéloshadosztályt, valamint az 1. lovashadosztályt szerelték fel az 1942. év végén.A legyártott darabok a csapatoknál rosszul teljesítettek. A személyzet nehezen kezelhetőnek és könnyen sebezhetőnek tartotta. A hadvezetés számára is világossá vált, hogy ezek az eszközök nem képesek felvenni a harcot a T-34-essel. A minisztérium újabb megrendeléseket adott le, de már jelentős módosításokat kért.

  Jól látható a parancsnok búvónyílása alatt a kezelőszemélyzet oldalsó vészkijárata is