A magyar tehergépjármű-gyártás a két világháború között élte fénykorát. Nemcsak a belföldi piacra készültek járművek, komoly megrendeléseink voltak Európa számos országából is. Sajnos a háború után a közös piacon nem volt helyük magyar járműveknek, így a megmaradt gyáraink csak tengődtek. A kiváló minőség és terepjáró képesség jó példája az 1938-ban rendszerbe állított Botond teherautó és annak módosított változata. A következő sorokban ezt a járműcsaládot mutatjuk be.
A Magyar Honvédség terepjáró tehergépkocsik iránti igényének kielégítése érdekében a legnagyobb erőfeszítéseket a Magyar Vagon- és Gépgyár tette. A 36 M 1,5 tonnás Rába AF tervei alapján Winkler Dezső gépészmérnök, a gyár fejlesztési osztályának vezetője megtervezte a Botond A jelü, 6 x 4-es meghajtású 1,5 tonnás terepjáró tehergépkocsit. A gépkocsizó gyalogság rajszállító jármüvének szánták ezt a típust, de alkalmazni kívánták a páncéltörő lövegek vontatására is.
A Botondot terepjáró képessége emelte a kor színvonala fölé
A próbák során kiderült, hogy a jármü kiváló tulajdonságokkal rendelkezik. A hátsó hajtás kialakításának köszönhetően a jármü terepjáró képessége jobb volt, mint az Opel-Blitzé, szinte minden terepet képes volt leküzdeni. A jármü 20 fokos lejtő leküzdésére is alkalmasnak bizonyult, 300 mm-es szabadmagasságának köszönhetően 700 mm-es gázlóképességgel rendelkezett. A 4 ütemü, 4 hengeres soros, 3771 cm³-es, 65 LE-s benzinmotor 60 km/h sebességre tudta gyorsítani a jármüvet. A fogyasztása a kor követelményeinek megfelelt, hiszen 100 kilométeren „csak” 30 liter üzemanyagot evett. A tesztek során oly mértékben elnyerte a hadvezetés tetszését, hogy rögtön 1402 darabot rendeltek a teherautóból, és 38 M Botond A néven hadrendbe is állították. A megrendelt szériát 1940. év végére le is szállították. A típus érdekessége, hogy mind jobb kormányosak voltak. Terepen 1000 kg, míg közúton 2000 kg vontatására volt képes. A vezetőn kívül további 13 főt szállíthatott.A hadvezetés további 1400 darab jármü gyártására adott utasítást. Az új széria 4333 cm³-es, 70 LE-s motorral készült. Az új típus már bal kormányos volt. A Botond kiforrottságára utal, hogy egyéb módosítást nem eszközöltek rajta. 38/42 M Botond B néven álltak hadrendbe az első jármüvek 1943 elején. Ekkor a korábbi megrendelést 2057 darabra módosították. A gyártás 1944. április 13-ig folytatódott, melynek egy bombatámadás vetett véget. Ugyan a gyártást átvette a MÁVAG, de a Botond B-ből így is csak 1230 darab készült el.
Vajon 1948 óta hol tartana a Botond fejlesztése?
A Botond mindkét változata igen jól bevált, európai szinten is élenjáró jármü volt. Megmaradt példányait 1949-ben vonták ki a hadrendből. A második világháború legjobb magyar gépjármü-konstrukciója volt, teljesítményei és müszaki megoldásai jobbak voltak, mint az 1950-től gyártott Csepel 350 sorozaté. A Botond továbbfejlesztését 1948 után a dogmatikus szemléletü párt- és katonai vezetők akadályozták meg.
A szemre is tetszetős jármüvet kiválóan lehetett volna alkalmazni harctéri körülmények között is