A II. világháború híres magyar páncélosait bemutató sorozatunkat egy meg nem valósult álommal zárjuk, melyből csak egy kicsinyített változat készült el. Talán ez a harckocsi befolyásolni tudta volna az eseményeket, és komolyabb ellenállást fejthetett volna ki hadseregünk.
A villámháború és a gyors győzelem esélye 1943 tavaszára szinte teljes mértékben eloszlott. A gyenge felszereléssel bevetett magyar hadsereg személyi állománya és technikája súlyos veszteségeket szenvedett. Egyben azonban bővelkedett a magyar hadsereg, mégpedig harci tapasztalatban, melyet a haditechnika, ezen belül a páncélozott eszközök fejlesztésére kívántak fordítani. A szovjet csapatok által nagy számban alkalmazott közepes és nehéz harckocsik ellen egyetlenegy ütőképes fegyvert sem tudtunk bevetni. A német szövetséges ugyan adott át néhány nehéz harckocsit, de azok nem jelentettek megoldást a Magyar Honvédség problémájára.
A rajzon jól látható a Tas modern vonalvezetése és korszerü felépítménye
A magyar hadvezetés 1943 áprilisában tájékozódó látogatást tett Németországban azzal a nem titkolt céllal, hogy korszerü német harckocsi gyártási jogát vásárolják meg. Akkoriban kezdték meg a Panther harckocsi tesztelését, amelynek sorozatgyártását Magyarországon kívánták folytatni. Erre azonban a német fél elzárkózása miatt nem kerülhetett sor. A kudarcba fulladt német látogatás után a Haditechnikai Intézet a Weiss Manfréd gyárral karöltve egy nehéz harckocsi fejlesztéséhez kezdett. A tervek rekordsebességgel készültek el. Ezt követően egy vas- és páncélfelépítményü mintakocsi elkészítésére adott utasítást a hadvezetés. Az 1:10 arányú mintakocsi az egyetlen elkészült darabja ennek a kiváló munkának, ezért csak a tervek alapján tudunk adatokat közrebocsátani.A 44 M Tas névre keresztelt nehéz harckocsi komoly mutatókkal rendelkezett. A tervek alapján a páncélos súlya 38 tonna lett volna. Ehhez egy nagyobb teljesítményü motorra lett volna szükség. Ennek kifejlesztésére már a magyar hadiipar nem rendelkezett elegendő tartalékkal, ezért két Turán motor beépítése mellett döntöttek. Az így nyert 2 x 265 LE elegendő lett volna a jármü gyors manőverezéséhez, melyet egy 2 x 5 fokozatú bolygómüves sebességváltó beépítésével növeltek volna. A harckocsi mellső lánckerék-meghajtású volt. A meghajtáshoz oldalanként három pár laprugóval megtámasztott közepes nagyságú görgőpárokat alkalmaztak. A páncéltestet hegesztéssel kívánták összeállítani. A jármü fegyverzetét egy 43 M 75 mm-es ürméretü páncéltörő ágyú és két 8 mm-es géppuska alkotta volna. A páncéltest, valamint a torony vonalvezetése roppant korszerü volt. A páncélvastagsága is versenyképes volt, hiszen a veszélyes irányokban 120 mm, míg az egyéb irányokban 50-20 mm-es volt.
A Tas nehéz harckocsin jól megfigyelhetőek voltak az akkori igényeknek megfelelő korszerü döntött formák
A hegesztett törzs és a torony 1944 tavaszán elkészült, a páncéltestbe a futómüvet, a motorokat és a meghajtást beépítették, azonban a szerelőmühelyt és ezzel a magyar álmokat egy bombatámadás elpusztította. A háború után sokáig csak legendák keringtek a Tasról, hiszen nem állt rendelkezésre sem tervdokumentáció, sem fénykép. A legenda a nyolcvanas évek végére vált valósággá, amikor a brnói Páncélos Katonai Akadémia titkos anyagai közül előkerült néhány dokumentum.
Vajon milyen teljesítményt nyújtott volna a harcmezőn?
Szinte minden publikációban arról írnak, hogy a Tas a T-34-es és a Panther másolata volt. Természetesen innen is megközelíthető a kérdés, azonban más oldalról vizsgálva a Tas nehéz harckocsi tervezői ötvözték a két csúcstípus erényeit, ezzel pedig egy korszerü, versenyképes és mindenekelőtt magyar harckocsit terveztek.