Háborús filmeket kedvelő olvasóink biztosan emlékeznek az „Elit alakulat” című filmsorozat azon jelenetére, amikor az igazi brit makacssággal megáldott harckocsiparancsnok nem vesz tudomást az amerikai katona jelzéséről, és szétlöveti a harckocsiját. Arra is bizonyára jól emlékeznek, hogy milyen elementáris erővel hullott darabjaira az angol harckocsi. Ebben persze volt némi rendezői túlzás, azonban az igazság részét képezi, hogy a II. világháború során a briteknek nem sikerült igazán ütőképes harckocsit készíteniük. A következőkben ezt a találatoktól valóban könnyen elemeire eső járművet mutatjuk be.
A brit tervezők számos kísérletet tettek egy komoly, ütőképes harckocsi elkészítésére. Próbálkozásaik nem vezettek komoly eredményre, a haderő nem kapott jelentős harcértéket képviselő harckocsit saját iparától. Az első igazán harcképes jármüvet az angol harckocsihadosztályok 1943-ban kapták meg. Ez volt az A 27M Cromwell cirkáló harckocsi.
Az A 27M Cromwell V-ös cirkáló harckocsi volt az első, amit örömmel fogadtak a harckocsi-alakulatok
A már meglévő Cromwell IV felépítményét vették alapul. Az öt futógörgővel felszerelt futómü hajtó kerekei hátul helyezkedtek el. A kanyarodást szalagfékek segítették, mellyel bizonyos mértékben íven is lehetett fordulni. Páncélvastagsága lényegesen elmaradt a kortárs harckocsikétól: veszélyes irányban csak 76 mm-es, míg egyéb irányban csak 8 mm-es vastagságot értek el. Ennek oka, hogy a már régóta égető motorkérdést - miszerint nem rendelkeztek komoly teljesítményü motorokkal - most sem sikerült igazán megoldani. Tény, hogy a Cromwell IV 395 LE-s motorját egy 600 LE-sre cserélték, azonban ez sem tette lehetővé a súly további növelését. Ezzel elérték, hogy a cirkáló elnevezésnek megfelelően a kortársakhoz képest igen jelentős, 56 km/h sebesség elérésére legyen képes. A páncéltestet és a tornyot szegecseléssel szerelték össze, aminek köszönhetően találat esetén - a nagy nyomás hatására - a harckocsi szinte darabokra esett.
Jól látható a szegecselés, ami sok gondot okozott
Komoly előrelépést jelentett a tank főfegyvere, a 75 mm-es löveg is. Ezzel már ki lehetett lőni az ellenséget. A löveg mellé párhuzamosítva, illetve a vezető melletti rádiós helyére egy-egy 7,92 mm-es géppuskát szereltek be. A harckocsi fegyverzetéhez tartozott még két darab 303-as légvédelmi gépágyú. A torony forgatását hidraulikus rendszerrel oldották meg. A rendszer kiforratlansága miatt az irányzók inkább kézi erővel forgatták a tornyot, mert gyakran fordult elő, hogy a hidraulika a megállítás után továbbvitte a tornyot, így lehetetlenné téve a pontos célzást. Emellett még lassúnak is bizonyult, hiszen a 90º-ban történő elforgatáshoz 10 másodpercre volt szükség.
Az európai hadszíntéren sok Cromwell semmisült meg
A meglévő hiányosságok kijavítását folyamatosan elvégezték. Példaként említhető, hogy az V-ös utáni változatoknál a páncéltestet már hegesztették, illetve a löveget 96 mm-esre cserélték. A páncélvastagságot 101 mm-re növelték. A Cromwellből összesen nyolc változat készült.
Korabeli kép a tank javításáról
Az összes módosítás ellenére sem tekinthető a Cromwell a harckocsigyártás elitjének. Ha óvatosan akarunk fogalmazni, akkor azt kell mondanunk, hogy a brit harckocsiipar nem a II. világháborúban élte fénykorát.