Ezen a héten ismét folytatjuk a magyar harcjárművekről szóló sorozatunkat. Egy olyan eszközt mutatunk be, melyről nagyon kevés információ áll rendelkezésre. Közkívánatra itt a Csaba felderítő páncélgépkocsi.
Straussler Miklós Angliában élő magyar mérnök 1933-ban a Weiss Manfréd gyártól egy általa tervezett páncélautó prototípusának legyártását rendelte meg. A magyar gyár a jármü alvázát áttervezte, aminek köszönhetően több száz darabos angol megrendelésre tett szert. Ez a gazdasági és technikai siker adta az ötletet egy magyar tervezésü és gyártású páncélautó elkészítésére.
Az angolok által megrendelt AC II páncélkocsi alvázán végzett kísérletek során olyan tapasztalatokra tett szert a Weiss Manfréd gyár, amely alapján képes volt egy jó terepjáró képességgel rendelkező páncélkocsi elkészítésére. A honvédelmi minisztérium a páncélkocsi megrendelésével a honvédségnél régóta jelentkező hiányosságot kívánta orvosolni, hiszen a felderítés eme modern eszköze nem állt rendszerben Magyarországon. Az alváz és a futómü alkalmasságához nem fért kétség. A négykerék-hajtású jármü a független felfüggesztésnek köszönhetően kimagasló terepjáró képességekkel rendelkezett. A tengelyenként elhelyezett laprugók megfelelő rugózást biztosítottak. A jármü érdekessége, hogy mindkét tengelyen kormányozható kerekek voltak.
A futómü cseréje a fronton is megoldható volt
A felépítmény tervezésében a Haditechnikai Intézet munkatársai is részt vettek. A 9 mm-es szegecselt páncéltest ferde síkokból állt, egyetlenegy merőleges elemet sem tartalmazott. Ez a megoldás jó védelmet nyújtott a gyalogsági fegyverek, illetve a gyengébb páncéltörő fegyverek ellen. A jármü két vezetőhellyel rendelkezett, mindkét vezetőhelyről egyforma lehetőség nyílt a jármü irányítására. A vezetőhelyeket nyitható páncéllal fedték le. A szintén ferde síkokból álló, 360°-ban forgatható toronyban kapott helyet egy 20 mm-es nehézpuska és egy 8 mm-es Gebauer géppuska. A torony lenyitható hátfalán át egy golyószóró tüzével lehetett növelni a jármü védettségét. A jármü erőforrása egy 90 LE-s, négyhengeres Ford benzinmotor volt, mely 5 előre- és 5 hátrafokozatával 65 km/h sebességgel tudta röpíteni a jármüvet és négyfős kezelőszemélyzetét. A terepjáró képessége kiválóra sikerült, hisz közel 6 tonnája ellenére a lejtőmászó képessége 30°, lépcsőmászó képessége 0,5 méteres, gázlóképessége 1 méteres volt.
Jól látható a golyószóró helye és az egyik vezetőnyílás
Az elkészült próbakocsi olyannyira elnyerte a hadvezetés tetszését, hogy 1939-ben 61 darabot, 1940-ben pedig újabb 32 darabot rendeltek a felderítőalakulatok számára. A páncélkocsi 39 M Csaba felderítő páncélkocsi néven állt hadrendbe. A hadvezetés kérésére a második megrendelést szervokormánnyal látták el, és kétféle kivitelben kezdték el gyártani. A fegyverrel ellátott, úgynevezett csatárpáncélkocsi mellett 12 darab rádiós, parancsnoki gépet is kértek. A parancsnoki változat fegyverzetét csupán egy 8 mm-es géppuska alkotta. A jobb rádió-összeköttetés érdekében egy igen feltünő, rácsszerü tetőantennával látták el.
Egy parancsnoki Csaba. A takaró a rádiót védi a hidegtől
A közel 5 méter hosszú, 2 méter széles és 2,3 méter magas jármü a magyar hadiipar egyik sikerének tekinthető. Mozgékonysága, fegyverzete, páncélzata alapján egyaránt megfelelt a követelményeknek. A felderítés kedvelt eszközeként a háború végéig hadrendben állt.
Csabákkal megerősített felderítő-zászlóalj menetben